De meddig nem megy a kapcsolat rovására, és mit tegyünk, hogy ez ne történjen meg?
A stressz megosztásának pozitív oldala
A közhiedelemmel ellentétben a stressz nem csak agresszív viselkedést, hanem sokszor ezzel ellentétben gondoskodást, együttműködést vagy kapcsolódást vált ki, különösen nők körében. Ez a „gondoskodj és barátkozz” reakció, vagyis pusztán már ha csak beszélünk a problémáinkról és megosztjuk a negatív érzéseinket a környezetünkben levőkkel, önmagában gyógyító erejű. Ha pedig mindez gondoskodással is társul, az növeli a bátorság és a remény, illetve csökkenti a félelem érzéseit bennünk.
A beszélgetés a minket ért stresszes eseményekről mérsékli a bennünk levő stresszt, erősíti az immunrendszerünket, valamint csökkenti a bennünk levő fizikai és érzelmi distresszt.
Mindemellett biztosan mi is hallottuk már, vagy akár mi is kifejeztük azt az igényt, hogy ventillálni szeretnénk, kimondani, szavakba önteni a bennünk keletkezett negatív érzéseket, és a minket foglalkoztató kellemetlen gondolatatokat. Ha ilyenkor jó hallgatóságra találunk, hatalmas megkönnyebbülést élhetünk át.
Az érem két oldala
Természetesen a kapcsolataink is tudnak telítődni az ilyen érzésmegosztásokkal, a köznyelvben azt is szoktuk mondani, hogy a másik „érzelmi szemetesládának” használ minket. Biztosan mi is tapasztaltuk, ismerünk olyan személyt, aki folyton csak panaszkodik, az élet negatív oldalára fókuszál és akivel elmondása alapján semmi jó dolog nem történik. Ilyenkor úgy élhetjük meg, hogy a kapcsolat kezd egyoldalúvá válni, mi empatikusan meghallgatjuk a másikat, próbálunk vele együtt gondolkodni, megoldást találni a problémáira, míg a másik fél csak arra használja a kapcsolatteremtést, hogy a saját kellemetlen érzéseitől megszabaduljon, mi magunk viszont fordítva ezt nem tehetjük meg, sőt előbb utóbb belefáradunk és jogosan érezhetjük azt is, hogy kihasználnak bennünket.
Egy ilyen helyzetben fontos, hogy megálljunk és tudatosítsuk, hogy mi az, amit mi teszünk bele a kapcsolatba és mit kapunk cserébe, mennyire gyakori ez a kapcsolatainkban, van-e esetleg ismétlődés? És ha az utóbbi kérdésre igennel válaszoltunk, vagy úgy érezzük, nem tudunk egyedül változtatni a helyzeten, akkor érdemes pszichológus segítségét kérni.
Fordított esetben mi is tapasztalhatjuk azt, hogy az érzésmegosztásunkkal terhére vagyunk a szeretteinknek, vagy a munkahelyünkkel, ismerőseinkkel kapcsolatos feszültséget átvisszük kapcsolatainkba. Előbbi esetében érdemes figyelnünk rá, hogy mennyire igényeljük, hogy azonnal meg tudjuk osztani valakivel a minket felzaklató történéseket, szükség van-e rá, hogy akár többször, több személynek is elmeséljük és milyen arányban szólnak csak rólunk ezek a beszélgetések. Ha úgy érezzük, hogy nem jutunk egyről a kettőre, hiába kapcsolódunk és osszuk meg ezeket a történeteket másokkal, vagy gondolataink nagy részét ez teszi ki, akkor érdemes szakember segítségét kérni és nem párunktól, családtagjainktól, barátainktól várni a megoldást. Emellett hosszútávon néhány egyszerű technika is segítségül szolgálhat a stressz csökkentésében.
Mit tehetünk?
Relaxáljunk vagy meditáljunk minden nap!
A rendszeres jelentudatosság (mindfulness) meditáció vagy az autogén tréning gyakorlása javítja a stresszel való megküzdésünket. Hatására sokkal nehezebben tudnak kizökkenteni bennünket az egyensúlyunkból, és ha ez mégis sikerült valakinek vagy valaminek, akkor máris van egy eszköz a kezünkben, amivel visszatalálhatunk a belső békéhez.
Töltsünk több időt a szabadban!
Hasonlóan a meditációhoz, kutatások bizonyítják, hogy a természetben eltöltött idő nyugtató hatással van ránk.
Legyünk jelen a beszélgetéseinkben!
Bármelyik kapcsolatunkban kipróbálhatjuk, hogy a beszélgetés során nyitott, elfogadó attitűddel vagyunk jelen. Ennek ismérvei, hogy fizikailag relaxált állapotban vagyunk, koncentrálunk a beszélgetőpartnerünkre és mondanivalójára, érdeklődünk mind a külső és belső élményei iránt, spontán módon reagálunk, nem irányítjuk előre eltervezetten a beszélgetést és őszintén kommunikálunk.
A szerepeink közti váltásban pedig segítség lehet, ha megpróbálunk egy rutint kialakítani, ami jelképezi a munka és a magánélet elválasztását.
Ez lehet akár az, hogy hazaérve átöltözünk, vagy otthon már csak bizonyos személyek érhetnek el minket telefonon. Bármilyen egyszerű szokást is választunk, a lényeg, hogy tudatosítsuk, hogy ettől kezdve már nem a munkahelyi szerepünkben vagyunk, így az ottani problémákkal sem kell foglalkoznunk! Helyette megengedhetjük magunknak, hogy ellazuljunk, elővegyük az otthoni énünket és párunkra, szeretteinkre fókuszáljunk.
Szerző: Patányi Anikó Lilla
A Bebalanced Pszichológiai Pont pszichológusa
Felhasznált irodalom:
Kelly McGonigal: A stressz napos oldala
Szondy Máté: Megélni a pillanatot
