Cookie / Süti tájékoztató
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a bebalanced.hu honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében cookie-kat alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.
Elfogadom
„Árnyékomat benned látom” – a családi minták a párkapcsolatunkra is hatással lehetnek

„Árnyékomat benned látom” – a családi minták a párkapcsolatunkra is hatással lehetnek

Gyermekkori kötődésünk, szüleinkkel való kapcsolódásunk hangulata és mintái befolyásolják a felnőttkori párkapcsolatainkat, emiatt gyakran előfordul, hogy veszekedés közben valójában régi béklyókat vetítünk ki társunkra. Borbély Lilla írása.

Ki gondolná, hogy már az első szó kimondása előtt szerzünk olyan tapasztalatokat, melyek későbbi szerelmi életünket alakítják?

A bizalom vagy a bizalmatlanság érzése már gyerekkorban kialakul bennünk, annak függvényében, hogyan bántak velünk szüleink vagy gondozóink korai éveinkben. A jó és rossz élményeink hatására kialakul bennünk a „szeretnek engem” és az „engem nem szeretnek” érzése.

Amennyiben ez a konfliktus fennakadások nélkül megoldódik, az biztonságos alapot jelent a későbbi kapcsolatok szempontjából. Ám ha hosszútávon fennáll, az jó eséllyel labilis érzésekhez vezethet majd, és a későbbi felnőtt a két szélsőséges érzés között ingadozik majd. 

 

 

Amikor belépünk egy kapcsolatba, önálló pszichológiai örökséget „hozunk a házhoz”, vagyis a szerelmi életünk mintái a szüleinkkel való kapcsolatunkat idézik. Az, hogy mennyire lesz sikeres a párkapcsolatunk és negatív mintáinkat mennyire adjuk majd tovább, nagyban függ attól, mennyire tudjuk magunkat függetleníteni a múltban szerzett negatív tapasztalatainktól.

Ha felismerjük és átdolgozzuk megterhelő kötelékeinket, a kapcsolataink is más szintre kerülhetnek. Ha tudatosítjuk a terheket, könnyebben észrevesszük, ha egy adott helyzetben nem konkrétan társunk valódi szándékára, hanem egy „kivetített béklyóra” reagálunk. Ilyen helyzetben egy szülőkkel, vagy testvérekkel átélt korrektív élmény (az elintézetlen konfliktusok újraélése új befejezéssel) sokszor felszabadítóan hathat és hozzájárulhat kötődéseink átrendezéséhez.  

 

 

A KORAI KEZDET

Korai éveinkben aszerint, hogy gondozóink hogyan bántak velünk, kialakul bennünk a bizalom, vagy éppen a bizalmatlanság érzése.

 

A különböző, jó és rossz élményekkel való találkozások következtében kialakul bennünk a „szeretve lenni” és az „engem nem szeretnek” érzése.

 

Amennyiben ez a konfliktus fennakadások nélkül megoldódik, az biztonságos alapot jelent a későbbi kapcsolatok szempontjából. Ám ha fennmarad, az jó eséllyel labilis érzésekhez vezethet majd, és a későbbi felnőtt ezen a két szélsőség között ingadozó szemüvegen keresztül szűri át a világ történéseit.

Így előfordulhat, hogy a felnövekvő egyén kapcsolati elvárásai torzulnak, és a belső mintáinak megfelelő viselkedést tudattalanul kiváltja a partnereiből. Minél korábbi ez a konfliktus, annál valószínűbb, hogy sóvárgunk a szeretett személlyel való összeolvadás iránt, hogy ezáltal a részünkké tegyük őt. Ilyen esetben például szorongáskeltőnek élhetjük meg azt a természetes vágyunkat, hogy függetlenedjünk és leváljunk.

 

 

BENNED KERESEM, AMI BELŐLEM ELVESZETT

Dicks, angol pszichiáter és a tárgykapcsolat-elmélet képviselője szerint a házasságot, hosszú távú párkapcsolatot nagyban meghatározza, milyen gyermekkori élményeket tapasztaltunk meg. Párválasztásunk alapját jelentik lehasított személyiségrészeink: olyan személyt keresünk, aki ezekkel jól összeillik.

