Cookie / Süti tájékoztató
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a bebalanced.hu honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében cookie-kat alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.
Elfogadom
Miért válik fontossá a pirospont?  - Teljesítmény és önértékelés kisiskolás korban

Miért válik fontossá a pirospont? - Teljesítmény és önértékelés kisiskolás korban

A kisiskolás kor élményei sok szempontból a teljesítmény köré szerveződnek. Az óvodához képest egyre nagyobb hangsúlyt kapnak az elvárások. Hogyan tudom segíteni gyermekemet a helyes önértékelés kialakításában? Molnár Zita pszichológusunk írása.

A sokat emlegetett és sokak által ismert Erik H. Erikson személyes identitásfejlődési modelljében a kisiskolás kor a Teljesítmény vs. Kisebbrendűségi érzés elnevezést kapta. Ez összecseng a pedagógusok és szülők tapasztalataival, miszerint az iskolába lépő gyermekek számára kiemelten fontossá válik az iskolai, sport- vagy egyéb képességterületen elért teljesítmény és az arról való megerősítés.

 

Hosszas küzdelmek folyhatnak egy-egy piros pontért, matricáért vagy az első helyért az ebédsorban.

 

A gyermek az intellektuális és társas-érzelmi fejlődése ezen pontján azt érezheti, hogy a teljesítménye mentén válik elfogadottá, szerethetővé. Éppen ezért a család, a tanárok vagy az osztálytársak részéről érkező visszajelzések fontos szerepet játszanak az önértékelés, a sikerrel és sikertelenséggel kapcsolatos érzések és megküzdési módok kialakításában. A gyermek, a szülő és a pedagógus közös célja, hogy a korszak végére megjelenjen a feladatvégzés öröme, a teljesítményhelyzetek egészséges megélése és pozitív önértékelés. 

 

 

Hogyan tudok segíteni gyermekemnek?

1. Erősítsük az elfogadottság érzését! A megfelelő figyelem biztosítása, a valódi jelenlét mind azt üzenik a gyermekünknek, hogy fontos számunkra. Mondhatjuk, hogy „Örülök, hogy a lányom/fiam vagy”, „Örülök, hogy látlak” vagy „Mesélj, hogy telt a napod? Érdekel, mi történt veled.”

 

2. Kerüljük az általánosítást! Egyrészt, mert a gyermek ebben az életkorban még hajlamos integrálatlanul, végletekben látni magát, másrészt pedig, mert az általánosítás ritkán igaz. A „sosem vagy képes időben elkészülni” helyett megkérdezhetjük, hogy miben segítsünk, visszajelezhetjük, hogy fáradtnak vagy elkalandozottnak látszik, vajon mi jár a fejében? 

 

3. Az előző ponthoz tartozhatna, de sokszoros aláhúzást érdemel, hogy a tettet minősítsük, ne a gyermek személyét! Ezzel üzenjük a gyermeknek, hogy van lehetősége javításra, változásra, fejlődésre az élet minden területén.

 

4. Ne támasszunk irreális elvárásokat gyermekünkkel szemben! Szülőként segíthetünk, hogy életkorának és képességeinek megfelelően minél több területen kipróbálhassa magát, komoly tét nélkül és a szülő érzelmi támogatása mellett megtapasztalhassa a sikeresség és sikertelenség érzését. 

 

 

5. Legyünk mellette az aggodalomban, izgalomban, örömben és csalódottságban! Az iskolai- és egyéb teljesítményhelyzetek megszámlálhatatlan kételyt jelenthetnek a gyermeknek: „Lehet, hogy nem fog sikerülni.” „Lehet, hogy az osztálytársaim ki fognak nevetni” „Lehet, hogy nem fogom érteni a helyzetet vagy ők nem fognak érteni engem”, és a sort folytathatnánk. Fontos, hogy fogadjuk el és ne bagatellizáljuk ezeket az érzéseket!  Ehelyett segíthetünk gyermekünknek az érzelmei azonosításában, a helyzet átkeretezésében és a saját értékeinek felismerésében, megerősítésében. 

 

6. Utolsó, de örökérvényű gondolat. Vizsgáljuk meg a saját elképzeléseinket, elvárásainkat, működésmódunkat! Valójában mi az elképzelésünk, hogy fog gyermekünk teljesíteni? Mit várunk el tőle? Mit várunk el magunktól? Mit jelent a teljesítmény a saját életünkben? Hogyan vagyunk a saját sikereinkkel, kudarcainkkal? Higgyük el, hogy mindez nem magánügy, és az átgondolás, felismerés segíthet megérteni gyermekünk működését is. 


 

Szerző: Molnár Zita

A BeBalanced Gyermekpszichológiai Pont pszichológusa