Itt nem feltétlenül a kommunikáció tartalmi oldalára kell gondolni, sokkal meghatározóbb sok esetben a kapcsolati oldal, amit a sorok között sugallnak felénk mások (pl. „Meg tudná nevezni legalább a nettó összegeket?”, ami azt a rejtett üzenetet hordozza: „Ha már érdemi munkát nem lehet elvárni magától.”).
Amíg a tárgyi üzenetek az agyhoz szólnak, addig az azokat kísérő kapcsolati üzenetek egyenesen a „szívbe” érkeznek. Nem tudunk úgy információt közvetíteni, hogy közben ne bánnánk valahogy a másikkal. Már önmagában azzal, hogy szóba állunk egymással, jelezzük, hogy nem tekintjük a másikat levegőnek. A kapcsolati üzenetek jelentősége nem csak a pillanatnyi érzelmi hatásban rejlik, hanem hogy hosszútávon járulnak hozzá a címzett önképéhez („Szóval ilyen vagyok én.”).
A munka világában is meghatározó jelentőségű a kommunikáció kapcsolati aspektusa. Hogyan kezeljük egymást, hogyan bánunk kollégáinkkal? Munkahelyi tapasztalatink kihatással vannak általános életminőségünkre. De nem csak arra.
A munkahelyi légkört és a vezetési stílusokat vizsgáló kutatások azt találták, hogy szoros összefüggésben áll a bánásmód a munkakedvvel és a teljesítménnyel is. Ha nap mint nap az az üzenet érkezik felém, hogy „Nem fontos, amit csinálsz”, „Egy senki vagy”, „Maradj inkább a háttérben”, akkor emberként kezdem magam demoralizálva érezni, elveszik az önbecsülésem, nem lelem örömömet az autonómiában. Talán próbálom majd magam valamilyen módon fontossá tenni, fontosnak érezni, de nem biztos, hogy ezek a legjobb megoldások lesznek, nem fogják erősíteni a szakszerű együttműködést.
Ha viszont azt éreztetik velem, hogy komolyan vesznek, akkor teljes értékűnek érezhetem magam, így elégedetten és örömmel fogom tudni végezni a munkámat.
A viselkedési kereszt
A viselkedési kereszt alapján könnyű meghatározni, hogy milyen közlés lehet ártalmas és mire kell figyelni, hogy kommunikációnk lehetőleg ne okozzon kárt a másik énképében. A kereszt egyik szára a tisztelet kontra lekicsinylés, a másik pedig az irányítás/gyámkodás kontra a döntési szabadság megadása.
A tisztelet nem jelent egyet azzal, hogy vattába csomagoljuk a másikat. Annyit jelent, hogy respektáljuk, konfliktusok és viták esetén is teljes értékű partnerként kezeljük. Ennek egyik kritériuma a reverzibilitás. Tehát olyan stílusban kommunikálunk vele, ahogy számára is van lehetőség reagálni anélkül, hogy ártana a kapcsolatnak.
Általában a hierarchikus viszonyoknál gyakori jelenség, hogy a főnök visszaélve helyzetével megenged olyan stílust, amit beosztottként nem engedhet meg magának a másik.
A túlzott irányítás és gyámkodás könnyen szül ellenállást, így szintén a hatékony munka rovására mehet, ha nem érezhetünk önállóságot, függetlenséget, a szabad kibontakozás lehetőségét olykor.
Hogyan kezeljünk egy romboló kapcsolati dinamikát?
Ha azt vesszük észre, hogy mások kommunikációs stílusa önértékelésünk csökkenését eredményezi, negatív énkép kialakulásának irányába hat, akkor fontos, hogy igyekezzünk változtatni a kialakult dinamikán és rendezni a kapcsolati viszonyt.
Ehhez persze szükség lehet a biztonságos légkörre, akár szakember bevonására is, aki meg tudja teremteni a megfelelő feltételeket egy ilyen beszélgetéshez.
Ebben a helyzetben pedig három fő feladata lesz a résztvevőknek. Meg kell fogalmazniuk a kapcsolatra vonatkozó explicit üzeneteket („Mindig mindent jobban akarsz tudni”, „Mindent el akarsz dönteni helyettem”), felszínre kell hozniuk a mögöttes én-üzeneteket („Úgy érzem, mintha nem tartanál képesnek a helyes döntésre.”, „Amikor önállóan oldasz meg valamit, feleslegesnek érzem magamat”), nyíltan ki kell fejezniük vágyaikat, kívánságaikat („Azt szeretném, kérd ki a véleményemet, ebben és ebben a helyzetben”).
Vendég szerző: Böszörményi Luca
Pszichológus
Felhasznált irodalom
Friedemann Schulz von Thun: A kommunikáció zavarai és feloldásuk – Általános kommunikációpszichológia
