A parentifikáció jelensége ennek fontos alkotóeleme lehet: a gyermekkorban gyökerezik, és a későbbi párkapcsolatainkon is mély nyomokat hagyhat. Cikkünkben ezt a témát világítjuk meg, ráadásul ezúttal a férfiak szemszögéből. Mi a parentifikáció, hogyan nyilvánulhat meg, ha egy férfi parentifikálódott, és milyen hatásai lehetnek ennek a párkapcsolatára nézve?
Gyermekkorban mindannyiunknak szüksége van megfelelő gondoskodásra, érzelmi támaszra és iránymutatásra a szüleinktől vagy más felnőttektől. Azonban amikor úgy érezzük, hogy a szükségleteinket nem elégítik ki, észrevesszük a családi rendellenességeket, így nehéz helyzetbe kerülhetünk.
A parentifikáció egy pszichológiai folyamat, melynek során olyan rajtunk túlmutató felelősséget és feladatokat vállalunk magunkra gyermekként, amelyek egyébként a gondviselőinkre tartoznának. Ennek révén hajlamosak lehetünk idejekorán felvenni a közvetítő, a segítő vagy a törődő szülő szerepét, igyekezve betölteni a fájó űrt az életünkben.
A parentifikáció kialakulása gyakran olyan családi dinamikából ered, amely számos tényező összjátékán alapul.
Az okok között szerepelhet a szüleink alkalmatlansága, gondatlansága és felelősséghárítása. Traumatikus események és családi krízisek szintén serkenthetik a parentifikáció kibontakozását, hiszen ilyenkor gyermekként igyekszünk az egyensúly helyreállításában segíteni, vállalva az erőn felüli felelősséget. Továbbá, a parentifikáció gyökerei között szerepelhetnek szülői alkohol- vagy drogproblémák, mentális zavarok, melyek hatására úgy érezhetjük, nekünk kell gondoskodni a család stabilitásáról. Végül a parentifikáció megjelenését erősítheti, ha a gondviselők túlzottan önmagukkal és saját szükségleteikkel vannak elfoglalva, ami arra kényszeríthet bennünket, hogy a szülői igények kielégítésére összpontosítsunk, és magunk feleljünk a családi teendőkért.
A parentifikáció ugyanakkor nem korlátozódik a gyermekkori tapasztalatokra. A korai élmények magukban hordozhatnak olyan hosszú távú hatásokat, amelyek felnőttként is megnyilvánulhatnak a párkapcsolatainkban. Fontos megértenünk, hogy férfiként hogyan érinthet bennünket a parentifikáció, hiszen a hagyományos nemi szerepek és elvárások miatt gyakran nehezebben találhatjuk meg az egyensúlyt társas helyzetekben.
„Nem vagyok elég jó” – egy parentifikált férfi megélései a párkapcsolatban
Ha a szüleink következetesen képtelenek voltak kielégíteni az érzelmi szükségleteinket – miközben mi keményen dolgoztunk az ő igényeik kielégítésén –, akkor valószínű, hogy a felnőtt életünk során is azt tapasztaljuk, a hozzánk közel állók nem úgy gondoskodnak rólunk és veszik figyelembe az igényeinket, ahogyan azt mi szeretnénk. Ha mégis megkapjuk azt, amire vágyunk, vagy amellett döntünk, ami nekünk kedvez, könnyen bűntudatot érezhetünk.
A gyermekkori élményeinkből merítve mély meggyőződésünkké válhat, hogy áldozatokat kell hoznunk és keményen meg kell dolgoznunk a másik ember szeretetéért.
Ha a korai éveinkben parentifikálódtunk, akkor felnőttként gyakran kevésbé vagyunk elégedettek a társunk mellett, nehézségekbe ütközhetünk az elkötelezett, hosszú távú párkapcsolatok kialakítása során.
A parentifikáció gyakran összefügg az érzelmi gátoltság növekedésével is, kialakulhat bennünk egyfajta bizonytalan kötődési stílus. Ennek révén választhatjuk az elkerülést, falakat építve, magunkba zárkózva, félve a sebezhetőségtől, annak tudatában, hogy senkiben sem bízhatunk. A túlságos szorongás a kapcsolatainkban szintén jellemző lehet, amely alacsony önértékeléssel, bizonyításvággyal és a megerősítés állandó igényével párosulhat.
„Mindent kézben kell tartanom” – egy parentifikált férfi hatása a párkapcsolatra
Parentifikált férfiként az érzelmi gátoltság és a társadalmi elvárások is hatást gyakorolhatnak arra, hogyan veszünk részt a párkapcsolatban. Ha gyermekként mindig a gondozó szerepét töltöttük be a szüleinkkel való viszonyban, akkor valószínű, hogy felnőtt férfiként is ezt a szerepet öltjük magunkra a párkapcsolatainkban. Gyakran az instrumentális parentifikáció megközelítését érvényesítjük, ez azt fejezi ki, amikor az érzelmeink háttérbe szorítása mellett a tetteinken keresztül szeretnénk hatást gyakorolni a társunkra.
