A gyermek megérkezése a párt elkerülhetetlenül szülőkké teszi. A szülővé válás azonban már ennél sokkal korábban elkezdődik. A következő pontokban sorra vesszük, milyen tudattalan „örökségek” játszhatnak szerepet ebben a folyamatban.
1. SZÜLŐI SZEREP: Már a baba megszületése előtt lehet egy elképzelésünk arról, hogyan alakul az anya és apa szerepköre. Kinek mi a feladata? Milyen felelősségek kötődnek apához? Milyen tulajdonságokkal bír anya? A szülői szerep nem azonos a nemi szereppel vagy házastársi szereppel, bár átfedésben lehet velük. Szülővé válva tudatosan vagy tudattalanul, de gyakran nyúlunk segítségért, mintáért a saját szüleinkről őrzött emlékekhez, élményekhez.
2. HIEDELMEK: Minden család rendelkezik egy egyedi, rájuk jellemző világnézettel. Ez a világnézet magyarázatokat ad, támpontként szolgál és könnyebben átláthatóvá teszi számunkra az élet történéseit. Családtól függően a szülőséghez is számos hiedelem kapcsolódhat, kezdve a „jó szülő soha nem emeli fel a hangját” című vélekedéstől az „a jó apa szigorú, a jó anya engedékeny” gondolatokon át az olyan elvárásokig, hogy „egy rendes családhoz váratlanul is jöhet vendég”. A mi családunk, szüleink milyen hiedelmekkel ajándékoztak meg?
3. SZOKÁSOK: A családi szokások vonatkozhatnak a családi élet bármely területére, legyen szó az étkezésekről vagy a nagyszülők látogatásáról. A szokások segítenek strukturálni az időt, kiszámíthatóvá teszik a mindennapokat. Tudjuk, hogy ki, mit szokott csinálni a családban, kinek mi a feladata és felelőssége. A szülőséggel aktiválódhatnak a saját szüleink szokásairól szóló mintáink, emlékeink – tudatosítsuk őket.
4. RÍTUSOK: A rítusok a szokásoktól különböznek abban, hogy magán a cselekvéssoron túlmutató jelentőségük, jelentésük van. Rítusként tekinthetünk a karácsonyra, egy születésnapra, de ide tartozik bármilyen érzelemtelített ünnep, esemény, amely megtöri a hétköznapok egyhangúságát. Minden családnak megvannak a maga rítusai, melyeket elsősorban a szülők alkotnak meg. A rítusok „menetrendje” gyakran transzgenerációs örökség, az újonnan alakuló (szülő)párnak lehetősége van, hogy származási családjaikból hozott rítusokat közössé, magukévá alakítsák.
A felsorolt szempontokon túl természetesen még számtalan mintát, működésmódot kaphatunk a saját szüleinktől, barátainktól, bármely más fontos referenciaszemélyektől.
Akár a gyermek érkezésére való felkészülés időszakában van, akár már gyakorló szülőként szeretne tudatosabbá válni, jó szívvel javaslom átgondolni a fenti szempontokat.
A saját szüleinktől származó mintáink hasznosak, kéznél vannak és legtöbbször nem igényelnek külön energiabefektetést. Érdemes lehet azonban tudatosítani a szülőségünkről szóló gondolataink és érzéseink eredetét.
Izgalmas felfedezőút felismerni a saját viselkedésünkben, szóhasználatunkban, hiedelmeinkben a szüleinkét.
Hasonlóan érdekes mindezt átbeszélni és egyeztetni szülőtársunkkal, hogy a kettőnk otthonról kapott „hamuban sült pogácsáját” közössé gyúrhassuk össze. Ezen keresztül az automatikus mozdulatok tudatossá válnak, a megkérdőjelezhetetlen szokások értelmet nyernek, a parttalan és egymás-mellett-elbeszélős viták pedig elkerülhetővé válnak.
Szerző: Molnár Zita
A BeBalanced Gyermekpszichológiai Pont pszichológusa