Az első találkozásokat nem ritkán egy nagy kérdés határozza meg: a gyerekben van a hiba vagy a szülő rontotta el? A szülőkben sokszor düh, tehetetlenség és bűntudat kavarog. Honnan jönnek ezek az érzések? Mi a szülői kompetencia, szerep? Hova fér el a szülőszerep a sok más szerepünk mellett?
- Elég jó szülő
Mielőtt bármi mást mondanánk, alapozzuk meg a gondolkodást Donald W. Winnicott „elég jó anya” fogalmával. Az 1950-es évek óta tudjuk, hogy a gyermek kiegyensúlyozott növekedéséhez nem tökéletes, hanem „csak” elég jó anyára/szülőre van szüksége.
A szülők ezen a ponton gyakran kifejezik, hogy köszönik az együttérzést és felmentést, de hát lássuk be, hogy a jónál mégiscsak jobb a legjobb… Miért gondolják a pszichológusok mégis komolyan a fenti tézist? A legkézenfekvőbb válasz, hogy a túlzott perfekcionizmusra törekvő szülők azt közvetítik a gyermekük felé, hogy a tökéletes viselkedés az egyedüli elfogadható, ami szorongást és önértélési problémákat eredményezhet.
Eggyel tovább lépve a kapcsolati dinamikához, a tökéletes szülő folyamatosan lesi a gyermek szükségleteit és a maximális összhangra törekszik. A gyermek igényeinek és érzéseinek maximális lekövetése (a korai csecsemőkor után) azonban nem célja a szülő-gyermek kapcsolatnak.
Érzelmi-kapcsolati téren abból tanul és fejlődik többet a gyermek, ha „elég jól” vannak monitorozva az érzései és hangulatai. Ebből megtanulja, hogy a kapcsolatban két különálló (érzésekkel és vágyakkal rendelkező) személy van és bizony előfordul, hogy az összhang egy kicsit félremegy.
A legfontosabb üzenet a kapcsolat reparálhatóságában van: egy-egy félrekódolt érzés vagy szükséglet miatti mosolyszünet nem szakítja meg a szülő-gyerek szeretetkapcsolatot, hanem újra vissza lehet találni egymáshoz.
- Szülőszerep: elvárások és kompetenciák
Ha el is tudjuk fogadni, hogy nem tökéletes szülőkként kell helytállnunk, még mindig fennáll a kérdés, hogy milyen kompetenciák és felelősségek tartoznak a szülőszerephez. Már a gyermek megszületése előtt lehet egy elképzelésünk arról, hogyan alakul az anya és apa szerepköre.
Kinek mi a feladata? Milyen felelősségek kötődnek apához? Milyen reakciók megengedettek anyának? A szülői szerep nem azonos a nemi szereppel vagy házastársi szereppel, bár átfedésben lehet velük.
Szülővé válva tudatosan vagy tudattalanul, de gyakran nyúlunk segítségért, mintáért a saját szüleinkről őrzött emlékekhez, élményekhez.
Aztán ahogyan fejlődik és nő a gyermekünk, folyamatosan újrastrukturálódik a szülőszerep. Ezen a ponton nagy szerepe van az önismeretnek, hogy le tudjuk tenni azokat az elvárásokat, amik nem a sajátjaink és olyan elemekkel töltsük fel a szülőségünket, amik valóban fontosak számunkra. Nincs két egyforma család vagy szülő-gyerek kapcsolat és ez teljesen rendben is van.
- Élettér
A modern szülőség egyik legnagyobb kérdése munka-magánélet egyensúly mintájára a szülőszerep és az összes többi szerep egyensúlya. A szülővé válással nem szűnik meg a korábbi identitásunk, nem szűnünk meg társnak, barátnak vagy éppen munkaerőnek lenni.
Mennyi különböző szerepben kell helyt állnunk egy nap? És hol is fér el mindez? Ahhoz, hogy ne bűntudattal lavírozzunk az életünk különböző területei között, érdemes tudatosítani mindezt. A pszichológusi gyakorlatban gyakran egy kördiagram formájában ábrázoljuk ezeket a szerepeket és keressük azt az elosztást, ami a lehető legnagyobb egyensúlyhoz vezet mentálisan és fizikálisan is.
Már-már közhellyé kezd válni, hogy a gyermek akkor van jól, ha a szülő is jól van. A pszichológusi munkám azonban újra és újra megerősít abban, hogy a gyerekeknek nem feltétlenül egy folyamatosan rendelkezésre álló, önmagát teljesen háttérbe szorító és tökéletes szülőre van szükségük. Fontosabb, hogy szülőként is hitelesen fejezzük ki az igényeinket és érzéseinket, hiszen ezzel is hozzájárulunk a kapcsolat biztonságához és őszinteségéhez.
Szerző: Molnár ZIta
A Bebalanced Pszichológiai Pont pszichológusa
