„Gyerekes” vágyakkal, érzelmekkel, gondolkodással, lélekkel. Sokszor erről megfeledkezünk, hajlamosak vagyunk tökéletesnek, mesébe illőnek látni az életüket, kis felnőttként tekinteni rájuk, majd döbbenettel fogadjuk az újabb és újabb félresiklott, tragikus élettörténeteket.
A tragédia persze elkerülhető, ehhez azonban nélkülözhetetlen a támogatói szülői jelenlét és a megfelelő környezet megteremtése.
A legfontosabb, hogy nem szabad szem elől téveszteni a tényt, hogy a hírnév, az anyagi sikerek, a különböző szerepek, szereplések ellenére gyerekekről beszélünk. Bár életük sok tekintetben nagyon különbözik kortársaikétól, személyiségük fejlődése, lelki, érzelmi érésük pont ugyanúgy zajlik, sőt, az ismertség okán plusz kihívásokkal bővül.
Ugyanúgy szükségük van határokra, szabályokra, szükségük van rá, hogy a szüleik szülők legyenek, ők pedig gyerekek. Sokszor hallani, hogy gyereksztárok esetében a szülő tölti be a menedzser szerepet, a szülő erőlteti esetleg a szerepléseket, sokszor saját be nem teljesített álmait éli ki gyermeke által.
Ilyenkor a határok elmosódnak, a szerepek összekuszálódnak, és a szülő már nem a biztonságot, támaszt, gondoskodást nyújtó bázis lesz, ahová bármikor vissza lehet térni töltődni. Erre pedig minden gyereknek szüksége van, tűnjön bármennyire is önállónak, érettnek, felnőttesnek.
A csillogáson túl
Kamaszkorban a kortársak, a környezet visszajelzései még fontosabb szerepet kapnak életünkben. Ha ebben az időszakban ér el minket a siker, a hírnév, akkor egy csapásra hatalmas rajongást tapasztalhatunk, ami azonban nem tart örökké.
Sokszor azonban addigra már ez a szélsőséges visszajelzés, figyelem válik a fiatal számára a normálissá, ami miatt nem tudja feldolgozni, ha kevesebbet kap, és mindezt úgy élheti meg, hogy nem tud megfelelni az elvárásoknak.
Ha a siker nem is átmeneti, hatalmas terhet jelenthet a folyamatos teljesítési kényszernek megélt ismertség.
Nem véletlen, hogy sokat hallani gyereksztárok életútja kapcsán drog-és alkoholproblémákról. Ezekkel a szerekkel próbálják a fokozott örömteli érzéseket pótolni, a negatív érzéseket tompítani. Egy egészséges énképpel, önbizalommal és megküzdési mechanizmusokkal rendelkező felnőtt számára is kihívást jelent kezelni a hírnevet, a rivaldafényt.
Gyerekek esetében még mindez csak kialakulóban van, nincsenek meg az eszközeik, technikáik, amivel kezelni tudják ezeket a szélsőséges szituációkat. Így a környezet, elsősorban a szülő feladata, hogy ehhez segítséget nyújtson, szükség esetén határt húzzon, nemet mondjon.
A jelenséghez persze nem kell feltétlenül a gyereksztárokig mennünk. Az átlagos életet élő családoknál is gyakori probléma lehet, hogy a szülő túlzott elvárásoknak teszi ki a gyereket, mindent tőle vár el, amit neki magának nem sikerült esetleg megvalósítani. Amikor a fiatal ezerféle szakkörre, különórára jár, a szülők áradoznak a tehetségéről, az hasonlóan nagy nyomást helyezhet rá.
Ilyenkor azt érezheti, hogy csak a tökéletes teljesítménye által válik szerethetővé.
Az ismertté válás természetesen nem csak rajongókkal jár. Ha belegondolunk, hogy az iskolában, vagy az online térben zajló gonoszkodásoknak, „bullyingnak” milyen súlyos következményei lehetnek a fiatalok lelki világára, akkor nem nehéz elképzelni, hogy milyen lehet, amikor szinte az egész világ részéről vannak kitéve kritikának, bántó megjegyzéseknek. Ráadásul ilyenkor úgy érezhetik, hogy az egész világnak kell megfelelniük, amikor pedig ez nem sikerül, az kudarcot jelent.
.jpg)
„Amíg az én kenyeremet eszed…”
Teljesen megváltoztathatja a családi dinamikát, ha a gyerek keresetéből kezdenek élni. Ezáltal olyan felelősség kerül a fiatalra, ami a felnőttek számára is kihívást jelent. Ha a család ilyen módon a gyerektől válik függővé, akkor az kihat a gyerek szabadidejére is, hiszen az ő vállára kerül, hogy mennyi pénzt visz haza, mennyit dolgozik, mit tud biztosítani a családnak és mit nem.
Ilyen helyzetben felborulhatnak a szerepek, a gyerek veheti át az irányítást, amire anyagilag talán készen áll, de lelkileg, szellemileg nem.
A fiatalkori hírnév egyszerre állítja a gyereket és a szülőket is kihívások elé. Hogyan éljék tovább az életet? Felmerülhet a kérdés a gyerekben is, hogy hogyan tekintsen magára? Átlagos kamaszként, átlagos problémákkal? Vagy sztárként, más jellegű problémákkal? A szülő hogyan bánjon a gyerekkel ezután? Ugyanolyan gyerekként? Vagy más bánásmód szükséges?
Szerencsére nem csak negatív életutakat láthatunk a fiatal sztárok esetében sem. Gondoljunk csak Emma Watsonra, Cristina Riccire vagy Kirsten Dunstra. Így nem jelenthető ki, hogy a korai hírnév feltétlenül elindítja a fiatalt a lejtőn, de az biztos, hogy ilyen élethelyzet hatalmas odafigyelést igényel.
Vendégszerző: Böszörményi Luca
Pszichológus
Források
https://www.life.hu/eletmod/20150622-gyereksztarok-akiknek-tonkrement-az-eletuk.html
Banaji, S. (2016). Bollywood's periphery: child stars and representations of childhood in Hindi films.
