A felnőtté válás új elemeket visz egy család életébe, hiszen kibillen a helyéről a korábban kialakult otthoni egyensúly. Ahogy halad a serdülő a felnőttkor felé és változik, ideális esetben a szülői viselkedések és elvárások is igazodnak a megváltozott serdülőkori szükségletekhez. Ahhoz, hogy ne alakuljon ki tartós probléma, a családtagoknak is rugalmasnak kell lenniük, mind a szülőknek, úgy a gyermekeknek új viselkedéseket kell elsajátítaniuk.
A felnőttkorhoz közeledő gyermekek esetében sok szülő szembesül azzal, hogy pont az a tevékenység vagy problémamegoldási mód, ami régen jól bevált, most már kifejezetten nagy ellenállást generál, és egyáltalán nem működik.
Tartós feszültséget eredményezhet, ha a család egy konfliktusos helyzetben újra és újra ugyanazokat a megoldásokat ismétli, annak ellenére, hogy ez az egyik tagnak érzelmileg kifejezetten megterhelő.
A serdülőkorú, fiatal felnőtt gyermek legfőbb életfeladata az önállósodás mind anyagilag, úgy érzelmileg. Ebből következik, hogy a gyermeknek megnő az igénye a magánszférára. Ilyenkor érdemes megjegyzések nélkül elfogadni, hogy a serdülő néha szeretné szabályozni a saját terét. Fontos, hogy amellett, hogy nagyobb szabadságot engedünk gyermekünknek, legyenek reális korlátok, következmények is.
Érdemes tehát megbeszélni, hogy mi történik akkor, ha a kamasz vagy fiatal felnőtt gyermekünk nem tartja be az ígéretét. Az is lényeges továbbá, hogy ne a saját ideáljainkat vagy a régi énjét erőltessük a gyermekre, hanem próbáljuk meg elfogadni őt olyannak, amilyen.
Ha érdekel:
- Mire érdemes ügyelni a felnőtté válás kapujában a harmonikus családi élet érdekében?
- Hogyan találjuk meg a megfelelő egyensúlyt a családi élet és a kortársakkal töltött idő között?
- Hogyan motiváljuk megfelelően a gyermekünket arra, hogy betartsa az ígéretét?
Regisztrálj honlapunkra, hogy ingyenesen hozzáférhess szakmai anyagainkhoz, teljes terjedelmükben!