Az ember szociális viselkedésének alapjai bizonyos szerepekre épülnek. Különböző szituációkban a szociális identitás függvényében eltérően, de kiszámítható módon viselkedünk. A szerepfelvétel tehát egy olyan jelenség, amely révén képesek vagyunk bekapcsolódni a társadalom működésébe, és amely megkönnyíti a társas helyzeteket azáltal, hogy bejósolhatóvá teszi interakcióinkat.
Alapvetően az a nézőpont dominál, mely szerint a nemi szerepek biológiai eredetűek. Így tehát azok a viselkedésformák maradtak meg az évezredek során, amik a túlélés esélyeit biztosították.
Bár találkozhatunk univerzális értékekkel, koronként és kultúránként másfajta szelekciós nyomások kerülnek a nőkre és férfiakra. A különböző szereptulajdonítások és az identitás egyaránt társadalmi folyamatokban alakul. Ezeknek a folyamatoknak a működése az identitás alapelvek vezérlésével történik, melyek meghatározzák az identitás optimális, kívánatos állapotát.
Így ha a férfi szerepek mögé szeretnénk nézni, elengedhetetlen, hogy az aktuális korszellem tükrében tegyük azt.
Kutatások szerint egyre több férfi érzi úgy, hogy elvesztette tradicionális szerepét a társadalomban, ami sok esetben önértékelési zavarokban mutatkozik meg, hiszen nem alakult ki egy olyan férfi kép, ami egységesen elfogadott lenne. Azt is bebizonyították, hogy manapság nem csupán a nők érzik úgy, hogy folyamatosan egyensúlyozniuk kell család és karrier között, hanem a férfiak is szenvednek a sokféle elvárástól és szerepmodelltől.
Egy kutatás azt vizsgálta, milyen asszociációik vannak saját magukra az alacsony, illetve a magas nemi identitásfenyegetettséget megélt férfiaknak. Eredményeik szerint a férfiak esetében jellemzőbb a magasabb mértékű nemi identitásfenyegetettség, mint a nők körében.
Ezt a férfiak „leértékelődésének” jelenségével magyarázzák. Az alacsony nemi identitásfenyegetettségűek esetében a férfiaknál nagyon tradicionális férfikép, a nőknél pedig modern és hagyományos elemeket egyaránt magába foglaló reprezentáció jelenik meg.
A magas identitásfenyegetettség esetében a környezeti nyomás, társadalmi elvárás, a munka területén való kiemelkedő teljesítmény (karrier), és a belső értékek szélesebb köre tűnik fel.
A nemi szerepek átalakulása ellenére elsődleges szereptársításaink régebbi korokból valók. „Egy igazi férfi nem mutat ki érzelmeket. Egy igazi férfi erős. Egy igazi férfi bátor. Egy igazi férfi dolgozik. Egy igazi férfi határozott. Egy igazi férfi küzdő. Egy igazi férfi sportos. Egy igazi férfi független. Egy igazi férfi tenyerén hordozza a nőt. Egy igazi férfi odaadó.” Pont. Nincs kiegészítés.
Mindeközben nem egyszer találkozunk azzal, hogy a valódi férfiaknak vannak érzelmeik, és vállalják is azokat. A valódi férfiak erősek, de vannak gyengeségeik. A valódi férfiak bátrak, ugyanakkor vannak reális félelmeik.
A valódi férfiak dolgoznak, de van mellette életük. A valódi férfiak határozottak, de hagynak maguk körül teret másnak is. A valódi férfiak küzdenek, de ismerik a határaikat. A valódi férfiak sportosak, mert fontos a testi és szellemi jóllétük. A valódi férfiak önálló, de kapcsolódni vágyó személyek. A valódi férfiak több, összetettebb szerepben egyszerre is képesek helytállni. Mert a valódi férfiak nem egyek a szerepeikkel, hanem megélik a szerepeiket.
Szerző: Milbik Zsuzsa
A Bebalanced Pszichológiai Pont pszichológusa
