Cookie / Süti tájékoztató
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a bebalanced.hu honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében cookie-kat alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.
Elfogadom
0
A húsvéti időszak a vallás és a pszichológia összefüggésében

A húsvéti időszak a vallás és a pszichológia összefüggésében

Negyvennapos böjt, nagyhét, húsvét. Vallás, népszokások, tavaszi megújulás. Milbik Zsuzsa írása.

A húsvéti ünnepkör igen összetett, a vallási és népi hagyományokban olyan emberi kérdésekre találunk, amik a pszichológia szempontjából is igazán érdekesek és aktuálisak, amikben emberi oldalunkkal találkozhatunk.

 

 

 

 

Böjt, azaz az önkontroll próbája

Valamennyi ünnepünk része az előkészület, a várakozás. Míg az adventi készülődés, a gyertyagyújtás a karácsonyi időszakra való várakozás része, addig a böjtölés egyfajta testi-lelki felkészülés a húsvétra.

Az utóbbi időkben egyre inkább találkozhatunk azzal a jelenséggel, hogy a böjtölés előnyeit nem csak a vallásos emberek ismerik fel. A böjt során lemondunk bizonyos dolgokról, amik nem alapvető szükségleteink, mégis ragaszkodunk hozzájuk. A keresztény kultúrkörben elsősorban a hús elhagyása terjedt el, mivel ennek tulajdonítottak olyan értéket, aminek az elhagyása nagy erőpróbát jelent.

 

 

 

 

Sokakban felelmerül ennek újragondolása, mi is lehet a mai korban az az étel, esetleg szokás, aminek a hiánya valójában pozitív változásokat hozhat életünkbe. Így felmerül az édesség, a gyors ételek, péksütemények, alkohol, vagy akár a telefonozás, számítógépes játékok, tévézés, dohányzás mellőzése a nagyböjt során.

 

Ami valamennyiben közös, hogy megtapasztalhatjuk, a lemondás valójában nem gyengíteni, sokkal inkább erősíteni fog bennünket.

 

Itt is igaz, hogy más a rövid távú és a hosszú távú hatás, míg az adott pillanatban a hiány nehézséget okozhat, ha képesek vagyunk pillanatnyi vágyainkat késleltetni, az hosszú távon előnyünkre válhat.

 

 

 

 

Feltámadás, a halál és az élet összefonódása

A húsvét a keresztények legnagyobb ünnepe, ekkor emlékeznek meg Jézus haláláról és ünneplik a Megváltó feltámadását.  A nagyböjt első napján, hamvazószerdán hamuval keresztet rajzolnak a hívek homlokára, amivel azt tudatosítják, hogy az élethez hozzátartozik a halál is.

Húsvét ünnepe mégsem a halálról szól, hiszen a nagypénteken keresztre feszített Krisztus húsvét vasárnap feltámadt. Nem véletlen, hogy a telet magunk mögött hagyva, éppen a tavasz kezdetén, a virágzás pompájában ünnepeljük a húsvétot.

 

 

 

 

A mai napig tabunak számít a halál témája, és az, ki hogyan vélekedik arról, mi történik a halál pillanatában, majd azt követően. Végiggondolhatjuk, hogyan viszonyulunk ehhez, milyen családi üzeneteket hozunk magunkkal, milyen saját elképzeléseink, vágyaink és félelmeink vannak.

 

Érdemes megnézni, kivel tudunk minderről őszintén beszélgetni, kinek a meglátásai, hozzáállása segíthet abban, hogy kevésbé szorongató legyen az erről való gondolkodás.

 

Bűntudat, azaz az egyéni felelősség kérdése

Ha megkérdeznénk, melyik érzést szeretjük legkevésbé, valószínűleg sokan a bűntudatot választanánk, főleg, ha mások keltik bennünk. Éppen elég belülről megküzdeni vele, hát még ha emlékeztetnek is rá. Mégis a vallásos emberek körében a húsvéti előkészületek szerves része a bűnbánat tartása. Itt is megjelenhet egyfajta társas nyomás, de a bűnbánás valójában az egyénre van bízva.

A katolikus szertartáson a mise eleji lelkiismeretvizsgálat vagy a gyónás kétszemélyes volta is azt biztosítja, hogy az egyén maga vizsgálja meg a helyzetét, viselkedését, felelősségét. Mindezek után a pap feloldást ad a gyónó személynek, és jóvátételt ad ima, jócselekedet formájában a büntetés helyett.

 

 

 

 

Ha nem vagyunk vallást gyakorló emberek, az önvizsgálat, saját szerepünk és felelősségünk meglátása, az önismeret fejlesztése nagy erőforrásunk lehet. Felszabadító érzés megtapasztalni, hogy nem csak a jó oldalunk vállalható, bizony vannak rossz érzéseink, gondolataink, vannak rossz döntéseink, amiknek helye van az életünkben.

 

Ennek elfogadása nem jelent egyet a beletörődéssel. Nem kell hibáztatnunk magunkat, ha nem voltunk tökéletesek, sokkal fontosabb, hogy megismerjük a mozgatórugóinkat, a megértésen keresztül pedig fejlődni tudjunk.

 

 

Rítusok

A családi, népi rítusok a valahová tartozás érzése mellett az ismerősség érzését adják nekünk. A rítusokat átélve pontosan tudjuk, mi a forgatókönyv, mire számíthatunk és mi a szerepünk benne. Valamennyi rítus szimbolikus jelentéssel bír.

A szokások kapcsolatot hoznak létre a viselkedés és a jelentés között. A húsvét népi szokásai közül a legismertebbek a locsolkodás és a tojásfestés, melyek a tavaszi újjászületéssel együtt az udvarlást, a termékenységet jelképezik. A fiatalság és az élet ünnepléséhez járulnak hozzá.

 

 

 

 

A népszokások mellett a családokban saját egyéni szokások kötődnek az ünnepekhez. Hol gyűlünk össze, kinek mi a szerepe, ki főz, ki süt, ki kínálja az italt, mit illik viselni, hogyan illik egymással beszélgetni, hogyan terítünk, hogyan ülünk az asztal körül, milyen a hangulat. Ezek mind-mind fontos tényezői annak, milyen érzéseket kapcsolunk az alkalmakhoz.

Az ünnepeink megélése sokféle lehet. Fontos, hogy tegyünk értük, hiszen azáltal, hogy jelentést adunk nekik, kapni is tudunk belőlük.


Szerző: Milbik Zsuzsa

A Bebalanced Pszichológiai Pont pszichológusa