Ha mégsem így van, az öregedésre fogjuk, hogy már nincs annyi energiánk, mint kamaszkorunkban vagy huszonévesen, ettől általában jól meg is ijedünk, hiszen mégiscsak bírnunk kellene. Ennek érdekében plusz egy bögre kávét iszunk, a fáradtság érzetét függetlenítjük magunktól, és bebizonyítjuk, hogy napi 8-10 óra munka után még aktív társasági életet is képesek vagyunk élni.
Minden percünk igazán hasznosan telik, nincs idő kihagyásra. Kicsit még nehezebb a kelés, plusz energiát igényel ugyanolyan hatékonynak lenni, lehet, hogy csak még egy kávéra van szükségünk? Sokkal inkább pihenésre!
Nagy igyekezet van bennünk, hogy az időnket és energiaszintünket a legjobban kihasználva, erőfeszítés nélkül minél többet kihozzunk magunkból. Vannak helyzetek, amikben konkréttá tudjuk tenni ezt a tartományt, ezáltal könnyebb határokat húzni köréjük, hogy mikor mondhatjuk azt, hogy elég, amit tettünk.
Van, amiben viszont nem tudjuk ezt egyértelműen megállapítani, ezért egy folytonos feladatot látunk benne. Ez az állandó készenlét nagyon fárasztó számunkra, ami dekoncentráltságban, kedvtelenségben, akár fizikai tünetekben jelentkezhet.
Ha kimerülten erőltetjük a munkát, akkor könnyen hibákat, felületes megoldásokat, ördögi köröket fedezhetünk fel magunk körül.
Mindez türelmetlenséget idéz elő magunkkal szemben, amit esetleg mások is észrevételeznek. Ezt a rossz érzést elkerüléssel próbáljuk kiiktatni, ezáltal a társas támogatástól is elesünk, egyedül feszítjük tovább magunkat.
Nem pihenünk, mert olyan negatív társításaink alakulhattak ki, hogy akkor lustának, tétlenkedőnek, haszontalannak tűnünk.
Pedig már iskoláskorunkban tapasztalhattuk azt az érdekes tanuláspszichológiai tényezőt, hogy a leghatékonyabb tanulási fázis alvás alatt történik. Felnőttként pedig valószínűleg megélhettük, hogy egy régóta fennálló problémára akkor találtunk átütő megoldást, amikor nem is foglalkoztunk vele.
Pihenési kisokos
- Nem csak a fizikai, hanem a mentális fáradtság is számít!
Testünk jelzéseit hamarabb figyelembe vesszük, mint a lelki, mentális állapotunkat. Pedig a szomatikus állapotunk erős összefüggésben van a pszichés jóllétünkkel. Előfordulhat, hogy kisebb ideig szükség van arra, hogy bírjuk a nagyobb megterhelést, de figyeljünk arra, hogy ne billentsen ki az egyensúlyunkból!
- Figyeljünk a szükségleteinkre!
Hajlamosak vagyunk a haszonmaximalizálásban kizárólag a külső tényezőket figyelembe venni, azaz arra koncentrálunk, hogy miben van ránk szükség, azt hogyan tudjuk elérni, és megfeledkezni arról, nekünk mire van szükségünk. Így fordulhat elő, hogy délután ötkor még megiszik valaki egy kávét, remélve, hogy segít koncentrálni ahelyett, hogy feltöltődne egy nagy sétával. Ahogy fentebb olvasható, egyszer-egyszer előfordulhat, de hosszútávon nem fog segíteni.
- Jó időbeosztás
Sokaknak nehezen megy kezdetben a pihenés beiktatása, nehezen mondanak le a napi rutinjukról. Segíthet, ha ilyenkor átgondoljuk a napunkat, a feladatainkat, az időtöltési formáinkat. Érdemes végiggondolni, mi az, ami tényleg fontos, rohanás, kapkodás helyett inkább állítsunk fel fontossági sorrendet, így a kikapcsolódásra is maradhat időnk.
- A pihenés formái
Pihenés alatt általában azonnal a henyélésre gondolunk, pedig azokat a tevékenységeket értjük alatta, amelyek pihentetnek. Ennek lehetnek aktív és passzív formái, valójában mindkettőre szükségünk van, a cél, hogy feltöltődjünk általuk. A szellemi munka fáradalmait jól lehet ellensúlyozni fizikai aktivitással, legyen szó sportról vagy kerti munkáról, ahol elengedhetjük a nyomasztó határidőket, terveket, gondolatokat, csak az „itt és most”-ban tudunk lenni. Emellett egy jó könyv olvasása, padon ücsörgés és nem utolsó sorban az alvás, mint passzív pihenési forma is meghálálja magát.
A szervezetünknek szüksége van arra, hogy a helyzetből kiszakadva a maga ritmusában feldolgozhassa a minket ért ingereket és információkat, ezt követően tud szolgálatunkra lenni. Emlékeztessük magunkat, hogy minden élőlény napi életritmusának része a pihenés, érdemes kisebb és nagyobb időegységekben is beiktatni.
Szerző: Milbik Zsuzsa
A Bebalanced Pszichológiai Pont pszichológusa
