De ha már ott van a kérdés, kell-e rá érdemleges választ adni? Milyen szerepe lehet a szülőnek a szexuális szocializációban? Hogyan kommunikáljunk gyermekünkkel a szexualitásról?
A szexualitásnak a biológiai természete mellett számos egyéb vetülete is van. A kulturális és társadalmi hagyományok, az erkölcsi és vallási értékek, valamint a külső-belső pszichológiai tényezők mind-mind hatással vannak a szexuális viselkedésre.
Így bár a (pszicho)szexuális fejlődésnek vannak természetes, az életkorral együtt változó lépései, a társas környezet meggyőződései, elvárásai és mintái egyáltalán nem elhanyagolhatók. Ez azt is jelenti, hogy a szülők nem vonhatják ki magukat a gyermekek szexuális életre való neveléséből.
Hiszen nem csak a kommunikáció módja, de akár a szexről való nem-beszélés is lehet önmagában mintaadó.
Több nemzetközi kutatás találta eredményként, hogy a családon belüli szexuális szocializáció védőfaktort jelent a veszélyes szexuális viselkedéssel és szexualitással összefüggő pszichés nehézségekkel szemben. Számos felmérés cáfolja a szülőknek azon félelmét, hogy a témáról való beszélgetés promiszkuitást vagy a szexuális viselkedés korai kezdetét hozná magával.
Inkább az ellenkezőjét találjuk, miszerint a gyermekek felnőve tudatosabbak, elővigyázatosabbak lesznek, valamint könnyebben tudnak a partnerükkel is beszélni hasonló témákról. Szülőként érdemes szem előtt tartani, hogy valakitől vagy valahonnan úgyis fog információt kapni a gyermek, ami információ azonban a forrástól függően igen torzító lehet.
Nem véletlenül használjuk a témában „szexuális szocializáció” vagy „szexuális életre nevelés” kifejezéseket. Ezzel is hangsúlyozni szeretnénk, hogy folyamatról van szó, nem egy egyszeri, mindent-vagy-semmit típusú felvilágosító beszélgetésről.
A szexualitáshoz kapcsolódó kérdések ismétlődő átbeszélése lehetőséget ad mindig a gyermek életkorához illő válaszok megadására. Ezenfelül mélyíti és bensőségsebbé teszi a szülő-gyermek kapcsolatot, valamint mintát nyújt a szexualitásról való gondolkodásról és párbeszédről.
Így a témáról való beszélgetés során a biológiai tények, a terhesség és szexuális úton terjedő betegségek mellett többek között helyet kaphat az értékrend, a szexualitás szerepe, a testkép, a testhez fűződő viszony és az egészséges párkapcsolat is.
A hogyan kérdésre részben válasz, hogy a gyermek életkorának megfelelően. Egy óvodáskorú gyermeknél nem érdemes hosszas magyarázkodásba bonyolódni, míg egy serdülővel való beszélgetés során fontos lehet a nyitottság és rendelkezésre állás érzékeltetése.
Minden korosztály esetében lényeges a monológok helyett a kölcsönös beszélgetés elősegítése. Ez nem csak a kapcsolat szempontjából lehet fontos, hanem lehetőséget ad a szülőnek feltérképezni, hogy mi a gyermek fantáziája, elképzelése és tudása az adott kérdéskörről. Így akár ehhez igazíthatóak a válaszok is.
Végezetül a szakirodalmi eredmények alapján kulcsszavakban a javaslatok szülők számára a szexuális életre neveléshez:
- Kezdjen beszélni róla! A hogyanoktól függetlenül már magának a nyílt kommunikációnak is óriási szerepe van.
- Ha elkezd beszélni róla, merje is folytatni a beszélgetést! Az általánosságok mellett egy idő után konkrét tényekre és tanácsokra is igényt tarthatnak gyermekek.
- Kezdjen korai életkorban beszélni róla! Általános tapasztalat, hogy mire a szülők aktuálisnak tartják a témáról való kommunikációt, a gyermekek már rég kaptak információt a médiából, kortársaktól vagy más személyektől.
- Mindkét szülő legyen nyitott a kommunikációra! Az eredmények alapján az anyák nyitottabbak, és nagyobb eséllyel kezdeményeznek beszélgetést a gyermekükkel, holott a közös mintaadás ebben a témában is fontos.
- A beszélgetés legyen valódi párbeszéd! A gyermekek számára biztonságot ad, ha bárki kezdeményezheti a beszélgetést. A párbeszédes forma természetességet és megfelelő szintű válaszadást tesz lehetővé.
Szerző: Molnár Zita
A Bebalanced Pszichológiai Pont pszichológusa
Forrás:
Beckett, M. K., Elliott, M. N., Martino, S., Kanouse, D. E., Corona, R., Klein, D. J., & Schuster, M. A. (2010). Timing of parent and child communication about sexuality relative to children's sexual behaviors. Pediatrics, 125(1), 34-42.
Diiorio, C., Pluhar, E., & Belcher, L. (2003). Parent-child communication about sexuality: A review of the literature from 1980–2002. Journal of HIV/AIDS Prevention & Education for Adolescents & Children, 5(3-4), 7-32.
Pop, M. V., & Rusu, A. S. (2019). Couple relationship and parent-child relationship quality: factors relevant to parent-child communication on sexuality in Romania. Journal of clinical medicine, 8(3), 386.
Raffaelli, M., Bogenschneider, K., & Flood, M. F. (1998). Parent-teen communication about sexual topics. Journal of family issues, 19(3), 315-333.
Warren, C., & Neer, M. (1986). Family sex communication orientation. Journal of Applied Communication Research, 14(2), 86-107.
