Hogyan társulhatnak a lehetőségek a veszteség érzésével? Cikkünkben ezt a kérdést a fiatal felnőttkorhoz kapcsolódó normatív krízisen, a kapunyitási pánikon keresztül járjuk körbe.
.jpg)
Az emberi pszichés fejlődés szakaszokra osztása és a szakaszok fejlődési jellemzőinek leírása több elméletalkotóhoz is köthető. A gyermekkort váltó serdülőkor, majd az azt követő felnőttkor között azonosítottak egy új életszakaszt: a kezdődő felnőttkort.
Jeffrey Jensen Arnett 2000-ben publikált cikkében találkozhatunk először ezzel a meghatározással, melyhez a 18–28 éves korosztály tartozik. Ebben a periódusban a fiataloknak számtalan lehetőséggel, döntési helyzettel kell szembenézniük, miközben identitásuk fejlődése még folyamatban van.
Mivel az élet több területén is hatalmas változásokat élnek meg, ezért nem ritka, hogy szorongással reagálnak a folyamatra.
Az önállóság öröme mellett veszteségként élhetik meg, hogy le kell mondaniuk eddigi kiszámítható és biztonságot jelentő tényezőkről az életükben: a család védőburkáról, az eddig megszokott kijelölt útról, a „még bármi lehet” gondolatáról. Azzal, hogy elindulnak egy új irányba, úgy érezhetik, hogy más utakat visszavonhatatlanul elveszítenek. Ez különösen felerősödhet, ha a választott irány sikeressége időközben megkérdőjeleződik.
A veszteségtől a nyereségig
A kutatók azt tapasztalták, hogy a kapunyitási krízis során négy fázison mennek keresztül az érintettek.
1. Megszületik a „nem vagyok jó helyen” érzése. Ez kialakulhat a tanulmányok, egy társaság, párkapcsolat, vagy akár a munkahely viszonylatában is. Olyan belső konfliktust indít el, amiben egy helyzetből való kilépés vágya és a változástól való félelem csap össze. A változástól való félelem egyaránt vonatkozik arra, hogy elveszítünk valami rosszat, de biztosat és ismerőset, és arra, hogy vajon a következő lehetőség valóban jobban megéri-e számukra.
2. Ebben a fázisban elkezdődik a korábbi problémásnak ítélt helyzetből való kilépés, azonban ez még nem garantálja azonnal a „megérkezést”. Ezért ebben az időszakban gyakori a megbánás, szorongás és bizonytalanság megélése, és erősödhet a korábban elhagyott csoportból, egykori párkapcsolatból, otthagyott munkahelyből fakadó veszteségélmény.
3. A harmadik szakasz fő feladata az új életstílus kialakítása. A fókusz fokozatosan áttevődik arról, hogy mit nem szeretne az egyén arra, hogy mit szeretne. Ebben az időszakban újra felfedezi identitását, különböző alternatívákat próbál ki. A stresszel való megküzdést felváltja a valódi megoldások keresése.
4. A negyedik szakaszban megjelenik az elköteleződés az új szerep, az új értékrend irányába, ami már közelebb áll az egyén világához. A külső motiváció helyett egyre fontosabb lesz a belső motiváció. A korábbi veszteségek súlya csökken, míg növekszik a nyereség érzete.
Egy finn tanulmányban arra figyeltek fel, hogy a kezdődő felnőttkorban lévő fiatalok életcéljai folyamatos változáson mennek keresztül. Kezdetben főként a tanulmányokkal és utazással kapcsolatos célokról számolnak be, és nagy szerepet játszanak a baráti kapcsolatok is álmaik megvalósításában.
A későbbiekben egyre inkább kezdenek megjelenni a család, munka és egészségi állapot fontosságát kiemelő célok, lehetséges veszteségeik és nyereségeik értelmezése is ezzel párhuzamosan alakul.
Gondolkodásunk sajátossága, hogy mindig valamilyen értelmezési keretet használunk a velünk történtekre. Ilyen keretként szolgálnak a felmerülő lehetőségek és kockázatok is döntési helyzetben. Megfigyelhető, hogy általában a veszteség elkerülése a legfőbb szempont egy választás során.
Azonban érdemes ránézni, hogy ami a jelen pillanatban veszteségnek tűnik, az a döntésünk következtében hogyan tud átértékelődni.
Fontos tudatosítanunk, hogy az életszakaszok termeszétes velejárója a krízis megélése, mely veszteségekkel járhat. Ugyanakkor ezeknek a válságoknak a megoldásán keresztül fejlődhetünk és léphetünk tovább következő periódusunkba.
Szerző: Milbik Zsuzsa
A Bebalanced Pszichológiai Pont pszichológusa
