Néhány lelkesítő(nek szánt) mondat, amivel talán előbb-utóbb minden fiatal találkozik, akár saját gondolatként is.
Ez a nagy szabadság, rengeteg lehetőség elsőre nagyon jól cseng. Ugyanakkor hatalmas nyomást is helyez a mai fiatalságra. Ez a nyomás, ami miatt megszületett egy új életszakasz, megjelent a kapunyitási pánik vagy más néven „quarter life crisis” fogalma.
A serdülőkor az identitás kialakulásának viharos időszaka, melyet korábban a fiatal felnőttkor követett, ami már az elköteleződésről, a munkáról és a családalapításról szól. A XXI. századra azonban beékelődött a két korszak közé egy új kihívás, újszerű normatív krízis. Normatívnak tekinthető, hiszen a mai világban szinte minden fiatalnak szembesülnie kell vele, és krízis, mivel rengeteg szorongással, stresszel jár, ugyanakkor hatalmas fejlődési lehetőséget rejt. Az élet majdnem minden területére kiterjed.
A fiataloknak egyszerre kell megoldani a családról való leválást, a pályaválasztást, az anyagi függetlenedést, a párválasztást. A rengeteg lehetőség miatt halogatni kezdenek, hogy elkerülhessék a döntés felelősségét, ám ez csak elhúzza ezt a krízisállapotot.
A kapunyitási pánik formái
A pánik különböző módon és pillanatokban csaphat le a fiatalokra. Egyesek elvégzik az iskolát, azonnal munkába állnak, majd ezután kezdenek azon töprengeni, hogy valóban ilyennek képzelték-e az életüket. A lelkesedést felváltja a bizonytalanság, a kétségek. Sokan ilyenkor hirtelen változásra vágynak, pályát módosítanak, külföldre költöznek.
Mások magát a munkába állást kezdik halogatni, mivel nem tud választani a sok lehetőség közül. Ilyenkor kezdhetnek bele egy második vagy harmadik diploma megszerzésébe, vagy csak élvezik a mamahotel kényelmét.
Ahhoz, hogy a fiatalok felnőttnek kezdjék el érezni magukat, három kritériumnak kell megfelelniük: felelősséget kell vállalni saját magukért, önálló, független döntéseket kell hozniuk, és pénzügyileg is függetlenedniük kell a szüleiktől.
Több lehetőség, több elvárás
Ahogy egyre több a lehetőség, egyre nagyobbak az elvárások is a fiatalokkal szemben, amit a társadalom, a család, esetleg saját maguk állítanak magukkal szemben. Angolul mindenkinek tudni kell, de több nyelv ismerete még nagyobb előny. Egy diploma minimum kell, de ebből is jó, ha több van. A tanulás mellett persze időt kell szánni a munkára is, hiszen 25 éves korára már rendelkeznie kell az embernek pár év tapasztalattal, különben lemarad.
Fontos, hogy utazzon is a fiatal, lásson világot, szerezzen külföldi élményeket, gyakorlatot is. A szakmailag releváns munkák persze eleinte nem mindig fizetnek jól, így mellette sokan kénytelenek mást is dolgozni, hiszen valamiből élni is kell.
A nagy hajtás, örökös kapkodás, lemaradás érzése miatt aztán alig van ideje az embernek átgondolni, mit is szeretne, jó úton jár-e.
Így aztán mire a tanulmányai végére ér a fiatal, újabb szorongással járhat a kérdés, hogy tényleg az adott terület érdekli? El tudja magát képzelni egy pályán egy életen át? Amint meghoz egy döntést, azzal jön az érzés, hogy mennyi más lehetőséget szalaszt el.
.jpg)
Hogyan lehet megbirkózni a kapunyitási pánikkal?
Először is fogadjuk el, hogy teljesen természetes a szorongásunk! Szánjunk időt magunkra, a töltődésre! Erre bármilyen sport, kreatív tevékenység, hobbi alkalmas lehet, amivel ki tudunk kapcsolódni.
A társas támogatás sokat segíthet a szorongás leküzdésében.
A család, a barátok mind hozzájárulhatnak, hogy a fiatal sikeresen léphessen túl ezen a krízisen. A kortársak ráadásul valószínűleg kölcsönösen segíthetik egymást, hiszen ugyanazokkal a nehézségekkel szembesülhetnek.
Minél több új helyzet, élmény is segíthet, hogy identitásunkat megtaláljuk, formálni tudjuk. Új hobbik, többféle munkahely, utazások, új társaságok. Érdemes kísérletezni, hogy több tapasztalatunk, önismeretünk legyen arról, hogy mit is szeretnénk mi valójában.
Ebben az időszakban a fiatalok önmagukat próbálják definiálni. Ahogy ez megtörténik, úgy nőni kezd az elköteleződési hajlandóság, ami már a krízis lezárásához való közeledést jelezheti.
Ahogy a fiatal megtalálja az autonómia és az elköteleződés közötti egyensúlyt, úgy elkezdi érezni, hogy saját kezében van a kontroll élete felett. Ez a kontroll-érzet alapozza meg a túljutást, aminek fontos része a személyes érdeklődéshez igazodó hivatás megtalálása is.
Így akár mi magunk tapasztaljuk a kapunyitási pánik „tüneteit”, akár kívülről szemléljük, hogy ismerősünk, gyerekünk, barátunk, szerettünk küzd a helyzettel, legyünk türelmesek! Felnőni nehéz, a felnőtté válás nagy dolog!
Vendégszerző: Böszörményi Luca
Pszichológus
Forrás:
https://levitania.hu/kapunyitasi-panik/
http://www.sulinyugi.hu/aktualitasaink/45-elet-kezdeti-valsag-avagy-a-kapunyitasi-panik
https://www.hrportal.hu/jelentese/kapunyitasi-panik.html
https://wmn.hu/wmn-life/51451-kapunyitasi-panik--retteges-a-jovo-vegtelennek-tuno-lehetosegeitol
