Ennek értelmében, biztonságban lenni azt jelenti, hogy olyan környezetben vagyunk, ahol nem fenyeget minket semmiféle fájdalom, veszély, vagy ártalom. Azonban ez nem elég ahhoz, hogy ténylegesen biztonságban érezzük magunkat. Biztonságérzetünk bázisát ugyanis belül kell keresnünk, és saját magunk számára kell tudnunk megteremteni.
Az erre való képességünket fedi le a belső biztonság fogalma. A belső biztonság az az állapot, mikor teljes lényünket áthatja a nyugalom, béke, szeretet, és ezt a kiteljesedett, egyensúlyi helyzetet nem befolyásolja semmilyen kívülről jövő hatás.
Miért olyan fontos rálelni saját belső biztonságunkra?
Régóta tudjuk, hogy a biztonság az egyik legalapvetőbb emberi szükségletünk. Ennek megtapasztalása nélkül nem tudunk egészséges, szeretetteljes kapcsolatokat kialakítani és fenntartani, nem tehetünk szert valódi önértékelésre, és megvalósítani sem tudjuk saját vágyainkat, céljainkat. A jó hír azonban, hogy mi magunk is képesek vagyunk kialakítani és megszilárdítani saját biztonságérzetünket. Persze ez nem azt jelenti, hogy onnantól kezdve semmilyen történés, váratlan változás, vagy krízis nem fog kibillenteni minket az egyensúlyunkból.
Fontos különbség azonban, hogy figyelmünket ne arra irányítsuk, amit nem tudunk befolyásolni, hanem arra, mi magunk mit tehetünk saját jóllétünk érdekében.
Ebben az egyik legfontosabb tényező pedig nem más, mint hogy megtanuljuk, hogyan kapcsolódjunk önmagunkhoz, és felfedezzünk, majd kialakítsunk magunkban egy olyan biztonságos helyet, amivel mi magunk is sokat tehetünk azért, hogy érzelmileg stabilan működhessünk - még egy bizonytalanságokkal teli világban is.
Miért fontos mindez?
Saját belső biztonságunk lehet az alapja annak, hogy hatékonyabban megküzdhessünk az elénk gördülő nehézségekkel. Ha képesek vagyunk gondolatainkat, érzéseinket és az ezeket követő viselkedésünket megvizsgálni, illetve szabályozni, az jelentősen hozzásegíthet minket a tudatosabb, kiegyensúlyozottabb, minőségibb élethez. Ha ki tudjuk alakítani magunkban ezt a saját, belső helyet, azzal olyan belső erőre tehetünk szert, ami valódi önértékelésünk alapját képezheti. Képesek lehetünk rugalmasabban kezelni a változásokat, hatékonyabban megküzdeni az elénk gördülő akadályokkal, és ezáltal hamarabb visszanyerhetjük belső egyensúlyi állapotunkat. Kérdés azonban, hogy hogyan találhatunk rá belső biztonságunkra?
Belső biztonságérzetünk kialakításában kulcsfontosságú első lépés, hogy képesek legyünk felismerni, mi is zajlik bennünk éppen. Ehhez pedig időre van szükségünk.
Napjainkat hajlamosak vagyunk robotüzemmódban végig(túl)élni. Gyakran érezzük, hogy nincs időnk semmire, egyik helyről rohanunk a másikra, gondolataink folyamatosan cikáznak, fejben sokszor már a következő elvégzendő feladatnál járunk… Mindeközben időnk sincs felfogni, hogy amit a nap során átélünk, az ténylegesen hogyan is hat ránk. Éppen ezért, az elsődleges feladatunk az lehet, ha minden nap kerítünk magunknak pár percet arra, hogy kikapcsoljuk a robotüzemmódot, és megpróbáljunk tudatosan kapcsolódni saját magunkhoz. Hiszen saját szükségleteink felismerése lehet az első lépése annak, hogy képesek legyünk kialakítani azokat a szokásainkat, amikkel meg tudjuk teremteni a biztonságot önmagunk számára.
Ez a pár perc már elég lehet ahhoz, hogy hozzásegítsük magunkat olyan felismerésekhez, mint hogy hogyan vagyok én most? Mire van szükségem? Mi történik most körülöttem, és mindez hogyan befolyásol engem? Mit tehetek most magamért, és ezáltal a környezetemért? Egyszerű kérdések, amiket lehet, hogy fel sem teszünk magunknak, pedig ezek megválaszolásával jelentősen hozzájárulhatunk saját lelkiállapotunk javításához.
Ha az időt megteremtettük saját magunk számára, elkezdhetünk önmagunk nyomozóivá válni. Hiszen csak mi tudhatjuk, mire van szükségünk. Lehet, hogy ami másnak jól bevált praktika, az számunkra nem nyújt biztonságot. Vagy ami korábban segített, többé már nem szolgálja jóllétünket.
Pici korunkban megnyugvást jelenthetett a cumizás, egy puha takaró vagy plüss szorongatása, de akár az is, ha elbújtunk az ágy alá. Ugyanígy, felnőttként is fontos feladat, hogy rájöjjünk, mivel könnyíthetünk lelkünkön. Lehet ez egy megnyugtató, ismerős hang, séta a jól bevált útvonalunkon, a szokásos rendelésünk a közeli kávézóban, kedvenc könyvünk fellapozása, vagy épp imádott kisállatunk simogatása.
Sokat tehetünk magunkért akkor is, ha biztonságos helyünket fizikai valójában is létrehozzuk, például saját otthonunkban. Legyen egy biztonságot jelentő szobánk, vagy akár csak egy sarok, ahova visszavonulhatunk és teret adhatunk gondolatainknak, érzéseinknek. Egy hely, ahol valóban zavartalanul tudunk kapcsolódni saját magunkhoz, és ahol stabilizálhatjuk magunkat, akár különböző, általunk ismert technikák segítségével (légzőgyakorlatok, relaxáció, imagináció, autogén tréning), ha arra van szükség.
De összességében, a lehetőségek tárháza végtelen. Figyeljünk, hallgassunk magunkra, és bátran legyünk kreatívak azzal kapcsolatban, hogy rájöjjünk, mi segíthet nekünk! És ami a legfontosabb, forduljunk türelemmel, megértéssel, elfogadással magunkhoz! Rájönni, és kialakítani egy olyan rutint, amivel hozzá segíthetjük magunkat a belső biztonság megtapasztalásához, időigényes lehet. Annyi azonban biztos, hogy az irányítás a kezünkben van, és némi gyakorlással tudatosan hozzásegíthetjük magunkat ahhoz, hogy rátaláljunk erre a biztonságot jelentő, és ezzel együtt a boldogabb, kiegyensúlyozottabb élet forrását biztosító helyre.
Szerző: Béres Orsolya
A Bebalanced Pszichológiai Pont pszichológusa
Felhasznált irodalom:
Mogyorósi-Révész Zsuzsanna: Érzelemszabályozás a gyakorlatban – Újrakapcsolódás a belső biztonsághoz