A magány érzése akkor jelenik meg, ha ez az alapvető igény a kapcsolódásra nem teljesedik ki, ami bekövetkezhet a társas kapcsolatok hiányából fakadóan, vagy akár úgy is, hogy ugyan vannak körülöttünk barátok, ismerősök, család, de a kapcsolat minősége nem megfelelő – nem érezzük úgy, hogy igazán figyelnek ránk, megértenek minket.
A magány általában erős negatív érzelmekkel, elveszettség- és tehetetlenségérzettel jár. A társak hiánya valóban szorongáskeltő, és fontos, hogy legyenek támogató kapcsolataink, azonban nem minden magányos időszaknak kell a hiányról szólnia.
Az egyedül töltött időből is lehet előnyt kovácsolni. Ilyenkor nyílik lehetőségünk arra, hogy megtanuljuk, hogyan bánjunk jól magunkkal, hogyan élvezzük a saját társaságunkat és hogyan váljunk saját magunk legfőbb támogatójává.
A cikkben körbejárunk néhány lehetséges módot arra, hogyan fordítható erőforrássá egy-egy rövidebb vagy hosszabb egyedül töltött időszak, és az így szerzett tapasztalatok hogyan erősíthetnek meg bennünket hosszú távon.
Önmagunk megismerése
Amikor egyedül vagyunk, kevésbé nyomasztanak bennünket az egyes társas szerepeinkből fakadó elvárások: nem kell jó szülőnek vagy társnak, figyelmes barátnak lennünk; lehetünk csak azok, akik vagyunk. Persze a külső elvárásokat gyakran még így sem könnyű letenni. Mégis nagyobb terünk nyílik arra, hogy meghalljuk saját magunkat és feltegyünk olyan kérdéseket, mint például: Mi fontos nekem? Mire vágyom? Mi az, amiben nem érzem jól magam? Hogyan viselkedem általában? Van-e valami, amin változtatni szeretnék?
Ha tudatában vagyunk az ezekre a kérdésekre adott válaszoknak, vagyis jobban megismerjük a saját preferenciáinkat és működésünket, az segíthet, hogy ne csupán a megszokás vagy az adott társas helyzethez való alkalmazkodás határozza meg, hogyan vagyunk jelen az életünk egyes színterein.
Így könnyebb elkerülni az olyan helyzeteket, amik valójában nem komfortosak számunkra, és abban is segíthet, hogy magabiztosabban képviselhessük az érdekeinket jelentős pillanatokban, például állásinterjún, párkapcsolatban, vagy új társas környezetbe való beilleszkedés során.
Az önismeret tudatos fejlesztése fontos változások elindítója is lehet: gyakran ilyenkor ismerjük fel elakadásainkat vagy azt, hogyha más irányba szeretnénk haladni az életünkben – például másfajta munkára, párkapcsolatra, élményekre vágyunk.
Az önismereti munka éppen ezért gyakran érzelmi terhekkel is járhat. Az ezekkel való megbirkózáshoz pedig időre és szabad kapacitásra van szükség, amit gyakran épp a társaktól való eltávolodás, az egyedüllét tesz lehetővé számunkra. Előfordulhat, hogy még így is soknak érezzük ezeket az érzelmi terheket; ilyenkor bátran fordulhatunk pszichológushoz vagy valamilyen segítő szakemberhez támogatásért.
Túllépni a határainkon
Már egészen kisgyermekkorban megjelenik az igényünk arra a megélésre, hogy valamit létrehozunk, valamire hatással vagyunk, valamit mi magunk befolyásolunk a cselekedeteinkkel. Ahogy a kisgyermeket is örömmel tölti el, amikor próbálgatja hatalmát, például épít vagy rombol, úgy felnőttként is fontos, hogy időről időre megéljük, hogy képesek vagyunk másoktól függetlenül, saját elhatározásainkat követve hatni, és alakítani a körülöttünk lévő világot.
Az egyedül eltöltött időszakok jó lehetőséget kínálnak arra, hogy megélhessük a függetlenségünket és próbálgassuk a határainkat: mi mindenre vagyunk képesek? Az ilyen új tapasztalások a kontroll- és kompetenciaérzet növeléséhez is hozzájárulhatnak. Ha sikerrel veszünk valamilyen kihívást vagy megéljük, hogy nem vagyunk ráutalva másokra a céljaink elérésében, az a későbbiekben is önbizalmat és bátorságot adhat.
Az egyedüllét időszakaiban még inkább felértékelődhet, ha valamilyen akadállyal sikeresen küzdünk meg – hiszen a siker a mi erőfeszítésünk és képességeink gyümölcse. Ezért érdemes bátran kísérletezni, amikor egyedül vagyunk és kihasználni, hogy mi dönthetjük el, mibe vágunk bele. Fontos az is, hogy ezeket a tapasztalatokat tudatosan beépítsük a magunkról alkotott képbe, hiszen így élhetjük meg, hogy önálló, kompetens emberek vagyunk. Ez a tudat pedig a későbbi kihívásokhoz is erőt adhat.
Az énidő ereje
„Bárcsak lenne egy kis időm végre saját magamra!” Ismerős gondolat? Az egyedül, saját magunkkal eltöltött minőségi időt nevezzük énidőnek – és erre, akárcsak a társas kapcsolatokra – minden embernek szüksége van.
Sokak számára nem magától értetődő, hogy mihez kezdjenek, ha jut egy kis idejük saját magukra. Gyakran ilyenkor is a közösségi médiát böngésszük vagy a napi dolgok körül pörgetjük a gondolatainkat. Ehelyett érdemes kitapasztalni, hogyan tudjuk úgy élvezni a saját társaságunkat, hogy az feltöltő legyen számunkra.
A hétköznapokban rengeteg inger ér bennünket, ami a nap végére frusztrálttá, nyűgössé és kedvetlenné tehet. Az önmagunkkal eltöltött minőségi idő segíthet abban, hogy a tapasztalataink leülepedjenek, megélhessük azokat az érzéseket, amik a nap során felgyülemlettek bennünk, és ezáltal „helyet csináljunk” az újabb tapasztalásoknak.
Ha el tudjuk dönteni, mikor van szükségünk inkább a saját társaságunkra másoké helyett, az a kapcsolataink minőségén is javíthat, hiszen utána jobb kedvvel, nyitottabban tudunk jelen lenni.
Az énidő ezáltal ahhoz is hozzásegíthet, hogy hosszú távon kiegyensúlyozottabb kapcsolataink legyenek és így kevésbé legyünk magányosak.
De mit is jelent a jól eltöltött énidő? Erre a kérdésre mindenki maga tudja legjobban a választ, ahogy mások vagyunk abban is, hogy kinek mennyi énidőre van szüksége. Érdemes próbálgatni, hogy számunkra mik azok a tevékenységek, amelyek feltöltőek, mikor öröm a saját társaságunkban lenni?
Az egyedül eltöltött időnek tehát nem feltétlenül kell a magány szorongató érzésével társulnia. A jól használt egyedüllét lehet feltöltő hatású, segíthet a mélyebb önismeret kialakításában, érzéseink feldolgozásában és az autonómiaérzetünk, magabiztosságunk növelésében.
Szerző: Kovács Zsófia
A Bebalanced Pszichológiai Pont pszichológusa
Felhasznált irodalom:
Storr, A. (1988). Solitude: a Return to the Self. New York: Free Press.