 

Számos szempontból választhatunk tudatosan, például hogy összeillünk-e érzelmileg, van-e köztünk fizikai és intellektuális vonzalom, mennyire hasonló a hátterünk, ám eközben tudattalan motívumok is működnek.

 

Ha például szüleink viselkedését gyakran értelmeztük elutasításként, elhagyásként, gyermekként komoly dilemmába kerülünk: szülőnket nem tudjuk sem megváltoztatni, de feladni sem. Ez komoly frusztrációt jelent, melyet úgy oldunk fel, hogy szülőnknek csak bizonyos tulajdonságait, részeit fogadjuk magunkba, és amelyeket nem tudunk kezelni, kontrollálni, lehasítjuk magunkról.

Reménykedünk, hogy magunkba olvaszthatjuk a lehasított, elveszett részeinket úgy, hogy a másikban megtaláljuk őket. Így a párunkon keresztül lépünk kapcsolatba ezekkel a személyiségrészeinkkel, irányításra teszünk szert felettük. Ezért van, hogy jellemzően olyan párt választunk, aki megteremti számunkra a feltétel nélküli szeretet gyermekkori álomvilágát, de eléggé hasonlít is a lehasított személyiségrészeinkre, hogy a korai haragunkat rávetíthessük.

 

Dicks elmélete szerint a párkapcsolati problémákat valójában a felek tudattalan szükségletei irányítják, ezek alapján viszonyulnak egymáshoz. Úgy működnek, mint egy egyesült személyiség, így próbálják meg felfedezni elveszített személyiségrészeiket.

 

Ez tulajdonképpen egyfajta védekezés: amit nem kívánok vagy tudok a részemnek tekinteni, függetlenítem magamtól, és a páromra vetítem azt és így próbálom legyőzni. Ahogy erre a részre tekintek, úgy kezelem a másikat: kényeztetem, befeketítem, becsülöm, vagy éppen üldözöm. Éppen ezzel rávéve a másikat arra, hogy a kivetítésnek megfelelően viselkedjen.  Így elkerülhető a nem kívánt részek szorongáskeltése, ugyanakkor kapcsolatot tudunk létesíteni velük.

 

 

ÖRÖKSÉGÜNK RENDEZÉSE

A kapcsolatba lépéssel egyéni, önálló pszichológiai örökséget hozunk a házhoz. A párkapcsolat mintái idézik a származási család szülő-gyermek kapcsolatát. Az, hogy mennyire lesz sikeres a kapcsolatunk és negatív mintáinkat mennyire adjuk majd tovább, nagyban függ attól, mennyire tudjuk magunkat függetleníteni a múltunk negatív tapasztalataitól.

 

Ha felismerjük és átdolgozzuk megterhelő kötelékeinket, új szintre kerülhetnek a kapcsolataink is.

 

A régi minták megjelenése a társammal vagy a gyermekemmel ugyanakkor egy tudattalan megoldási kísérletnek is felfogható: amit régen nem tudtam megoldani, tudattalanul behozom a személyközi térbe, és megkísérlek vele kezdeni valamit.

Érdemes lehet átgondolnunk, milyen a viszonyunk a származási családunkhoz? Párkapcsolati sérelmeink hasonlítanak-e a gyermekkorban átélt rossz érzéseinkhez? A terhek tudatosítása segíthet meglátni, ha nem a másik valódi szándékára, hanem egy kivetített béklyóra reagálunk. Sokszor felszabadítóan hathat egy szülőkkel vagy testvérekkel átélt korrektív élmény kötődésünk újrarendezéséhez.

 


Szerző: Borbély Lilla

A Bebalanced Pszichológiai Pont pszichológusa

 

Felhasznált irodalom:

Goldenberg, H., Goldenberg, I.(2008). Áttekintés a családról: három kötetben. Animula