Sokan vannak, akiknek a kudarccal szembeni elsődleges stratégiája az elkerülés. Hiszen a kudarc csak rossz dolgokat hoz ránk: veszteséget, csalódást, szégyent. És könnyen megijedünk, hogy ha egyszer megtörténik velünk, akkor mostantól ez vár ránk. Így inkább megpróbáljuk jó messzire elkerülni, és a gyerekeinket is megóvni tőle. Ez azonban irracionális elvárás. Nézzük meg, mi az, amit szülőként tudunk tenni: gyermekeink mellett lenni a kudarcban.
A gyerekek nagyon korán megtanulják, hogy képességeiket, teljesítményüket azonosítják velük. Az óvodában még nagy figyelem van arra, hogy biztatással, bátorítással segítsék a gyermekeket abban is, amiben kevésbé ügyesek. Az iskolában is jelen van a motiváló megerősítés, ugyanakkor egyre gyakoribb, hogy a tanulásban, sportban nyújtott sikert vagy sikertelenséget a gyermekek jellemvonásának könyvelik el.
A Pygmalion effektus, az önbeteljesítő jóslat
A 60-as években az USA-ban végeztek egy kísérletet, ahol egy osztály tanulóiból random kiválasztott diákokról azt mondták a tanáraiknak, hogy felmérésük szerint tehetséges diákok. Nyomon követték az osztály későbbi teljesítményét, és azt tapasztalták, hogy a kiválasztott diákok látványosabban fejlődtek, tanáraik is elégedettebbek, türelmesebbek voltak velük.
Jól mutatja ez a kísérlet, hogy hajlamosak vagyunk a valós vagy vélt képességeket, teljesítményt azonosítani a gyermekekkel, és ez hosszú távon meghatározza további eredményeiket.
A sikertől újabb sikert várunk, a kudarctól pedig újabb kudarcot. Siker és kudarc megítélésében hajlamosak vagyunk csak az eredményt figyelembe venni, kimarad az értékelésből az erőfeszítés.
Sikerorientált és kudarckerülő attitűd
A pszichológia a teljesítménnyel kapcsolatban kétféle attitűdöt különböztet meg.
Az egyik a sikerorientált, ami azt jelenti, hogy az egyén olyan célokat helyez maga elé, amelyek kihívást jelentenek, de reálisan elérhetőek. Ilyen lehet egy lépcsőzetesen felépített edzésterv, ahol mindig eggyel feljebb kerül a léc. Egyre inkább megélhető a képességek fejlődése, de az esetleges kudarc sem lesz végzetes, hiszen csak eggyel kell visszalépni és a siker elérése érdekében tovább gyakorolni.
A másik hozzáállás a kudarckerülő. Ebben az esetben a személy túl könnyen, vagy éppen túl nehezen teljesíthető célt keres magának. Így vagy egyértelmű a siker, vagy könnyen kimagyarázható a sikertelenség, nem őt minősíti, ha valamit nem tudott elérni, hiszen az valójában teljesíthetetlen.
Erre lehet példa, ha valaki folyton ugyanabban méretteti meg magát, vagy ha két hét alatt szeretne perceket javítani a csúcsidején. Mindkét stratégia a reális teljesítménnyel, a kudarccal való szembenézést szeretné elkerülni.
A kudarc kerülésének egy másik módjaként említhetjük a tanult tehetetlenséget. Megfigyelték, hogy ha valakit egy helyzetben ismétlődően kellemetlen ingerek érnek, ami ellen nem tud védekezni, később, még ha lenne is lehetősége tenni ez ellen, nem fogja megpróbálni.
Mit tehetünk szülőként, hogy a gyermekünk az esetleges kudarccal szembe tudjon nézni?
Valamennyi gyermek kerüli azokat a dolgokat, amikben nem elég ügyesek, és könnyen elmegy a kedvük a próbálkozástól, folytatástól, ha kudarcot élnek át. Az azonnali sikerélményt nyújtó tevékenységeket fogják keresni, ahol újra és újra megerősítést kapnak magukról. Ahhoz, hogy merjenek próbálkozni, az esetleges sikertelenségek se vegyék el a kedvüket a szeretett tevékenységeiktől, szőlőként is sokat tehetünk.
- Az erőfeszítés értékelése
Sokat hangoztatott üzenet, hogy mindent csak akarni kell, ha valamit eléggé akarunk, akkor az úgy is lesz. A szülők is szeretik ezzel motiválni gyermeküket, akik azt tapasztalhatják, hogy mégsem igaz minden esetben. Próbáljuk inkább azzal motiválni őket, hogy ha elég erőfeszítést tesznek valamiért, akkor közelebb kerülhetnek céljukhoz.
- Reális énkép kialakítása
Mindenki szeretné elégedettnek, sikeresnek látni gyermekét. Ennek érdekében próbáljuk kipárnázni az útjukat, és minél több sikerélményben részesíteni őket, kudarcaikat bagatellizálni. Ugyanakkor ők pontosan érzékelik, mire képesek, mi az, amit ők maguk értek el, és mi az, ami esetleg nem az ő érdemük. Fontos, hogy szülőként ismerjük el gyermekünk képességeit, de ne alakítsunk ki bennük hamis énképet szépítéssel. Azért mert még valamiben nem úgy teljesít, ahogy teljesíthetne, nem jelenti azt, hogy ez így is marad.
- Az itt és most fontossága
Döntsük le a siker és a kudarc körülötti tévhiteket! Egy elért siker nem garantálja további munka nélkül a jövőbeni sikereket, ahogy egy kudarc sem jelenti azt, hogy most már minden csak rosszabb lesz. A siker vagy kudarc, az aktuális teljesítményről való visszajelzés. Igaz, hogy vannak következményei, de ez nem jelenti azt, hogy a jövőben ne lehetne másképp.
- Önmarcangolás helyett önépítés tanítása
Egy-egy kudarc gyorsan tükör elé tud helyezni bennünket, és kíméletlenül megmutatja hiányosságainkat, túlkapásainkat. Segítsük gyermekünket, hogy a kritikus énjük helyett inkább az önépítés igénye legyen erős bennük, azaz önmarcangolás helyett a tanulságokat tudjuk közösen levonni. Végső soron (utólag) hálásak is lehetünk egy-egy sikertelenségnek, mert ennek kijavítása vitt minket még előrébb.
- Példamutatás
Érdemes átgondolni, szülőként milyen mintát adok a gyermekemnek. Mit lát belőlem teljesítményhelyzetben, hogyan reagálok sikerhelyzetben, és hogyan, ha valami nem az elképzelések szerint történt? Próbálkozom újra? Levonom a tanulságokat? Másokat okolok? Hogyan vezetem le a kudarccal járó feszültséget? Beszélgessünk gyermekünkkel arról, hogy az ő korukban mi hogyan éltük meg a hasonló helyzeteket, anélkül, hogy elvárnánk, neki is a mi megoldásunk legyen a sajátja.
Szerző: Milbik Zsuzsa
A Bebalanced Pszichológiai Pont pszichológusa
