Különösen nehézzé válik ez a folyamat, ha az egyik fél még érzelmileg kötődik, ha hiányzik a megtartó szociális háló, illetve ha az élet más területén sincsenek erőforrást jelentő sikerek. Cikkünkben felvázoljuk az újrakezdéshez vezető utat.
A szakítás, mint válás
A szakítás a párkapcsolat bármelyik szakaszában bekövetkezhet, és mindig a másiktól való elválás élménye jellemzi. Ez az elválás több síkon történik, először is van egy érzelmi válás. Ilyenkor az érzelmek megkopása, a másiktól való érzelmi eltávolodás és a másik negatív megítélése kerül előtérbe, és előfordul, hogy a szakítás mentén megjelenő harag, csalódás vagy szomorúság a kapcsolat régebbi értékeinek tagadását, a múlt „átírását” hozza magával.
Aztán bizonyos esetekben a szakítás jogi síkon is megtörténik, például ha közös gyermek elhelyezéséről van szó. A gyermekkel rendelkező kapcsolatok válsága azonban egy külön fejezetet igényel. Hosszabb ideje tartó párkapcsolatban egy gazdasági válás is végbemegy: a közösen vett tárgyak, a lakás kérdése, a közös vagyon felosztása tartozik ide. Emiatt a szakítás egyben egy költözést is hozhat magával akár mindkét fél számára. Amennyiben az egyik fél a közös lakásban folytatja egyedül, a szakítás feldolgozását segíti a tér újra rendezése, teljesen saját ízlésre alakítása.
A közös tulajdonok megosztása mellett a közös baráti kapcsolatok is átrendeződnek. Előfordulhat, hogy az egyik fél ekkor döbben rá, hogy minden barátja a párja baráti köréből került ki. Hirtelen egyedül találhatja magát, és ebben az esetben máshonnan kell támogatást szereznie. Azonban ha mindkét fél a baráti kör szerves része volt, az a baráti kör teljes átrendeződését is magával hozhatja. Nem utolsó sorban egy pszichés válásnak is meg kell történnie, melynek során mindkét fél szembesül tervének módosulásával, a közös jövőkép elvesztésével, a szakításban betöltött saját szereppel.
Mindegyik szakasz megélése fontos annak érdekében, hogy mindkét fél le tudja zárni a kapcsolatot és tovább tudjon lépni egy újfajta dinamikába, életformába.
Határok tartása
Az új életmód kialakításában kulcstényező a határok meghúzása. Hogyan fogunk ezután kommunikálni? Meddig lesznek kint a falon a közös élmények fotói? Mindenkinek megvan a maga ritmusa, amiben képes érzelmileg feldolgozni a másik hiányát. Ebben segít, ha egyértelmű időben, strukturális kerete van a szakításnak.
Megnehezíti és elmélyítheti a szakítási krízist, ha a felek a magányból egymáshoz és a régi közös emlékekhez menekülnek vissza. Nem segít, ha továbbra is egymástól kérnek szóbeli megerősítést, útmutatást vagy korábbi közös szokásaikat fenntartják (pl.: együtt járnak edzeni). Fokozatosan érdemes minél több dologban a szociális hálóra, barátokra és a családra támaszkodni az ex helyett.
Meg kell tanulnia mindkét félnek, hogy ismét egyedül kormányoznak életük tengerén, és a másik személy többé nem prioritás. A magánnyal való megküzdésben, a visszatérő kimondott vagy kimondatlan gondolatok rendezésében segíthet, ha másiknak szánt mondatainkat papírra vetjük, de nem küldjük el.
Identitás reform és önértékelés
A szakítás természetéből fakad, hogy egy szövetség bomlik fel, melyben a felek külön utakon folytatják az életet. Ez mindenképpen az identitás újradefiniálásának feladatát hozza magával: ki vagyok én a másik nélkül? Ez egy összetett folyamat, ami sokkal nehezebb annak a félnek, akit elhagytak. Az önértékelés megrendül, saját vonzerejébe vetett hite megbicsaklik. Furcsán hangozhat, de egy olyan önismereti fázis veszi kezdetét, ahol mindkét félnek önálló egyénként kell magát újra gondolnia.
Ezt teheti azzal is, hogy olyan vágyakat él meg, vagy terveket teljesít, amelyek esetleg a párkapcsolatban nem voltak lehetségesek. Legyen szó új készségek elsajátításáról, kalandozásokról, az egyén ezen a ponton kénytelen újra tervezni. Egyedül kell gondoskodnia magáról, egyedül fog döntéseiért felelni. A történtek megmunkálása során az emberekbe vetett hit, a bizalom és az önértékelés helyreállítása jelenti a szakítás, a múlt lezárását.
Tanulságok és jövőkép
Akkor beszélhetünk egy megmunkált lezárásról, ha az egyén képes elfogadással, mélyebb megrendülés nélkül visszatekinteni a múltra és felismeri saját felelősségét az események alakulásában.
Nem tekinthető megmunkált szakításnak az, ha a másikat hibáztatjuk évek múlva is, és az sem, ha magunkat ostorozzuk könyörtelenül. A tanulságok leszűrése segít abban, hogy a következő kapcsolatban ne kövessük el ugyanazokat a hibákat. Lehet tanulság arra vonatkozóan, hogy milyen emberekkel nem egészséges közöttünk a dinamika; hogy milyen tényezők határozzák meg a párválasztásunkat; hogy milyen hiányosságok vezettek a boldogtalansághoz; hogy milyen téren szükséges a személyes fejlődés; hogy mi az, amiből nem engedünk legközelebb vagy pont fordítva…
Az önértékelés helyreállásával, a másiktól való teljeskörű elválással ablak nyílik egy másmilyen jövőre.
Ez a jövőkép ugyan más lesz, mint amit elképzeltünk, de törekedhetünk arra, hogy a lehetőségeinkhez mérten megtöltsük tartalommal, boldogsággal vagy akár egy új kapcsolattal.
Szerző: Horváth Andrea
A Bebalanced Pszichológiai Pont pszichológusa