Cookie / Süti tájékoztató
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a bebalanced.hu honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében cookie-kat alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.
Elfogadom
0
HISZTI - Mi történik és mit kezdjünk vele?

HISZTI - Mi történik és mit kezdjünk vele?

A gyermekek akarati életének fejlődését minden szülő nyomon követheti, hiszen a „nem akarom” vagy a „de én akarom” különböző intenzitással, de minden gyermek sajátjává válik egy időben. Miért? És mit is kezdjünk vele? Molnár Zita pszichológusunk írása.

Mi is az a hiszti?

A hiszti egészen különböző formákat ölthet, de közös jellemzője az indulatkitörés, frusztráció és szétesett viselkedés. A gyermek sír, üvölt, visít, földhöz vágja magát vagy éppen elfut.

Egyes esetekben visszatartja a lélegzetét, hány, tör, zúz vagy akár agresszívvé és válhat a hiszti részeként.

A klasszikus értelemben vett „hiszti” leggyakrabban az dackorszakban lévő 1-3 éves korosztályt érinti, azonban óvodáskorban is jelen lehet. Nagyjából másfél éves korra a gyermek képessé válik az aktív helyváltoztatásra, képes tárgyak önálló áthelyezésére, idemegy - odamegy, leveszi-felveszi, kiveszi-leteszi, a sort folytathatnánk. Mindez a kompetencia érzésével ajándékozza meg gyermekünket.

Az önállóság, a szülőktől független tevékenységek központba kerülnek, azt látjuk, hogy gyermekünk maga akar MINDENT csinálni.

Azonban mindehhez még nem társul kellő kognitív és érzelmi érettség, így amikor a gyermek és a szülő akarata találkozik, az eredmény elsöprő erejű indulatok és viselkedés lehetnek. A hiszti közben a gyermek elveszíti a kontrollt érzelmei és viselkedése felett, az idegrendszer érettsége még nem teszi lehetővé a megfelelő érzelemszabályozást.

Fontos megértenünk, hogy a gyermek nem minket akar bosszantani vagy kínos helyzetbe hozni, hanem egyszerűen nem rendelkezik más megküzdési móddal. Éppen ezért lehetünk szem-és fültanúi hisztinek, indulatkitöréseknek óvodáskorban. Egyes gyerekeknek lassabban alakul ki az indulat- és érzelemszabályozási képessége, vagy egyszerűen olyan szituációba kerülnek, ahol nem képesek megfelelően kifejezni és kezelni az érzelmeiket. 

 

 

Mit tehetünk?

  1. Előzzük meg! A fáradt, éhes vagy túlstimulált gyermek nagyobb eséllyel fogja magát hisztibe kergetni. Alakítsunk ki fix napirendet, mely a gyermek igényeihez alkalmazkodik. Ne menjünk vásárolni a délutáni alvás helyett vagy ne az esti lefekvés előttre tervezzük az ugrálóvárat. 
  2. Megfigyelés, odafigyelés, felfigyelés. Fontos ismernünk gyermekünk temperamentumát, egyedi működésmódját. Próbáljuk meg felderíteni, mit váltanak ki belőle egyes helyzetek, mi nyomhatja be azt a bizonyos piros gombot és mi az ő eszköztára önmaga megnyugtatására. 
  3. A hiszti egyik mozgatórugója a nem megfelelő érzelemszabályozás. Az indulatok-, érzések szabályozása az idegrendszeri és lélektani fejlődési folyamat része, de szülőként sokat segíthetünk ebben gyermekünknek. A szókincs fejlesztésének legyen része az érzelmek megismerése. Minél többször fogalmazzuk meg saját érzéseinket és teszünk kísérletet gyermekünk érzéseinek azonosítására, annál hamarabb válik képessé a saját és mások érzéseinek megfelelő címkézésére és indulatkitörések nélküli kifejezésére. 

 

 

Ha mégsem sikerült elkerülni…

  1. Maradjunk nyugodtak! Ha magunk nem tudjuk megfelelően csatornázni az indulatainkat, hogyan is várhatnánk ezt el gyermekünktől? Hála a tükörneuronoknak tudattalanul is át tudjuk venni a velünk szemben álló érzelmi állapotát. Míg a dühös kiabálással csak tovább lökjük gyermekünket a kontrollvesztett robbanás útján, nyugalmunk és higgadtságunk biztos pontként tarthatja őt a realitásban.
  2. Vegyük tudomásul gyermekünk komplex és őt elöntő érzelemrobbanását! Visszajelezhetünk számára: értjük, hogy elszomorította vagy épp feldühítette az adott szituáció. Óvodáskorban a szóbeli kifejezés felajánlása esetenként elkerülhetővé teszi a frusztráció testi, hisztiben való megnyilvánulását.
  3. A hiszti egy kommunikációs forma! Keressük meg a mögötte rejlő szükségletet és arra válaszoljunk. A „nem akarom” esetenként akár jelentheti a „nem tudom” érzését. Segítsünk gyermekünknek felismerni a valódi igényét és megtanítani annak elfogadható formában történő kifejezésére. 
  4. Maradjunk határozottak! Egy állandóan változó keretrendszer bizonytalanságot szül a gyermekben. Emlékeztessük gyermekünket a (korábban megfogalmazott, gyermek igényihez igazodva kialakított) szabályrendszerre és ehhez mi is tartsuk magunkat. Ha van rá lehetőség, hagyjuk, hogy magától lecsengjen a frusztrációs érzelemlavina, majd a megfelelő ponton beavatkozva nyújtsunk megnyugtatást, értelmezést. 
  5. Legyünk következetesek! Ha a saját hangulatunktól vagy a körülményektől tesszük függővé, hogy miként reagálunk egy-egy hiszti közben, a helyzet idővel rosszabbá válhat.

 

Minden gyakorlati tanács, tudás ellenére is kimerítő lehet a hisztikkel való küzdelem. Fontos tudatosítani magunkban, hogy mindez a gyermek érzelmi- és akarati fejlődésének része, nem vagyunk egyedül a problémával.

A változáshoz idő kell, ne sürgessük se magunkat, se gyermekünket. Ha rossz szemmel néznek ránk, próbáljunk nem tudomást venni róla. És végezetül szánjunk időt magunkra, feltöltődésre, hiszen a gyermek akkor tud igazán jól lenni, ha a szülő is jól van. 

 


Szerző: Molnár Zita

A BeBalanced Gyermekpszichológiai Pont pszichológusa

 

Könyvajánló:

Anne-Claire Kleindienst, Lynda Coarazza (2018). Mit kezdjünk a hisztivel?

Deliága Éva, Lovász Hajnalka (2017). Mit kezdjünk az akaratossággal?