Mi is az a hiszti?
A hiszti egészen különböző formákat ölthet, de közös jellemzője az indulatkitörés, frusztráció és szétesett viselkedés. A gyermek sír, üvölt, visít, földhöz vágja magát vagy éppen elfut.
Egyes esetekben visszatartja a lélegzetét, hány, tör, zúz vagy akár agresszívvé és válhat a hiszti részeként.
A klasszikus értelemben vett „hiszti” leggyakrabban az dackorszakban lévő 1-3 éves korosztályt érinti, azonban óvodáskorban is jelen lehet. Nagyjából másfél éves korra a gyermek képessé válik az aktív helyváltoztatásra, képes tárgyak önálló áthelyezésére, idemegy - odamegy, leveszi-felveszi, kiveszi-leteszi, a sort folytathatnánk. Mindez a kompetencia érzésével ajándékozza meg gyermekünket.
Az önállóság, a szülőktől független tevékenységek központba kerülnek, azt látjuk, hogy gyermekünk maga akar MINDENT csinálni.
Azonban mindehhez még nem társul kellő kognitív és érzelmi érettség, így amikor a gyermek és a szülő akarata találkozik, az eredmény elsöprő erejű indulatok és viselkedés lehetnek. A hiszti közben a gyermek elveszíti a kontrollt érzelmei és viselkedése felett, az idegrendszer érettsége még nem teszi lehetővé a megfelelő érzelemszabályozást.
Fontos megértenünk, hogy a gyermek nem minket akar bosszantani vagy kínos helyzetbe hozni, hanem egyszerűen nem rendelkezik más megküzdési móddal. Éppen ezért lehetünk szem-és fültanúi hisztinek, indulatkitöréseknek óvodáskorban. Egyes gyerekeknek lassabban alakul ki az indulat- és érzelemszabályozási képessége, vagy egyszerűen olyan szituációba kerülnek, ahol nem képesek megfelelően kifejezni és kezelni az érzelmeiket.
Mit tehetünk?
- Előzzük meg! A fáradt, éhes vagy túlstimulált gyermek nagyobb eséllyel fogja magát hisztibe kergetni. Alakítsunk ki fix napirendet, mely a gyermek igényeihez alkalmazkodik. Ne menjünk vásárolni a délutáni alvás helyett vagy ne az esti lefekvés előttre tervezzük az ugrálóvárat.
- Megfigyelés, odafigyelés, felfigyelés. Fontos ismernünk gyermekünk temperamentumát, egyedi működésmódját. Próbáljuk meg felderíteni, mit váltanak ki belőle egyes helyzetek, mi nyomhatja be azt a bizonyos piros gombot és mi az ő eszköztára önmaga megnyugtatására.
- A hiszti egyik mozgatórugója a nem megfelelő érzelemszabályozás. Az indulatok-, érzések szabályozása az idegrendszeri és lélektani fejlődési folyamat része, de szülőként sokat segíthetünk ebben gyermekünknek. A szókincs fejlesztésének legyen része az érzelmek megismerése. Minél többször fogalmazzuk meg saját érzéseinket és teszünk kísérletet gyermekünk érzéseinek azonosítására, annál hamarabb válik képessé a saját és mások érzéseinek megfelelő címkézésére és indulatkitörések nélküli kifejezésére.
Ha mégsem sikerült elkerülni…
- Maradjunk nyugodtak! Ha magunk nem tudjuk megfelelően csatornázni az indulatainkat, hogyan is várhatnánk ezt el gyermekünktől? Hála a tükörneuronoknak tudattalanul is át tudjuk venni a velünk szemben álló érzelmi állapotát. Míg a dühös kiabálással csak tovább lökjük gyermekünket a kontrollvesztett robbanás útján, nyugalmunk és higgadtságunk biztos pontként tarthatja őt a realitásban.
- Vegyük tudomásul gyermekünk komplex és őt elöntő érzelemrobbanását! Visszajelezhetünk számára: értjük, hogy elszomorította vagy épp feldühítette az adott szituáció. Óvodáskorban a szóbeli kifejezés felajánlása esetenként elkerülhetővé teszi a frusztráció testi, hisztiben való megnyilvánulását.
- A hiszti egy kommunikációs forma! Keressük meg a mögötte rejlő szükségletet és arra válaszoljunk. A „nem akarom” esetenként akár jelentheti a „nem tudom” érzését. Segítsünk gyermekünknek felismerni a valódi igényét és megtanítani annak elfogadható formában történő kifejezésére.
- Maradjunk határozottak! Egy állandóan változó keretrendszer bizonytalanságot szül a gyermekben. Emlékeztessük gyermekünket a (korábban megfogalmazott, gyermek igényihez igazodva kialakított) szabályrendszerre és ehhez mi is tartsuk magunkat. Ha van rá lehetőség, hagyjuk, hogy magától lecsengjen a frusztrációs érzelemlavina, majd a megfelelő ponton beavatkozva nyújtsunk megnyugtatást, értelmezést.
- Legyünk következetesek! Ha a saját hangulatunktól vagy a körülményektől tesszük függővé, hogy miként reagálunk egy-egy hiszti közben, a helyzet idővel rosszabbá válhat.
Minden gyakorlati tanács, tudás ellenére is kimerítő lehet a hisztikkel való küzdelem. Fontos tudatosítani magunkban, hogy mindez a gyermek érzelmi- és akarati fejlődésének része, nem vagyunk egyedül a problémával.
A változáshoz idő kell, ne sürgessük se magunkat, se gyermekünket. Ha rossz szemmel néznek ránk, próbáljunk nem tudomást venni róla. És végezetül szánjunk időt magunkra, feltöltődésre, hiszen a gyermek akkor tud igazán jól lenni, ha a szülő is jól van.
Szerző: Molnár Zita
A BeBalanced Gyermekpszichológiai Pont pszichológusa
Könyvajánló:
Anne-Claire Kleindienst, Lynda Coarazza (2018). Mit kezdjünk a hisztivel?
Deliága Éva, Lovász Hajnalka (2017). Mit kezdjünk az akaratossággal?