Cookie / Süti tájékoztató
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a bebalanced.hu honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében cookie-kat alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.
Elfogadom
Élet behúzott kézifékkel – Hogyan építhetem fel önbizalmamat?

Élet behúzott kézifékkel – Hogyan építhetem fel önbizalmamat?

Minden gyermek gátlások nélkül, a világra nyitottan születik meg.Rendelkezünk ugyan a magunk temperamentumával, de elmondható, hogy önbizalommal jövünk a világra.Hol és hogyan tűnik ez el az életünkből?Mit tehetünk, hogy visszaépítsük?Borbély Lilla írása.

ÖNBIZALMUNK ELVESZTÉSE

Növekedésünk, fejlődésünk során találkozunk a társadalmi normákkal, melyet a családunk és a minket körülvevő közösségek közvetítenek felénk. A „Légy jó!”, Akkor szeretnek, ha kedves vagy!”, „Viselkedj úgy, hogy elfogadjanak mások!” mind példák ilyen üzenetekre.

A környezetünkkel – legyen szó akár édesanyánkról, akár a tanítóról vagy a kortársainkról - való kapcsolat során sajátítjuk és fogadjuk el a normákat, melyek jó része szükséges, hiszen a másokkal való együttélés mikéntjét mutatják meg a számunkra. Más része viszont felesleges korlátokat teremt meg.

 

 

A kognitív terápiában alapsémáknak nevezzük azokat a mély vélekedéseket, melyeket önmagunkról és a világról a fontos másokkal való kapcsolatainkból építünk be. Alapsémáink két fő kérdés körül szerveződnek: a tehetetlenség és a szerethetőség körül. Legtöbben főként pozitív sémákat tartunk fenn, mint például „Működőképes ember vagyok.” vagy „Meg lehet bízni másokban.”.

Sokszor azonban a pszichés terhelés hatására előtérbe kerülhetnek az akadályozó tartalmú negatív sémák, illetve mélyebben a személyiség részévé válnak és jobban meghatározzák a mindennapi működésünket. Ezek erősen hatnak arra, mekkora önbizalommal vagyunk jelen az életünkben.

 

„A világ egy pocsék hely.”, „Méltatlan vagyok mások szeretetére.” – hangoznak a negatív sémák. Fő tulajdonságaik, hogy túláltalánosítottak, globálisak és abszolút jellegűek.

 

Na de mit is jelent ez a három kifejezés a gyakorlatban?

Úgy tudjuk a legkönnyebben elképzelni, mint egy szemüveget, amely speciális színűre színezi számunkra a világot, és bizonyos dolgokat felnagyít, másokat lekicsinyít, eltorzít vagy akár el is takar. Jó példa lehet erre a dicséret bagatellizálása: milyen gyakran legyintünk rá, mondván, erre mindenki képes?

 

A BELSŐ KRITIKUS

Alapsémáink automatikus gondolatainkon keresztül válnak megfoghatóvá. Éppen belekezdenénk egy izgalmas vállalkozásba, amikor egy belső hang megszólal: „Ez butaság! Neked úgysem menne!” – és máris elbátortalanított bennünket. Ezek az automatikus hangok egy negatív belső monológgá, nyers és hideg személyiségrésszé szerveződhetnek, amelyet belső kritikusnak nevezünk.

A folyamatos belső küzdelem elemészti energiáinkat és kezdeményezőképességünket. Ha ilyen sok akadályt jelent nekünk, ennyi nehéz érzést okoz, miért érdemes mégis elfogadó attitűddel, megértéssel felé fordulnunk?

 

 

Mindegyik személyiségrészünk pozitív szándékkal jön létre, legjobb tudása szerint támogatni próbál bennünket. Létrejötte szolgált valamire, ami viszont az idők során már nem biztos, hogy jelenleg is az alkalmazkodásunkat segíti. Általánosságban is igaz, hogy tüneteink nem ellenünk jönnek létre: a figyelmünket próbálják ráirányítani valami belső konfliktusra, mellyel dolgunk van.

 

A kritikusunk általában fél: valami rossz irányba halad az életünkben, valami baj lesz. Ha ő nem dorongol le bennünket, majd mások fognak helyette. Fontos megismerni, hogy mitől fél? Mitől próbál megvédeni bennünket? Mi az, amit jelez a számunkra?

 

A belső hangunk pontatlan. Sokat segíthet, ha az általa sugallt gondolatokat tárgyilagos vizsgálatnak vetjük alá. Mi támogatja azt a gondolatot, hogy úgysem győzzük le az előttünk álló akadályt? És mi az, ami alátámasztja, hogy sikerrel fogunk járni?

Szemüvegünk ugyanakkor sokszor megnehezíti, hogy objektív módon közelítsünk ehhez a kérdéshez. Ekkor érdemes lehet olyam támogató kapcsolatokra támaszkodnunk – akár a szeretteink, akár egy szakember személyében -, aki segíthet nekünk korrigálni a képet.

 

ÚTON AZ ÖNBIZALOM FELÉ

Az önbizalom nem szerencse kérdése. Ne úgy képzeljük el, hogy valakinek több jutott belőle, másoknak meg kevesebb. Inkább tekintsünk rá képességként!

 

Az önbizalom elsajátítható, fejleszthető és visszaépíthető dolog, így hát talán nem is az a legfontosabb kérdés hogy van-e önbizalmunk, hanem inkább az, hogy hogyan és miért tűnt el?

 

Önbizalommal születünk. Erre az egészséges pozitív viszonyulásra rakódnak rá az évek során azok a romboló tapasztalatok és élmények, amelyek eredményeképpen torz tükörben látjuk viszont önmagunkat. Így az önbizalom visszaépítése együtt jár egy önismereti munkával is, mely során ezeket a nehéz történéseket más megvilágításba helyezzük, átdolgozzuk.

 

 

Ahogy a fentebbi sorokból érezhetjük, az önbizalom csökkenése nem egy gyors folyamat. Így hát annak visszaépítése is időigényes és befektetett munkát kíván. Így érdemes magunkkal és a folyamattal szemben is türelemmel fordulni és megadni a kellő időt. Szemléletváltással egyedül is nagy fejlődési utat járhatunk be, ugyanakkor előfordulhat, hogy elakadásunk mélyebb, melyhez érdemes segítséget kérni.


 

Szerző: Borbély Lilla

A Bebalanced Pszichológiai Pont pszichológusa

 

Felhasznált irodalom:

Beck, J. S., Eszter, B., & Beck, A. T. (2002). Kognitív terápia: kezdőknek és haladóknak. Magyar Viselkedéstudományi és Kognitív Terápiás Egyesület.

https://pszichoforyou.hu/onbizalom/

https://avomed.hu/onbizalom