Cookie / Süti tájékoztató
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a bebalanced.hu honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében cookie-kat alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.
Elfogadom
Bennünk élő személyiségek – a belső gyermek felfedezése

Bennünk élő személyiségek – a belső gyermek felfedezése

Mit is értünk pontosan három énrész alatt? Milyen funkciókat látnak el, melyek miatt nélkülözhetetlenek az életünkben? Hogyan dolgozhatunk a sérült gyermeki énrészünkkel? Borbély Lilla írása.

Eric Berne szerint személyiségünk alapvetően három fő részre bontható le: szülői, felnőtt és gyermeki énrészekre. Ők mindannyiunkban megtalálhatóak, különbség csak abban mutatkozik, ki mennyire képes közöttük váltani, illetve nagyon egyéni mintázatot mutathat az is, hogy milyen helyzetek melyik énrészünket szólítják meg, hogy akcióba lépjen. 

 

Amikor a szülői énrészünkből reagálunk egy helyzetben, ugyanabban a lelkiállapotban vagyunk, mint amelyikben valamelyik szülőnk szokott lenni, úgy reagálunk, olyan gesztusokat teszünk, akár hasonló érzéseket is élünk meg. Ilyenkor közvetlen formában jelentkezik a szülői hatás, ugyanakkor közvetett formában is megjelenhet: ilyenkor az általuk abban a helyzetben elvárt reakciókat adjuk.

A szülői énünknek két nélkülözhetetlen funkciója is van. Egyrészt a saját magunk alapította családban a sikeres szülőségünk kulcsává válik, másrészt pedig átveszi tőlünk a rutinügyek elintézését és „így szoktuk tenni” alapon automatikus válaszokat ad bizonyos helyzetekben.

Ha a felnőttünkben vagyunk, az autonóm, tárgyilagos helyzetértékelő részünket működtetjük. Előítéletmentesen fejezzük ki a gondolatainkat, a bennünk felmerült problémákat és következtetéseket.

 

Mindenkinek van teljes értékű felnőtt része, amit nehezebben-könnyebben, de lehet aktivizálni. Nagy szerepe van abban, hogy hatékonyan tudjunk működni a környezetünkben, valamint közvetítő szerepet lát el a szülői és a gyermeki részek között.

 

A bennünk élő gyermek jelen életünkben előbukkanva olyan módon és célzattal reagál, mint ahogy tette azt gyerekkorunkban. A gyermeki énünk nem is egy módon a személyiségünk egyik legértékesebb része: bájos, képes örülni, alkotóképes, spontán hajtóerők jellemzik és rendkívül intuitív. Ugyanakkor ha zavart és nem egészséges, kellemetlen hatásokat élhetünk meg miatta az életünkben.

 

 

A SÉRÜLT BELSŐ GYERMEK

Ismert pszichológiai gondolat, hogy felnőtt problémáink gyökere gyakran a gyerekkorig nyúlik vissza, az akkori sérülések sokszor jelentkeznek tünetekben, elakadásokban. Ilyenkor gyakorlatilag ez a sérült gyermeki énrész kukucskál elő, és okoz zavarokat az életvezetésünkben, kapcsolatainkban és akár az egészségünkben is.

Alapvetően két úton közelíthetünk az elakadás felé: egyrészt sokat segíthet a pszichológiai munka a belső gyermekkel. Az akkori nehéz élmények, hiányok, traumák átdolgozásán keresztül eljuthatunk oda, hogy megtanuljuk saját magunknak megadni a hiányzó szeretetet, odafigyelést, törődést, és a szülőnkké válva önmagunkra érzékenyen elindulhatunk egy szabadabb élet felé.

Ezzel szorosan összefüggésben adódik a másik út: felnőtt énrészünkből kapcsolatba léphetünk a gyermekivel, megvédelmezhetjük őt a jelen káros behatásaitól. Megadhatunk neki olyan engedélyeket, megtaníthatunk olyan hiányzó képességeket, amelyek helyreigazító tapasztalást jelentenek, és korrigálhatják a múlt nehézségeit.

 

 

KAPUK EGY SZABADABB ÉLETRE

A sérült belső gyermek sokszor bilincseket is hordoz magán: a túlzó korlátokat, melyek megakadályozzák, hogy növekedhessünk, játszhassunk, és hogy egyáltalán önmagunk lehessünk. Felnőtt énrészünkből tudatossággal és belső munkával kényelmesebbre szabhatjuk a korlátainkat. John Bradshaw nyomán a következőkre gondolhatunk:

  • Jó, hogy azt érzed, amit érzel. Az érzések sem nem jók, sem nem rosszak, egyszerűen csak vannak. Nincs senki, aki meg tudja mondani neked, mit kell érezned. Jó és fontos, hogy beszélj az érzésekről.
  • Fontos, hogy kifejezd a felelősség kiegyensúlyozott értéket. Ez azt jelenti, hogy elfogadod annak következményeit, amit teszel, és nem fogadod el annak következményeit, amit valaki más tesz.
  • Nem baj, hogy hibákat követsz el. A hibák a mi tanáraink, segítenek tanulni.
  • Nem baj, hogy vannak problémaid – meg kell oldani őket. Nem baj, hogy vannak konfliktusaid – fel kell oldani őket.
  • Jó, hogy azt akarod, amit akarsz. Nincs semmi, amit kell vagy nem kell akarnod. Ha kapcsolatban vagy az életenergiáiddal, nőni és terjeszkedni akarsz majd. Jó és szükséges, hogy az igényeidet kielégítsék. Jó, ha azt kéred, amit akarsz.
  • Jó, hogy látod és hallod, amit látsz és hallasz. Bármit láttál és hallottál, az az, amit láttál és hallottál.
  • Jó és szükséges, hogy sok mulatságod és játékod legyen. Jó, hogy élvezed a szexualitást.
  • Alapvető, hogy az igazat mondd. Ez csökkenti az életed fájdalmát. A hazugság eltorzítja a valóságot. A torzult gondolkodást pedig ki kell javítani.
  • Fontos ismerned a korlátaidat és időnként késleltetned a kielégülést. Ez csökkenteni fogja az életed fájdalmát.
  • Tiszteletben kell tartanod és értékelned kell más emberek érzéseit, igényeit és akaratát. Ellenkező esetben a helyzet bűntudathoz vezet és vállalnod kell a következményeket.

 

Érdemes erre a listára több időt is szánni, hogy megérezhessük, nekünk melyik engedélyekkel van dolgunk. Láthatjuk, hogy mindegyik engedély egyúttal kereteket is tartalmaz. Furcsának tűnhet első pillantásra, hogy hogyan lehetünk szabadabbak olyan engedélyektől, melyek egyúttal óva is intenek. Ugyanakkor a keretek nagyon is szükségesek: az élet olyan fájdalmaitól kímélnek meg bennünket, melyek hiányukban visszatérően megkeserítenék az életünket.

A belső gyermekkel való munkát meg lehet – és meg is érdemes – támogatni szakember segítségével, aki el tud kísérni bennünket ezen az úton, hogy önmagunk szülőjeként gyógyíthassuk meg őt, és ezzel saját magunkat is.

 


Szerző: Borbély Lilla

A Bebalanced Pszichológiai Pont pszichológusa