Önálló lépéseket tesz és döntéseket hoz, talán már nem is mi vagyunk a bizalmasai és az első név a telefonkönyvében.
Hogyan alakul át az anya-lánya kapcsolat felnőttként? Milyen veszélyeket és lehetőségeket rejt magában ez a változás?
Elvárások
Sok oldalról érkező elvárásoknak próbálhatunk megfelelni lányunkkal való kapcsolatban. Nem légüres térben élünk, a társadalom mintái átitatják a működésünket. Számtalan film- és könyvélményünk lehet meleg és szeretetteljes anya-lánya kapcsolatról, ahol anya és felnőtt lánya állandó egyensúlyban és egyetértésben kacagják végig az életet. Ugyanígy találhatunk példát arra is, hogy a kapcsolat teljesen megszakad vagy legfeljebb évente egy ünnep erejéig találkozik anya és lánya.
Ezek a képek akarva-akaratlanul hatnak ránk.
A társadalomtól eggyel beljebb lépve elvárásaink származhatnak a saját családunkból. Nem kell messzire menni, megvizsgálhatjuk a saját édesanyánkkal való kapcsolatunkat. Hiszen szolgáljon bár példaként vagy ellenpéldaként, mindenképp kiindulópont ahhoz, ahogy lányunkhoz viszonyulunk.
Például lehet, hogy a mi családunkban a nők mindig összefogtak, szövetséget képeztek a kizsákmányoló férfiakkal szemben. Ha ezzel a transzgenerációs örökséggel érkezünk, nehéz lehet elfogadni, hogy lányunk miért mégis a férjével beszéli meg legfontosabb kérdéseket. Másik példa lehet, ha a családunkban generációk óta nem volt valódi érzelmi kapcsolat anyák és lányaik között, akkor eszköztelenül érhet minket, ha felnőtt lányunk igényt formál egy szoros és bensőséges kapcsolatra.
A harmadik szinten pedig a saját belső elvárásaink helyezkednek el. Milyennek álmodtuk meg, képzeltük el a kapcsolatot? Milyen fantáziáink voltak erre vonatkozóan lányunk születésekor? Milyen szerepet szánunk magunknak? Mi az, amiben valóban jól érezzük magunkat és mi az, amit csak a vélt elvárások miatt csinálunk?
Ha a helyükre tesszük a külső-belső nyomást, képesek leszünk felszabadultan és önazonosan fordulni lányunk felé.
A különbözőség elfogadása
Anyák és lányaik gyakran esnek abba a csapdába, hogy azt gondolják, a szoros kötelék miatt egyformán látják (vagy kell látniuk?) a világot, egyformán gondolkodnak és éreznek egyes kérdésekben. Anyaként időnként nem könnyű elfogadni, ha lányunk másként dönt bizonyos helyzetekben, mint mi tennénk. Az anya-lánya felnőtt kapcsolatok különböznek minden más felnőtt kapcsolatunktól, hiszen az egyik fél végig felnőtt szerepben volt, míg a másik csecsemőként érkezett.
Ez az eltolódás nehezen egyenlítődik ki, még ha mostanra mindketten kompetens és érett felnőttként is fordulunk egymás felé. Anyaként nagy feladatunk elfogadni lányunk érzelmi felnőtté válását, leválását és egyéni életútját.
Egy-egy helyzetben, amikor különböző állásponton vagyunk, azt érezhetjük, hogy valami nagyon rosszul sült el, hiszen lányunk nem ad a véleményünkre.
Fontos tudatosítani magunkban, hogy ez közel sem a valóság! A kapcsolatot és kötődést nem veszélyezteti egy-egy különböző álláspont, ha közben mindkét fél biztos lehet a kapcsolat fennmaradásában. Éppen ezért fontos kifejezni ezeket és megbeszélni, hiszen mindketten épülhetünk belőle. Érdemes elfogadni és tiszteletben tartani a másik látásmódját akkor is, ha az különbözik, mert mindez erősebbé teheti a kapcsolatunkat, valamint önmagunk és lányunk számára is lehetőséget ad őszintén jelen lenni benne.
Szerző: Molnár Zita
A Bebalanced Pszichológiai Pont pszichológusa
