Cookie / Süti tájékoztató
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a bebalanced.hu honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében cookie-kat alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.
Elfogadom
0
Hogyan válhatok szimpatikussá a munkahelyemen?

Hogyan válhatok szimpatikussá a munkahelyemen?

5 tipp a kedveltség növeléséhez Adamik Esztertől.

Munkahelyünkön szakmai előmenetelünk és érzelmi jóllétünk szempontjából is kardinális kérdés lehet, hogy kollégáink, feletteseink kedvelnek-e minket. Sokan veleszületett adottságnak tartják a kedveltséget, karizmatikusságot, pedig ez nem feltétlen igaz. Kedveltségünk társas készségeinken is múlik, mely készségek viszont akár nulláról is felépíthetőek. Bejegyzésünkben Adamik Eszter pszichológus tippjeit olvashatjátok munkahelyi kedveltségetek növeléséhez.

 

 

 

1.) Légy látható, kezdeményezz!

 

Ahhoz, hogy fenntartsunk egy pozitív képet magunkról, fontos, hogy proaktívan  keressük a kapcsolódási lehetőségeket. Sokan abba reménybe kapaszkodnak, hogy „ha korrektül elvégzem a munkámat, akkor majd felfigyelnek rám”. Pedig nem feltétlen vezet szimpátiához, ha csak csendben, szabályosan elvégezzük munkánkat, de főnökeink, kollégáink szinte sosem hallanak felőlünk. Az előléptetések, bónuszok kiosztásakor ennek nagy jelentősége lehet, főleg, ha munkahelyünkön a soft skilleket nagyra értékelik.

 

 

Ezért fontos, hogy tegyél azért, hogy látható legyél, még akár home office-ban is. Ha van online beszélgetés, online társasjátékozás vegyél részt benne vagy akár mérd föl az igényeket és szervezz egyet Te magad. Fontos, hogy a karantén idején is merj kezdeményezni: a chat vagy a videóhívás még így is elérhető opciók.

 

 

Akár a főnökeid felé is érdemes lehet megemlíteni, hogy éppen mivel foglalkozol, milyen újító vagy optimizáló ötleteid vannak, hiszen ha adódik egy jó lehetőség, nagyobb eséllyel jutsz eszébe a közelmúltbeli motiváltságot jelző kommunikáció miatt.

 

2.) Kérdezz!

 

Akik szociális helyzetben szoronganak, gyakran nyomasztják magukat hátráltató gondolatokkal. Például: unalmas vagyok, valami érdekeset kell mondanom, inkább nem mondok semmit, nehogy hülyeségnek hangozzon.

Pedig nem kell feltétlen hosszú monológokkal előállni ahhoz, hogy beszélgetést kezdeményezz: gondold végig mire vagy igazán kíváncsi a másik személlyel kapcsolatban. Ha megtalálod saját magadban az őszinte érdeklődést, akkor az is elég, ha felteszel pár kérdést a másik félnek.

 

 

 

 

Ügyelj arra, hogy nyitott kérdéseket tegyél fel. Például „Mi a véleményed arról, hogy…?”, „Hogyan  oldottad meg … ?” „Mit gondolsz…?” „Miért döntöttél úgy…?”. Az igen/nem-mel megválaszolható kérdésekkel nagyobb valószínűséggel akad meg a kommunikáció, ezért ha kapcsolódni szeretnél mindenképpen jobban jársz a kiegészítendő kérdésekkel

Sokan azért nem kezdeményeznek, mert félnek attól, hogy magukról nem tudnának mit mondani. Gyakran fontosabb, hogy kérdésekkel aktívan kifejezzük érdeklődésünket a másik fél iránt, minthogy saját történeteket soroljunk. Ráadásul a túl hosszú történetmesélés, monologizálás egy ponton akár egocentrikusnak, megterhelőnek is hathat.

 

Ezért fontos, hogy ügyelj a dialogikus kommunikációra: ha saját történetet mesélsz, adj teret a másik félnek is, vond be a beszélgetésbe és érdeklődj a nyitott kérdések segítségével.

 

 

3.) Adj pozitív visszajelzéseket a kollégáidnak

 

Minden ember vágyik bizonyos mértékű odafigyelésre, törődésre, elismerésre. Ha szeretnéd a kollegiális kapcsolataidat pozitív irányba terelni, érdemes tudatosan odafigyelned arra, hogy adsz-e elég pozitív visszajelzést kollégáidnak.  Jó érzéseket kelthetünk munkatársainkban azzal, ha kifejezzük, hogy valami tetszett nekünk, valamit csodálunk, elismerünk, valamiért hálásak vagyunk, legyen szó akár valakinek az új frizurájáról, ruhájáról, egy e-mailről, munkafolyamatról vagy épp egy konkrét viselkedésről.

 

  • „Hálás vagyok, hogy elküldted időben a riportot, így sokkal hamarabb végeztem pénteken.”
  • ”Köszönöm, hogy a meetingen kifejtetted Te is a véleményedet a probléma kapcsán és nem egyedül kellett beszéljek erről. Ez nagyon sokat jelentett nekem.”
  • ”Annyira csodállak, hogy még az ilyen agresszív ügyfelek után is ilyen nyugodt és derűs tudsz maradni. Hogyan csinálod?”

