Anya-fia kapcsolat sajátosságai
Sigmund Freud sokak által ismert pszichoszexuális fejlődéselmélete a gyermekek érését különböző életszakaszokon keresztül nézi. Freud szerint az örömkeresésünk a fejlődés során meghatározott testrészeinkhez kötött. Ha sikeresen megtapasztaljuk ekkor az adott szakasz örömeit, az úgynevezett libidó tovább vándorol a következő testrészre, ezzel együtt egy új fejlődési szakaszba lépünk.
Ha azonban valamilyen konfliktus adódik ebben, akkor fixáció alakulhat ki, aminek hatásai lehetnek felnőttkorban is.
Fontos állomás a fallikus szakasz, ami a gyermekek három és hat éves korában jellemző. Észrevehető, hogy a fiúk ilyenkor kifejezetten anyássá válnak, ellenségességet, féltékenységet mutathatnak édesapjukkal szemben. Ennek a konfliktusnak a fixációját nevezzük ödipusz-komplexusnak.
Alapvetően nincs ok arra, hogy ettől bárki megijedjen, természetesen előforduló jelenség. Normál esetben a konfliktus feloldásaként a fiúk azonosulnak az édesapjukkal, ami csökkenti bennük a feszültséget, és ezen keresztül az édesanyjukkal való kapcsolat is átalakul.
Az ödipális szakaszon túl
Egyre inkább látható, hogy az anya-fiú kapcsolat egészséges formája nem csak a pszichoszexuális fejlődéshez köthető. Érdemes ránéznünk magára a rendszerre is, amit a családban alkotnak.
A családi rendszereket és az azon belüli alrendszereket a határok és a tagok közötti távolság mentén szoktuk vizsgálni. Érdemes megnézni, mennyire vannak közel vagy távol a tagok, mennyire zárt vagy laza a rendszer, milyen az átjárhatóság. Ennek a kérdése azért lesz fontos, mert ha nem alakul ki egészséges énhatár, akkor könnyen érezheti magát felelősnek mások szükségleteiért az egyén.
Anya-fia viszonylatban így az ödipusz-komplexus is új nézőpontot kaphat, feltehetjük a kérdést, mennyire a gyermek fejlődési konfliktusa, ha túlzóan ragaszkodó marad, és mennyire az édesanya valamilyen szükségletének a pótlása.
Ennek elkerülése érdekében érdemes figyelni arra, hogy a családi rendszer a helyén legyen, a szülői szerepen túl a házastársi vagy párkapcsolati szerep is megélhető legyen. A szülői szerephez leggyakrabban a nevelés feladatát társítjuk. De míg a szülői szerep egy életen át megmarad, csak átalakul, valójában a nevelés jó esetben egy önmagát megszüntető folyamat, aminek a része a leválás is.
Amikor elragadják a fiúkat
Az anya-fia kapcsolat egy igen érzékeny pontja tud lenni, ha új személy lép a képbe. Sok esetben az anyák úgy érzik, hogy elragadják tőlük a fiaikat, már nem ők a legfontosabbak a fiúk életében. Ez a belső konfliktus gyakran kinövi magát, és külső konfliktussá válik. Nagyon rossz helyzetbe hozza ez a fiúkat, férfiakat, hiszen egy nem fair választási helyzetben érezhetik magukat. Valójában nem is kéne választaniuk, egészséges esetben nem ugyanolyan minőségben van jelen az édesanyjuk és a párjuk.
Ilyen esetben szükséges megvizsgálni, hogy igazából minek az elvesztésétől ijed meg az édesanya, milyen kötelességet észlel a fia az édesanyjával szemben.
Az elég jó anya-fia kapcsolat
Az egészséges szülő-gyermek kapcsolatról nehéz általános megállapításokat tenni, hiszen ez egy folyamat. Más szükségletek vannak előtérben gyermekkorban, mint felnőttkorban. Azt mondhatjuk, hogy pont attól lesz egészséges, hogy a kapcsolat követni tudja ezeket a változásokat.
.jpg)
Kisgyerekkorban egy anyuka lehet a kisfia hercegnője, de ugyanez felnőttkorban már nem a jó anya-fia viszony metaforája. A figyelem, a szeretet megélése önmagában nem tesz kiszolgáltatottá, mégis sokan élik így meg, vagy tapasztalják ezt a párjaik. Az elég jó anya-fia kapcsolatban a felek nem használják ki sem a saját, sem a másik szerepét, hanem megélik azt az adott életkornak és életszakasznak megfelelően.
Szerző: Milbik Zsuzsa
A Bebalanced Pszichológia Pont pszichológusa
