Emellett sok kérdés is felmerült azzal kapcsolatban, hogy milyen folyamatok játszódnak le a bántalmazottakban, mielőtt felvállalják a traumájukat. Egy trauma során olyan alapvető képességek sérülnek és torzulnak, mint a bizalom, az autonómia, a kezdeményezőkészség, a kompetenciaérzés, valamint az identitással és intimitással kapcsolatos készségek.
A borzalmak tudatból való kizárása természetes emberi reakció, de ha a bántalmazottak elfelejtik a múltat, azzal csak a megismétlését teszik lehetővé. Ezért minden társadalmi cselekvés közös nevezője az igazság nyilvánosság elé tárása. Ezzel másoknak is segítséget nyújthatnak, de saját gyógyulási folyamatunkat is egyértelműen erősítik. Láthatjuk azonban, hogy eddig eljutni nem kis munka.
Mire egy túlélő képessé válik ilyen szerepvállalásra, rengeteg erőfeszítést, munkát tett abba, hogy visszanyerje az ehhez szükséges képességeit.
A gyógyulási folyamatot sokan sokféle módon igyekeztek összefoglalni, lépésekre, szakaszokra bontani. Ennek célja csupán annyi, hogy kapaszkodót nyújtson, rendezni próbálja azt a kusza és összetett folyamatot, amit egy felépülés magában rejt. Valójában minden eset egyedi, egyik se követi szóról szóra a leírt szakaszokat, természetükből adódóan ellenállnak minden leegyszerűsítő rendszerezési kísérletnek. Valamiféle fokozatosan felismerhető haladásnak azonban jeleznie kell a gyógyulást. A cél az, hogy a kiszámíthatatlanság és veszély érzete helyett biztonság és stabilitás jelenjen meg, a disszociált, elfojtott trauma emlékké változzon, a magányos elszigeteltség helyére pedig új társas kapcsolatok kerüljenek.
Ha érdekel:
- Milyen belső folyamatok nehezítik az igazság felvállalását?
- Milyen szakaszai vannak a gyógyulásnak?
- Milyen szerepe lehet a szakembernek a felépülésben?
Regisztrálj honlapunkra, hogy ingyenesen hozzáférhess szakmai anyagainkhoz, teljes terjedelmükben!
