Amikor lehunyjuk a szemünket és megpróbáljuk magunk elé elképzelni az ideális karácsonyt, akkor nagy eséllyel olyan jelenetek jelennek meg előttünk, melyeket szerető családunkkal vagy más, számunkra jelentős személy(ek) társaságában töltünk. Csillog a fenyőfa, alatta halmokban állnak az ajándékok, az asztalon pedig ott gőzölög a halászlé, közvetlenül a bejgli mellett (ami legalább a képzeletünkben nem repedt szét). Ez valóban egy idealisztikus kép, amit egyrészt saját gyerekkori emlékeinkből és jelenbeli elvárásainkból, valamint a médiában, különböző platformokon elénk táruló hirdetésekből és egyéb tartalmakból internalizálunk.
Fontos látnunk, hogy utóbbiak – különösképp a reklámok és a különböző social media tartalmak – gyakran torzítják a valóságot: bizonyos (általában negatív) részeit lehasítják, így nem adnak reális képet. Mivel ebben az időszakban a csapból is ez folyik, kialakulhat bennünk az a kép, hogy ha mi kénytelenek vagyunk egyedül tölteni az ünnepeket, az azt jelenti, hogy kívülállók és értéktelenek vagyunk. Pedig a meghitt társaság hiánya az egyén fontosságától és értékétől függetlenül is előállhat. És ugyanúgy, ahogy a párunkkal, családunkkal töltött karácsony esetében sincs arra garancia, hogy minden tökéletes lesz (bármit is sugalljanak erről a reklámok és az influenszerek), az egyedül töltött karácsonynak sem kell törvényszerűen nyomasztónak és szomorúnak lennie – nézzük meg, mit tehetsz azért, hogy kihozd a legtöbbet a helyzetből!
Először is lépj egyet hátra és próbálj meg egy teljes képet kapni a helyzetről! A fent említett okokból kifolyólag valószínűleg mindenkinek az jut először eszébe, hogy miért rossz egyedül lenni karácsonykor.
Bármilyen furán is hangzik ez elsőre, próbáld meg megválaszolni saját magad számára a kérdést: „Mi lehet jó abban, hogy egyedül töltöm a karácsonyt? Tartogathat-e ez a helyzet számomra lehetőségeket?” A cél természetesen nem az, hogy bemagyarázd magadnak, hogy mennyire jó ez így neked, hanem hogy egy olyan irányba tereld a gondolkodásmódodat, ahol a probléma helyett a megoldásra kezdesz el fókuszálni.
Emellett amit érdemes lehet az elején mérlegelned, az az, hogy alapból – függetlenül attól, hogy mi a helyzet a karácsonnyal – mire van igényed a hétköznapokban. Inkább introvertált vagy extravertált vagy például? Más szóval: inkább a minőségi énidő jelent feltöltődést számodra vagy a társaságban töltött idő csigáz fel igazán? Ha ennek kapcsán reflektálsz a működésedre, akkor nagyobb eséllyel választasz majd olyan tevékenységet és megoldásokat, amelyekben ténylegesen örömödet leled.
Extravertáltként az egyedül töltött karácsony új emberek vagy közösségek megismerését jelentheti számodra, míg introvertáltként inkább azt a lehetőséget láthatod meg benne, hogy igazán odaadóan törődj saját magaddal, második helyre sorolva a külvilágot és másokat. Fordított logikával élve: ha egy introvertált személy muszájból magára kényszeríti mások társaságát vagy épp egy extravertált személy magára zárja az ajtót egy üres napló és egy toll társaságában, azzal mindketten ugyanúgy tévútra térhetnek – de legalábbis vonzó lehetőségként nehéz lesz ezeket az ötleteket lenyomni a torkukon.
Mit tehetsz, ha mindenképp társaságra vágysz?
Még ha elsőre lehetetlen küldetésnek is tűnik, karácsonykor is számos mód van arra, hogy másokkal való kapcsolódásokból töltekezz. Érdemes lehet végiggondolnod például, hogy van-e olyan rokonod vagy barátod, aki várhatóan szintén egyedül töltené a karácsonyt – felajánlhatod társaságodat olyan valaki számára, aki maga is szeretne megoldást találni az egyedüllétre. De ha bátrabb vagy, akár el is rugaszkodhatsz az ismerősi köröd biztonságától, és a tágabb környezetedben is megpróbálhatsz olyanokat felkeresni, akik szintén egyedül töltik az ünnepeket – az utóbbi években a karácsony előtti napokban rendszeresen találkozom Facebook-csoportokban olyan posztokkal, ahol a hasonló érdeklődésű emberek kapcsolódnak egymással, hogy aztán szenteste összeüljenek egy társasjátékozás vagy közös főzés erejéig.
Járj nyitott szemmel, még az is lehet, hogy olyan kapcsolatokra is szert teszel, amelyek a későbbiekben is fennmaradnak.
Ezen kívül, ha szeretsz emberek között lenni és emellett szívesen segítenél másokon, akkor érdemes lehet karácsony előtt felkeresned egy olyan szervezetet (például idősek otthonát, gyermekotthont, hajléktalanszállót stb.), ahol az ünnepek alatt sokszorosan elkelnek a dolgos kezek. Amellett, hogy egy ilyen helyzetben új embereket ismerhetsz meg, pozitív hatással lehet a hangulatodra az, hogy másokért tettél valamit.
Mit tehetsz, ha az egyedüllét mellett tennéd le a voksodat?
Megszámlálni sem tudom, hányszor hallom innen-onnan a következő mondatokat év közben: „Nincs időm magamra, sosem tudok kikapcsolódni” vagy „A munkám minden időmet felemészti, hobbikról álmodni sem merek.” Ha jobban megnézzük, egy egyedül töltött karácsony valójában nagyszerű lehetőség arra, hogy a saját magunkkal kapcsolatos „elmaradásokat” végre behozzuk.
Ha egyedül töltöd a karácsonyt, szánj időt magadra olyan minőségben, ami talán a rohanó hétköznapok során nem adatik meg! Gondold át, mi az, amitől igazán úgy érzed, hogy törődsz saját magaddal és járj el aszerint!
Legyen szó akár egy film régóta halogatott megnézéséről, egy soha el nem kezdett hobbi kipróbálásáról vagy egy korábbi felelevenítéséről, egy kád forró vízről, vagy akár egy elmélyült évértékelésről, évtervezésről, az ünnepek körüli lelassulás nagyszerű platform lehet arra, hogy belevágj ezekbe. Az utóbbihoz nagyszerű inspirációt nyújthat például a Yearcompass füzet. De természetesen a saját kérdéseidet és szempontjaidat is bátran követheted egy ilyen folyamatban.
Bármelyiket (vagy bármelyek kombinációját) is választod a fenti tippek közül, ne feledd: az egyedüllét megszűnésével a magány még nem feltétlenül enyhül – éppen ezért nem csak karácsonykor, de egész évben érdemes azon dolgoznunk, hogy minőségi kapcsolatokat alakítsunk ki és tartsunk fenn, melyekre jóban-rosszban támaszkodhatunk.
Szerző: Ádám Annabella
A BeBalanced Pszichológiai Pont pszichológusa
