Cookie / Süti tájékoztató
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a bebalanced.hu honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében cookie-kat alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.
Elfogadom
Édesanya mesél - a mesék szerepe életünkben

Édesanya mesél - a mesék szerepe életünkben

A mesék sokfélék de a jó mesékben egy közös van: mindig van valami amit elsajátíthatunk belőlük. Durucz Péter Személyközpontú tanácsadónk írása.

„Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl volt, volt egy nagy tenger. Abban a tengerben volt egy nagy hal. Annak zápfogára volt írva ez a mese:”

Ezek a sorok a kedvenc mesekönyvemből, az Illyés Gyula által leírt Hetvenhét magyar népmeseből, valók. Ma is, ha van lehetőségem akkor ebből olvasok a gyerekeknek. Sokat lehetne magyarázni, hogy ebben a könyvben a mesék miért is olyan nagyszerűek. A történetek egyszerre valósághűek és mégis mágikusak.

Sosem leegyszerűsített, mindig jól felépítettek, tele vannak apróbb egyéb mesékkel, néha már az Ezeregy éjszakára hajazva. Meg lehetne említeni, hogy minden mesének milyen frappáns felvezetése és ugyan ilyen lezárása van. Órákig lehetne beszélni róla, vagy akár oldalakat írni róla. De ezek ellenére én azért kedvelem ezt a könyvet mert édesanyám ebből mesélt nekem.

 

 

Rengeteg dolgot lehet arról mondani miért fontosak a mesék az ember életében, az egész életében. Ezek az írások nem csak a gyerekeknek, hanem a tinédzsereknek, fiatal és a már nem csak fiatal felnőtteknek szólnak. A 19. századig még a mesemondók történeteiket a felnőtteknek címezték.

Ebből is látszik, hogy nem csak szórakoztató, hanem információt közlő szerepe is volt és persze ma is van. Nehéz lehet talán belegondolni, hogy egy átlagos felnőttnek az életében mit taníthat vagy miért lehet szórakoztató a Brémai muzsikusok, de ha ezt a mesét lecseréljük egy másikra, mondjuk a Gyűrűk urára, ami szintén egy tündérmese, talán jobban megértjük mennyire szólhat mindenkinek egy ilyen történet.

 

De miért képesek a mesék megszólítani? 

Boldizsár Ildikó szerint azért képesek változást előidézni a pszichében mert ezek a valóságot elmesélő történetek mindig is felvoltak ruházva egy mágikus funkcióval, ami szerint a hősök mintegy utazásra invitálják a történet hallgatóját és így az élettelenné vált érzelmi csatornák újra élettelivé válhatnak.

A mesék világában sokszor gondoljuk, hogy minden tökéletes, de ha jobban beletekintünk láthatjuk, hogy maximum a végkifejlet az ami ilyen. Ezek a történetek tele vannak óriásokkal, akik lehetnek akár egyszerre a segítő sógor és a pásztorokat rettegésben tartó úr egy személyben és más teremtményekkel amik egyszerre segítők és akadályok is lehetnek. 

„Kibújt a sógor, Vitéz János, az ágy alól. A sárkány rögtön elnyelte. De aztán szépen ki is köpte, megint bekapta, megint kiköpte. Háromszor végezte ezt vele, ez volt nála a szeretet jele.”

Ezekben a történetekben talán a legfontosabb pont a megküzdés.

A legkisebb királyfi (hisz ki más lehetne akivel könnyen azonosul a család legkisebb tagja a gyerek) unos untalan akadályokba ütközik amiket le kell küzdenie.

De ezeket az akadályokat mindig valamilyen adottsággal kell leküzdenie, talán legtöbbször a furfangját használja, de az ami szinte minden mesében megjelenik az a segítőtárs. Egy kivert kutya akinek egy falat kenyeret adott és az elmondja neki, milyen úton módon lehet a sárkányt legyőzni, vagy a gebe akit megitatott és táltosparipává változott amin már át tudott kelni a hegyen.

A mesék sokfélék de a jó mesékben egy közös van: mindig van valami amit elsajátíthatunk belőlük.

 

Sokszor van, hogy nem is elsőre. Ha egy gyerek egy mesét vagy annak csak egy részét újra és újra hallani akarja, nyugodtan mondjuk el neki megint 101. alkalommal is, hiszen valamiért ez a rész fogta meg őt, valamiért itt van a kulcsa annak, amit ő tanul a meséből. Pont mint amikor mi visszajátszunk egy filmet vagy zenét arra az 1-2 mondatra amit a legjobban szeretünk benne. 

 

 

De ami talán a legeslegfontosabb. Lehet, hogy a gyerek nem emlékszik majd vissza 10 év múlva a konkrét történetre amit hallott de arra biztos, hogy emlékezni fog, hogy meséltek neki és ki mesélt neki.

A mesemondásnak van egy olyan szerepe amit a puszta elolvasása nem ad meg. Ez az együtt és tartalmasan eltöltött idő. Az amikor a szülő, a nevelő, a pedagógus vagy idősebb testvér neki adja ezt az időt és törődést.

 

Ha valakit érdekel a téma, javaslom Boldizsár Ildikó és Kádár Annamária munkáit amik alapján én is írtam ezt a cikket, természetesen kiegészítve néhány saját gondolattal.

„Igaz volt, mese volt, füle-farka benne volt; aki evett kását, mondja ennek társát.”

 


Szerző: Durucz Péter 

A BeBalanced Gyermekpszichológiai Pont személyközpontú tanácsadója