Számos szülő home office-ba kényszerült, miközben az otthon maradt gyerekekről is gondoskodni próbált: a főzéstől az otthontanulás kihívásain át a felmerülő konfliktusok mediálásáig. Mindezt egy aggodalmakkal és félelmekkel teli időszakban, tele bizonytalansággal.
A szociális távolságtartás és kijárási korlátozások egy mesterséges helyzetet hoztak létre. A családtagokat a megszokottnál közelebb kényszerítette egymáshoz, míg az egyéni külső támogató kapcsolataiktól (pl. barátok) elzárta őket. Természetesen sok család megélhette ezt egy várva várt lehetőségként a folyamatos együttlétre, de általánosságban elmondhatjuk, hogy a családi rendszer nem egy ilyen szintű közelségre van kalibrálva.
A családi egyensúlyhoz szükség lehet arra, hogy a családtagok ki-kimenjenek a „nagyvilágba” impulzusokért és élményekért, amiket azután a család színterére visszatérve megoszthatnak egymással.
Ugyanígy szükség lehet arra, hogy időnként kivigyék a családtagok a feszültségeket, és mintegy kiszellőztessék a lelküket, hogy aztán visszarendeződve térhessenek vissza a közös térbe. Ezeknek elmaradása értelemszerűen növelheti a frusztrációt és a konfliktusok számát is.
.jpg)
Ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy rosszul működő családdá váltunk. Sőt, a bezártság okozta tünetek azt jelezhetik, hogy alapvetően rugalmas határokkal és nyitottsággal rendelkezik a családunk, és ezek korlátozása miatt jelentek meg a problémák.
A családi élet fontos elemei a rítusok: születésnapok, ünnepek, esküvők és temetések. Ezek elmaradása szintén nyomot hagyhat a családon. Hiszen a rítusok amellett, hogy strukturálják az időt és kiemelnek a hétköznapok egyhangúságából, lehetőséget adnak a tágabb család találkozására és a családi identitás megélésére.
Nem utolsósorban pedig átsegítenek olyan normatív és nem várt kríziseken, mint egy 50. születésnap, egy szerettünk elvesztése vagy egy jegyespár családdá válása.
Nehezített terep ezeket a mérföldköveket a családi rítusok megtartó ereje nélkül megélni.
Az elmúlt időszak korlátozásai sajnos nem, vagy csak nagyon korlátozottan tették lehetővé ezek megtartását.
Az egy év elszaladt veszteségekkel, kihívásokkal és rendhagyó együttlétekkel tarkítva. Lassan talán vissza fog térni az életünk egy megszokottabb és ismerősebb menetrendhez. Mit tehetünk, hogy ez az időszak a maga nehézségeivel együtt is lelki növekedésünket szolgálja?
Jó szívvel javaslom, hogy így egy év távlatából készítsünk számvetést. Egy bögre tea mellett próbáljuk tudatosítani és papírra vetni az élményeinket. Ezzel nem csak az utókor számára készítünk hasznos útmutatót, de saját magunk számára is feldolgozhatóvá és beépíthetővé tesszük ezt a rendkívüli időszakot.
Mi is történt velünk, miben változott a családi élet, ez milyen hatással volt a kapcsolatokra?
Nézzük végig, mely hónapok voltak különösen terheltek? Mi történt ezidőben?
Tekintve, hogy itt vagyunk, átvészeltük: mi segített, mi vált be az igen nehéz pillanatokban?
Hogyan írta át a családi dinamikát az összezártság? Mely kapcsolatok erősödtek meg, mely családtagok távolodtak el egymástól?
Alakultak-e ki új családi szokások, amik megtartásra érdemesek? Maradtak-e el rítusok? Ezeknek az eseményeknek mivel tudnánk most utólag mégis „köntöst adni”?
A kérdések csupán gondolatébresztők, nyugodtan szabjuk az összegzést a saját családunkra!
Szerző: Molnár Zita
A Bebalanced Pszichológiai Pont pszichológusa
