Az ismétlődő tragédiák megelőzésében fontos szerepe van a tudatlanság és a közöny legyőzésének. Tájékozódjunk a témában, beszélgessünk gyermekünkkel, diákjainkkal is róla, és vegyük komolyan, ha tudomásunkra jut, hogy valakit szekálnak, bántanak, kiközösítenek társai.
Bántalmazás, vagy csak jópofa ugratás?
Nehezíti a témával való foglalkozást, hogy sokan sokféleképpen definiálják magát a zaklatást, mert sokszor nehéz megkülönböztetni a vitától, a jópofa ugratástól. A zaklatás három fő jellemző mentén különíthető el: a szándékosság, az ismétlődés és az erőfölény.
A vita esetében az érdekek érvényesítése a cél, ha van is erőfölény, azzal nem él vissza a személy. Bántalmazásnál nem érdekellentét áll a központban, a megalázás, megfélemlítés a cél. Egy ugratás során a szerepek bármikor cserélődhetnek, nem cél a másik bántása, nem sérti a résztvevők méltóságát, jókedvű, szellemes, jóindulatú viccelődést jelent, ahol mindkét fél tud nevetni. Ugratás gyakran a közös érdeklődésű gyerekek, barátok között zajlik, ártatlan szándékkal és vége szakad, amint zavaróvá válik az egyik fél számára.
A csúfolódásnál az erőviszonyok egyenlőtlenek, az élcelődés egyoldalú.
Célja, hogy megbántsa a másikat, viccnek álcázott megalázó, kegyetlen, lealacsonyító megjegyzésekből áll, amin nem együtt mulatnak, hanem az áldozaton nevetnek. A célpont önbecsülését akarja rombolni. Az áldozat fél attól, hogy a csúfolódás megismétlődik, esetleg fizikai bántalmazássá fajul. Annál jobban fokozódik, minél jobban zavarja az áldozatot.
Szintén nehézséget jelenthet a segítségkérés és az árulkodás elkülönítése is. Segítségkérésre veszély, baj esetén lehet szükség, célja védelmet, megoldást kapni. Árulkodásnál nincs jelen veszély, hanem önös érdekből történik.
A bántalmazás típusai
Tisztában kell lennünk azzal is, hogy bántalmazás alatt nem csak a fizikai erőszakot értjük. A bántalmazásnak négy formáját különíthetjük el: fizikai, verbális, kapcsolati és cyber. A fizikai bántalmazás irányulhat közvetlenül az áldozatra, de megnyilvánulhat a tárgyai rongálásában is.
A verbális zaklatás talán az egyik legelterjedtebb. Gyakori védekezés a „csak vicceltem”, „nem akartam rosszat” reakció. A kapcsolati bántalmazás talán a legnehezebben észrevehető külső szemlélőként.
Ilyenkor a zaklató módszeresen teszi tönkre a kiszemelt célpont önértékelését azzal, hogy nem vesz róla tudomást, elszigeteli, kirekeszti, kiközösíti, pletykákat terjeszt róla.
A cyberbullying, az internetes zaklatás pedig már az iskola falain túl is követi az áldozatot. Veszélye abban rejlik, hogy nincsenek határai, a bántalmazás az áldozat otthonában is folytatódik, nem lehet előle elmenekülni.
Megelőzés
Fontos, hogy szülőként, pedagógusként, gyerekekkel foglalkozó szakemberként mi magunk is tisztában legyünk ezekkel a fogalmakkal, és tisztázzuk a gyerekekkel is. Felnőttként a mi feladatunk, hogy határokat állítsunk, megszabjuk, hogy mi fér bele a közösségen belüli viselkedésbe és mi az, ami nem. Ha beszélgetünk a témáról a gyerekekkel, alkothatunk közös szabályokat, kialakíthatunk egy protokollt, hogy ha ilyesmi történne, akkor mit lehet tenni.
A megelőzésnek szintén fontos eleme, hogy mit közvetítünk a gyerekek számára.
Lényeges, hogy mi felnőttként mennyire vagyunk hajlamosak másokat alacsonyabb rendűként kezelni, milyen példát mutatunk az empátia, az együttérzés, a könyörület és a segítségnyújtás területein.
Kezelés
Ne habozzunk, ha tudomásunkra jut a bántalmazás! Az első előfordulásnál jelezzük vissza, hogy nem toleráljuk, és következményei vannak az ilyen viselkedésnek. Fontos, hogy a szereplőkkel külön-külön is beszéljünk. Érdemes az áldozattal kezdeni, biztonságos környezetet teremteni, ahol elmondhatja mi történt, hogyan bántották, hogyan hatott mindez rá.
Egyértelműen foglaljunk állást a bántalmazással szemben! Tilos a bántalmazást megkérdőjelezni, az áldozatot hibáztatni vagy a bántalmazót mentegetni. Ezután gondoskodjunk az áldozat védelméről! Kérdezzük meg őt is, hogy ki vagy kik azok, akik esetleg mellette állnak, segíthetnek neki! Akár más felnőttek bevonásával biztosítsuk a védelmet!
Az áldozat tehetetlennek és gyengének érezheti magát, ezért vonjuk be a megoldásba, egyeztessük vele a lépéseket!
Ezután jöhet a konfrontatív beszélgetés a bántalmazóval. Kérdezzük meg, hogy tudja-e, miért beszélgetünk és szembesítsük a bántalmazással! Jelezzük számára, hogy ez a viselkedés nem megengedett, és szólítsuk fel a bántalmazás befejezésére! Térjünk ki arra is, hogy mit fog tenni annak érdekében, hogy X.Y. jobban érezze magát (ne hívjuk áldozatnak), mit tud felajánlani, megígérni! A megbeszélteket akár írásban is rögzíthetjük.
Tájékoztassuk a szülőket a megállapodásról! Aktivizáljuk a közösséget, elsősorban azokat, akikben az áldozat lehetséges védelmezőt lát, de bevonhatunk más segítő társakat, felnőtteket is! Az áldozattal egyeztessünk, hogy mi hangozhat el a történtekről! A közösség bevonásával megteremtjük a biztonságot, ahol a tagok megtapasztalják, hogy a bántalmazásnak tényleg van következménye, és érdemes jelezni.
A bántalmazást utasítsuk el, ne a bántalmazó személyét!
Egy-két héttel később fontos az utánkövetés, amikor ellenőrizzük, hogy megszűnt-e a probléma. Ha nem történt javulás, fokozatosan súlyosbodó szankciókat helyezhetünk kilátásba és alkalmazhatunk.
Vendégszerző: Böszörményi Luca
Pszichológus
Forrás:
Barbara Coloroso: Bullying – Zaklatók, áldozatok, szemlélők
„Az Iskolai bántalmazás kezelésének protokollja és Felkészítés a World café módszertan – közösségépítő kommunikációs technika alkalmazására iskolai helyzetben” képzés tartalma