Cookie / Süti tájékoztató
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a bebalanced.hu honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében cookie-kat alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.
Elfogadom
0
Miből lesz a szerelem? – a párválasztás mozgatórugói

Miből lesz a szerelem? – a párválasztás mozgatórugói

Számos elmélet született arról, hogyan is alakul ki az a vonzalom, ami miatt lesz egy ember, akit újra és újra látni akarunk, akiben azt is meglátjuk és szeretjük, amit más nem, akiért képesek vagyunk kockáztatni. Milbik Zsuzsa írása.

És vajon hogyan lesz kölcsönös ez a folyamat? Zsák meg a foltja, két gerle, tűz és víz. Vajon melyik páros mit ígér, és melyik lesz a legtartósabb? Tekintsük át a szerelemmodellek kilátásait, hogy jobban megismerhessük a saját választásaink mintázatát működtető tényezőket.

 

 

 

 

Zsák meg a foltja, a kiegészítésről

A szerelem állapotában az egyik fő jellemző, hogy a tárgyának, azaz a másik személynek különleges jelentőséget tulajdonítunk. A szerelmes ember egyedinek, pótolhatatlannak, kizárólagosnak érzi a párját. Ugyanígy saját magát is a párja számára. Valamilyen feladatuk van együtt, ehhez szükségük is van egymásra, mert ketten együtt alkotnak rendkívüli egységet.

Emögött a jelenség mögött a beszűkült, koncentrált figyelem áll. Minden apróság valamilyen jelentéssel ruházódik fel, amit az egyén elhelyez a saját életében, ezért úgy tűnik, szüksége is lesz rá. A másik oldalról pedig könnyen tud azonosulni az ember szerepekkel, kiváltképpen, ha a szerepnek való megfelelésért a fontos másiktól figyelmet és elismerést kapunk.

 

Ezek a szerepek kezdetben nagyon izgalmasak és különlegesek lehetnek, később azonban szembesülhetnek a felek azzal, hogy mi ezeknek az ára- lemondások, elvárások, rugalmasság hiánya-, illetve azzal, hogy ezek a szerepek nem feltétlenül tarthatóak egy következő élethelyzetben, ami könnyen feszültséget okozhat és az eddigiek megkérdőjelezését válthatja ki.

 

Egészen az összeolvadtság állapotát élhetik meg a felek, sok esetben találkozom azzal, hogy külön-külön nehezen is értelmezik magukat, szükségük van ehhez a másikra. Az énhatárok összemosódása könnyen az autonómia szükségletének sérüléséhez vezethet, miközben párkapcsolati szempontból kiemelt fontosságú az, hogy az autonómia és a kötődés szükséglete egyensúlyban legyen.

 

 

 

 

A két gerle, a hasonlóságról

A hasonlóság az egyik legismertebb magyarázata a szerelemnek. Ha valakiben azt fedezzük fel, hogy hasonlóan gondolkozik, hasonló az érdeklődése, hasonló értékeket tart fontosnak, azt jelentheti számunkra, hogy a kapcsolat biztos alapokon áll. A hasonló az ismerősség érzetét kelti, ami kiszámíthatóvá teszi a másikat, ez pedig biztonságot ad, azt feltételezzük, hogy nem kell majd csalódnunk benne.

 

Az ismerősségi hatásra sokszor rá is játszanak a felek (van, hogy nem is tudatosan). Ismerkedés során sok esetben keresik a társak a közös pontokat, amin keresztül kapcsolódhatnak. Igazolják egymás meglátásait, ami a másiknak azt az üzenetet közvetítheti, hogy egyetértenek vele, tehát igaza van, jogosak a gondolatai.

 

Ez pedig a kompetencia szükségletünket tölti be, hiszen megélhetjük, hogy valamihez értünk, és ezt elismerik, értékelik. Ha hozzánk hasonlónak tartjuk a másikat, az tehát vonzóbbá is teszi őt a szemünkben, míg a véleménykülönbségek távolságot hoznak létre, ezáltal gyengítik a vonzalmat.

