Cookie / Süti tájékoztató
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a bebalanced.hu honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében cookie-kat alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.
Elfogadom
0
Én aztán biztos, hogy nem

Én aztán biztos, hogy nem

Tiniként elsődleges feladatunk, hogy megtaláljuk a saját identitásunkat, és ez igaz a szexuális és párkapcsolati életre is. Durucz Péter írása.

„Mielőtt azt mondhattam volna én nem olyan lány vagyok, már az voltam.”

Egy régi honlapon olvastam még tiniként ezt a szöveget. A weblapra látogatók olyan eseteket osztottak meg, amikor ittasan vagy egyéb okból kifolyólag valami vicceset vagy emlékezeteset csináltak. Ez a mondat egy őszinte önkritikával és öniróniával rendelkező embertől kifejezetten humoros lehet, ugyanakkor jelen korunk egyik fontos problémájára is rávilágít.

 

 

 

 

Tiniként elsődleges feladatunk, hogy megtaláljuk a saját identitásunkat, és ez igaz a szexuális és párkapcsolati életre is. Sokféle vélekedésünk van arról, milyen egy jó ember, emellett önmagunkat is jó embernek akarjuk tartani, elvek szerint élünk, amiknek a nagyrészét a szüleinktől, tanárainktól, környezetünktől kaptuk.

Ezeknek a segítségével, sokszor éppen a megcáfolásukkal próbáljuk az identitásunkat kialakítani, és megtalálni azt, hogy „Ki is vagyok én?”. Ez a keresés együtt jár a lázadással. Elkezdünk szembe menni az elvekkel, amiket kaptunk, megcáfolni, tesztelni őket, hogy vajon tényleg örökérvényű igazságok-e.

 

Az a dolgunk, hogy hülyeségeket csináljunk, de nem mindegy, hogy mekkorát.

 

De hogyan kerülhetjük el, hogy nagy hülyeséget csináljunk?

Az én válaszom az, hogy önismerettel.

Hogyan eshet meg az, hogy valaki, aki azt állítja magáról, hogy nem menne bele egy felelőtlen szexuális együttlétbe, és mégis megteszi?

 

 

 

 

A kognitív disszonancia lényege, hogy amikor olyat csinálunk, amit nem gondoltunk volna magunkról, az feszültséget kelt bennünk és ettől szabadulni akarunk. Többféleképpen lehet feloldani ezt a disszonanciát. Az egyik lehetőség, amikor a külső körülményeket hibáztatom: leitattak, átvertek, félreismertem az illetőt, kihasznált. A másik, hogy beépítjük a múltban elkövetett cselekedeteinket az önmagunkról alkotott képbe.

 

Azt, hogy melyik a helyes, viszont csak az önismereti utunkon tudjuk megtalálni.

 

Lehet, hogy tényleg átvertek, kihasználtak, de az is lehet, hogy nem is olyan vagyok, amilyennek gondoltam magam.

Mikor azt állítom, hogy „én nem olyan lány vagyok” biztonságba teszem magam. Hiszen én minden körülmény között „jó” vagyok, és ezért mindig az is maradok.

Szerintem - érdekes módon - pont ennek az állításnak az ellenkezője az, ami nagyobb védelmet adhat.

 

Ha tisztában vagyunk önmagunkkal, saját vágyainkkal, legyenek azok szexuálisak vagy bármilyen más irányúak, akkor arra is képesek lehetünk, hogy irányítsuk azokat.

 

Mindennek megvan a helye és az ideje.

Tudom mik a vágyaim és tudom mik az elveim. Ezt a kettőt kell kézfogásra bírnunk magunkban, hogy ne bánjuk meg a tegnapi estét! Az, hogy melyiken változtatsz többet, az már rajtad múlik.


Szerző: Durucz Péter

A Bebalanced Pszichológiai Pont pszichológusa