Cookie / Süti tájékoztató
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a bebalanced.hu honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében cookie-kat alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.
Elfogadom
Családi játszmák a munkahelyen – Hogyan segít a tranzakcióanalízis a harmonikusabb munkahelyi környezet megteremtésében?

Családi játszmák a munkahelyen – Hogyan segít a tranzakcióanalízis a harmonikusabb munkahelyi környezet megteremtésében?

Számtalan tréning ad értékes tudást a munkavállalóknak arról, hogyan kommunikáljanak hatékonyabban a munkahelyükön – ezek hatása ugyanakkor sokszor elmarad a várttól. Miért lehet ez? Borbély Lilla írása.

A képesség fejlesztése önmagában még nem segít, hogy ráismerjünk a mögöttes dinamikára és automatikus válaszok helyett olyan reakciókat adjunk, melyek ellene hatnak a játszmáknak és a kapcsolati felelősségvállalást segítik elő.

 

A SZÜLŐ ÉS A GYEREK A TÁRGYALÓASZTALNÁL

A tranzakcióanalízis alapvetése, hogy személyiségünk három alap énállapotban tud működni: lehet szülő, felnőtt és gyerek. A munkahely hierarchiájával akaratlanul is egy családi rendszert képez le: 

 

a munkatársak bizonyos helyzetekben mint szülők, másokban mint gyerekek vannak jelen.

 

A kommunikációs elcsúszások, konfliktusok hátterében rendszerint az áll, hogy a dolgozó a saját családi rendszerében bejáratott mintából reagál a másik félre. Az ilyen automatikus működés egyszerű képességfejlesztéssel nem kicselezhető: ha a személy egyébként is felnőtt énállapotában tud működni, használni tudja ezt a megszerzett tudást, viszont a játszmák behúzó ereje elfeledteti az ilyen tudatos megoldásokat.

 

 

Vezetőként például könnyű belekerülni a szülői szerepbe: gyermekként is azt láttuk, ahogyan a szüleink irányították az életünket, és ezeket a mintákat, melyek a fogékony éveinkben meghatározóak voltak, egyszerű átültetni a munkahelyi környezetbe.

A szigorú szülő dorgálása, éles határai, vagy a gondoskodó szülő kért vagy kéretlen óvása automatikusan bekapcsolhatja a másik félben a dacos gyermeket, aki dühvel és lázadással reagál, vagy az alkalmazkodót, aki félreteszi saját szempontjait, ezzel a konstruktív visszajelzések és termékeny viták lehetősége is elvész. 

És ugyanez fordítva is igaz. A kollégák alkalmazkodó, vagy épp dacos gyermeki viselkedésükkel a szülői szerepet mozgatják meg. A pozíciókülönbségből adódó hierarchia eleve hívja ezt a típusú működést, de a forma ugyanúgy leképeződik hasonló pozícióban lévő kollégáknál is.

Különösen erősen kifejeződhetnek konfliktushelyzetben, hiszen a megnövekedett stressz kedvez a tudattalan automatizmusok működésének. Illetve az efféle viselkedések szerepekké is merevedhetnek: gondoljunk csak a kolléganőre, aki tyúkanyóként gondoskodik a többiekről, vagy a lázadó kollégára, aki folyton a lázadó tinédzser szemével kutatja az igazságtalanságokat, esetleg a munkatársra, aki megingathatatlan biztonsággal ítéli meg mások viselkedését és munkáját.

 

 

NEGATÍV SPIRÁLOKAT ISMÉTELGETVE

A szülő-gyermek viszonylatban lérejövő pozíciókülönbség nagyban kedvez a játszmák megjelenésének. A játszmák zömében tisztességtelen, trükkös lépésekből állnak, amelyeknek a valódi indítékai nem nyilvánvalóak, majd drámai véget érnek.

A tisztességtelenség abból adódik, hogy a partnerből rejtetten előhívott viselkedést, reakciót, a játékos valamilyen módon a társ ellen fordítja, így ezzel nyereséghez jut. Szinte észre sem vesszük, és máris ugyanabban a negatív spirálban találjuk magunkat.

Vegyünk egy munkahelyi példát! A hivatásos játékosok, akik életjátszmaként űzik az „Ennek is te vagy az oka!” játékot, a munkahelyükön is élni fognak ezzel. A szavakat ebben az esetben gyakran felcserélik a neheztelő, szenvedő pillantások. A választás, döntés felelősségét átengedi a kollégáknak.

Ha a helyzet jól sül el, élvezi annak kimenetelét. Ha viszont nem, a felelősséget másra hárítja. A munkatársaktól javaslatokat kérve kerül támadhatatlan pozícióba a játékos, mivel ha hibázik, a kollégáit teheti bűnbakká.

 

 

MINDENKIBEN VAN FELNŐTT

Mindenkinek van azonban felnőtt énállapota, melyet tudatossággal megtanulhat egyre jobban működtetni és ebből az énrészéből reagálni munkatársaira.

 

Felnőtt énállapotról akkor beszélünk, ha az itt és mostban objektíven vagyunk képesek jelen lenni.

 

Hogyan érhető el, hogy ezt az énrészünket megerősítsük? 

Az önismereti és pszichológiai tudás megszerzésével képessé válunk arra, hogy új válaszreakciókat munkáljunk ki azon a tudáson keresztül, hogy felismerjük a tipikus helyzeteket, melyek a szülőt vagy a gyereket szólítják bennünk. Felismerhetjük a tipikus játszmákat, és a programozott drámai vég helyett építő, növekedést segítő spirálba fordíthatjuk a konfliktusokat.

 


Szerző: Borbély Lilla

A Bebalanced Pszichológiai Pont pszichológusa

 

Felhasznált irodalom:

Berne, E. (1964). Games people play: The basic handbook of transactional analysis. E. Berne.–New York: Ballantine Books.