 

 

 

Kutatások kimutatták, hogy az emberek legtöbbször azt feltételezik, hogy egyértelmű jeleket adnak preferenciáikról, hogy valaki vagy valami tetszik-e nekik, miközben a másik személy számára valójában egyáltalán nem egyértelmű a helyzet. Ne ess bele ebbe az illúzióba: ha szeretnél pozitív érzéseket kiváltani a másikban, fejezd ki konkrétan, akár ismételten is tetszésedet, elismerésedet kollégád vagy akár főnököd felé.

 

Ha a másik félnek az elismerő, dicsérő szavak a szeretetnyelve, akkor kiemelten fontos lehet, hogy egyértelműen a szavak szintjén rendszeresen kommunikáld vele, ha tetszik valami.

 

 

4.) A hasonlóság szimpatikussá tesz

 

Közkeletű mondás, hogy az ellentétek vonzzák egymást. Ez néhány esetben igaz is, viszont a kutatások szerint még erősebb vonzást, szimpátiát tudnak kiváltani a közös pontok, a hasonlóság. Így akár a közös rossz, a panaszkodás egy könnyű kapcsolódási pont lehet: a nagy munkamennyiség, a kijárási tilalom, a rossz idő gyorsan előhúzható kártyák. Ugyanakkor fontos ügyelni a pozitív és a negatív közös pontok arányára.

Ha valaki rendszeresen csak a panaszkodás vagy ügyfél szidása mentén próbál kapcsolódni kollégáihoz, visszájára sülhet el, mivel negatívnak, energiavámpírnak is tűnhet általa.

 

Ha szeretnénk kapcsolatainkat fejleszteni fontos megtalálnunk a pozitív, lelkesítő közös pontokat is, legyen szó akár a kedvenc kávéfajtánkról, sorozatról, kutyasétáltatásról vagy bármilyen hobbyról, élettapasztalatról.

 

 

5.) Alkalmazz aktív hallgatást konfliktushelyzetekben és a kötetlen beszélgetésekben is

 

Sokan elfelejtkeznek róla, hogy az aktív hallgatás legalább annyira hatásos eszköz a kölcsönös szimpátia kialakításában, mint saját gondolataink, történetünk megosztása. Az emberek nagyon szeretnek olyan személy társaságában lenni, aki figyel a mondandójukra és ezt ki is mutatja.

Tehát ahhoz, hogy jó benyomást keltsünk, nem feltétlen szükséges lehengerlő történetekkel előrukkolni: bőven elég, ha ráhangolódunk a másik mondandójára és időnként annak tartalmát visszatükrözzük neki.

 

 

 

Az aktív hallgatás lényege, hogy nemcsak csendben, passzívan bólogatunk, hanem folyamatosan visszajelzéseket adunk a másiknak arról, hogy megértettük a szempontjait.

  • Például röviden összefoglalhatjuk, hogy eddig mit mondott. „Ha jól értem, akkor szerinted jobban együtt tudtunk volna működni, ha ...” „Szóval az a lényeg, hogy… ” „Akkor téged leginkább az zavar, hogy… ”

  • De akár az is lehet, hogy vissza ismételjük egy gondolatmenet utolsó szavait: pl. „Nagyon bosszantó.” „Teljesen kimerültél.”

  • Ha beszélgetőpartnerünk nem nevezett meg érzelmeket a történetében, alkalmazhatunk empátiás visszajelzést is: „Frusztráló lehet ilyen időnyomás alatt ennyi feladatot csinálni.””Nagyon nehéz lehet kibírni ezt a monotóniát.”

 

 

Ahhoz, hogy az aktív hallgatás kommunikációs stratégiáját alkalmazni tudjuk, félre kell tegyük saját véleményünket, saját kapcsolódó történeteinket és az összes lehetséges ellenérvet.

 

Bele kell képzelni magunkat a másik személy helyzetébe, mintha az ő szemüvegén keresztül látnánk a helyzetet. Az empátiás azonosulás, azért fontos, mert az emberekben nagyon hamar szimpátiát kelt, ha valaki megérti a perspektívájukat és ezt vissza is jelzi feléjük.

 

 

 

Az aktív hallgatásnak a kapcsolatépítésen, jó benyomás keltésen kívül egyéb haszna is lehet. Azáltal, hogy összefoglaljuk beszélgetőpartnerünk mondandóját pontosabb információhoz juthatunk, mivel az összegzés, elismétlés által hamar kiderül, hogy tényleg jól értettük-e vagy van-e bármi félreértés. Az összegzés lehetőséget adhat a másik félnek arra, hogy pontosítson:

-  „Nagyon nehéz lehet kibírni ezt a monotóniát, hogy nincs semmi változatosság.”

- „Ebben az esetben igen. Pedig amúgy a monotóniával nincs bajom, csak pont olyan ügytípust kaptam irdatlan mennyiségben, amit kifejezetten utálok.”


Szerző: Adamik Eszter

A Bebalanced Pszichológiai Pont pszichológusa