Ugyanakkor a sok hasonlóság ellenére sem leszünk mindenben ugyanolyanok, amit meg kell tanulnunk elfogadni és kezelni, azaz nem messzebb menő következtetést levonni belőle, mint amit jelent. A hasonlóságra épülő kapcsolatok gyengepontja lehet, hogy túlértékelik az egyezést, így a pici különbözőségeket is nagy jelentőséggel ruházzák fel, azokat feleslegesen magukra vonatkoztatják.

 

 

 

 

Tűz és víz, az ellentétekről

Az ellentétek vonzalmának jelenségét is régről ismerjük, és romantikával ruházzuk fel. A Szépség és a Szörnyeteg, Büszkeség és balítélet, Jane Eyre… sok-sok történet is erre épít. Kezdeti ellenszenv, ellentétesnek tűnő érdekek és értékek, más élethelyzet és életforma, mindezen felülkerekedve mégis győzedelmeskedik a szerelem, mert valahogy az egyik elkezd hallgatni a másikra, és elkezdi meglátni, mi is az igazán fontos.

 

Emögött általában az a jelenség áll, hogy vonzónak találjuk, ha sikerül a másikat meggyőznünk.

 

Hiszen ez a fajta fordulás a másik felé azt jelentheti, hogy meggyőzőek voltunk számára. Azt érezhetjük, hogy most kontrollt szereztünk, hiszen hallgat ránk. Ez is a biztonság igényünkről szól, azáltal, hogy a befolyásunkat érezzük rajta a kiindulási állapothoz képest, azt feltételezhetjük, hogy már nem fenyegető a számunkra. Ez a kontrollérzet az ellentétek esetében nagyon hangsúlyos lesz, és gyakran átmeneti.

 

Az ellentétek esetében is felfedezhető az ismerősségi hatás vonzalma, nagy valószínűséggel felidézhető egy olyan személy, akire emlékeztet a másik, és sémakötésen keresztül alakul ki a szerelem.

 

Ez gyakran társul azzal a küldetéssel, hogy majd most sikerül megszelídíteni a másikat, megfelelni, határokat húzni és kiállni magamért - tehát egyfajta újraélési, átírási próbát láthatunk ilyenkor.

 

 

 

 

Láthatjuk, hogy valamennyi modellnek megvan az árnyoldala is: ha a hasonlóság kerül középpontba, akkor eltorzítjuk a különbözőségek értelmezését, ha a kiegészítés lesz hangsúlyos, akkor az autonómiánk sérülhet, az ellentétek mentén kialakuló perzselő szerelmek pedig gyorsan eléghetnek. Hiszen ezek a modellek a két láb közül csak az egyikre építenek: a biztonságra vagy az autonómiára.

 

Mi az, ami a tartós vonzalom mögött található?

 

A kölcsönös építkezés, ami által a társak külön-külön és együtt is előre viszik magukat és egymást. Amiben egyszerre kap szerepet a biztonságos kötődés és az autonómia szükségletének a betöltése.

 

A kapcsolatok érettségét mutatja, ha a társ nem eszköz arra, hogy a másik helyett végezzen el dolgokat, hanem értékelni tudják az ő jelenlétét mindentől függetlenül. A hasonlóság fontos alap lehet nagy dolgokban (vallás, pénzügyi szokások, életritmus, értékrend), de esetleges különbségek esetén is inspirációt jelentenek egymásnak abban, ahogy élnek, működnek. És ennek örömét, háláját ki is tudják fejezni a másik számára. Gary Chapman is hangsúlyozza, hogy a párkapcsolatok tartósságának fontos jele, ha a pozitív visszajelzések dominálnak a társak között.


Szerző: Milbik Zsuzsa

A Bebalanced Pszichológiai Pont pszichológusa