Könnyen úgy gondolhatjuk, meg kell mentenünk a másikat, emiatt eleve olyan partnereket választunk, akik segítségre szorulnak, akiket úgyszólván „megjavíthatunk”.
Úgy láthatjuk, nekünk kell lenni a domináns félnek, kontrollt kell gyakorolnunk a párkapcsolat alakulása felett. Felmerülhet, hogy a párunk helyett szeretnénk megoldani a jelentkező kihívásokat és feladatokat. Így észrevétlenül szülői szerepbe helyezkedhetünk, gyermekként kezelve a partnerünket. Az egyenlőtlenség ugyanakkor negatív hatást gyakorolhat a partneri együttműködésre.
Férfiként hajlamosak lehetünk arra, hogy kevésbé fejezzük ki az érzelmi szükségleteinket, ezért a társunknak eleve nehéz lehet megérteni és betölteni azokat. Előfordulhat, hogy elkerüljük a konfliktusokat, félve a partnerünk elutasításától. Mindezek miatt túlterheltté válhatunk, nehézségeink adódhatnak az intimitás kifejezése kapcsán és a saját énhatáraink megtartása során.
Fontos megjegyezni, hogy a személyiségünktől függően a parentifikáció számos módon megnyilvánulhat, tehát előfordulhat, hogy férfiként más-más megéléseink vannak egy párkapcsolatban, illetve különböző módon válaszolunk az adódó kihívásokra. A parentifikáció kifejeződését az is nagyban meghatározhatja, hogy gyermekként melyik szülőnk oldalán éltünk meg nagyobb elhanyagoltságot.
Gyógyulás és fejlődés a parentifikációból
A megterhelő gyermekkori élményeket néhányan magunktól feldolgozzuk, egészséges megküzdési módokat kialakítva. Sokan ugyanakkor felnőttkorban is tovább küzdünk az alacsony önértékeléssel, a túlzó szorongással és a káros párkapcsolati működéssel. A nehézségekkel való szembesülést megnehezítheti, hogy mai napig érezhetünk egyfajta társadalmi nyomást, mely szerint férfiként kevésbé szabad kimutatni az érzéseinket és felvállalni a sebezhetőségünket.
Fontos azonban, hogy kérhetünk segítséget, egy megfelelő szakember hatékony támogatást nyújthat számunkra.
Érdemes fontolóra vennünk, hogy milyen speciális módszerek jöhetnek szóba a kihívás kezelése kapcsán. A kognitív viselkedésterápia (CBT) például abban segíthet, hogy az irracionális, ártó gondolatainkat kiegyensúlyozottabb, valóságosabb gondolkodásmóddal helyettesítsük. Más megközelítésből, egy család- és párterapeuta lehetőséget adhat a gyermekkori problémáink feldolgozására. A családi dinamika és a parentifikáció pontos hatásait feltárva megérthetjük, hogyan érint bennünket ez a jelenség. Ezáltal tudatosan befolyásolhatjuk a társas kapcsolataink működését, szem előtt tartva a saját énhatárainkat. Mindezeken túl számos pszichológiai módszer létezik, tehát célravezető megkeresnünk a számunkra legtesthezállóbb megközelítést.
Sokat tehetünk a lelki egyensúlyunkért az öngondoskodás és az önegyüttérzés gyakorlásával is. Átgondolhatjuk, miben szenvedtünk hiányt gyermekkorunkban, számításba véve hogyan tudjuk betölteni az űrt most. Megtanulhatjuk, hogyan állítsunk határokat másokkal szemben, kiállva magunkért, nemet mondva a számunkra terhes kérésekre.
A parentifikáció hosszú távon befolyással lehet az életünkre, ugyanakkor a gyógyulás és a fejlődés lehetséges. Az önismeretünk fejlesztése és az egészséges megküzdési stratégiák kialakítása kulcsfontosságú ebben a folyamatban. Idővel így elköteleződhetünk egy tartós, kölcsönösen kielégítő párkapcsolat építése mellett, valamint pozitív hatást gyakorolhatunk a mindennapjainkra.
Szerző: Tomku György
A BeBalanced Pszichológiai Pont pszichológusa
Felhasznált irodalom:
Sloan, E. (2022, December 19). Were You Parentified as a Kid? Here’s What That Means, and How It Might Affect Your Relationships in Adulthood. Well+Good. https://www.wellandgood.com/parentification-effects/
Smith, S. (2022, October 27). Parentification: Causes, signs, effects and more. Marriage. https://www.marriage.com/advice/parenting/parentification-causes-signs/
Thomas, M. A. (2017). Is parentification a gendered issue? Examining the relevance of gender in adults’ lived experiences of childhood parentification. Doctoral dissertation. Australia: Victoria University.
