Minden változás kibillent minket korábbi működésünkből, és könnyen elveszettnek érezhetjük magunkat, míg meg nem találjuk új egyensúlyunkat. Mi az, ami ezt az érzetet kelti és hogyan lehetünk úrrá rajta? Cikkünkben azt tekintjük át, milyen kihívások érhetnek bennünket a következő időszakban, és hogyan tudunk felkészülni rájuk.
A KONTROLLVESZTÉS MEGÉLÉSE
Valamennyien jól bejáratott ritmusból minden átmenet nélkül egy új élet- és munkamódba csöppentünk. Azt tapasztaljuk, hogy bizonytalan ideig eddigi rutinjaink, megküzdési módjaink nem ugyanúgy segítenek bennünket. Mi magunk, vagy akár a körülményeink nem azt a kontrollt adják életünk alakulása felett, ahogy eddig megszoktuk, ami eddig a biztonságot jelentette.
A mostani időszakra újra kell definiálnunk a biztonságot és ehhez igazítani a kontroll visszaszerzésére tett próbálkozásainkat. A gyors és rugalmas alkalmazkodással sokat nyerhetünk.
Azonnal megindultak a karantén idejére tett fogadalmak, kihívások, ezzel is a kontroll visszaszerzésére teszünk kísérletet. Alapvetően pozitív szemléletet tükröz, hogy szeretnénk hasznosan tölteni ezt az időszakot, a nehézségekre kihívásként tekintünk. Érdemes odafigyelni azonban arra, mi az, amit valóban vállalni tudunk.
Könnyen abban a helyzetben találhatjuk magunkat, mint újévi fogadkozásainkkor. A fogadalmak, ígéretek motiválás helyett frusztrálni is tudnak bennünket, félünk a kudarctól, ugyanakkor szeretnénk kihasználni az új kezdetbe vetett hitünket. Érdemes fogadalmak helyett apró vállalásokat tenni, amiket terhelhetőségünket figyelembe véve tudunk bővíteni.
MÉRLEGEN VESZTESÉGEINK ÉS LEHETŐSÉGEINK
Sokan szembesülhetnek eddig ismeretlen veszteségekkel. Ide sorolhatjuk akár kisebb lemondásainkat, melyek korlátozzák az eddig kialakított napirendünket, életmódunkat, kényelemünket. Rosszabb esetben munkahelyünk megszűnésével, az egészség törékenységével kell szembenéznünk.
Több pszichológus is olyan veszteségélményként írja le a mostani időszakot, mint a gyász. Ennek különböző szakaszai vannak, amit magunkon is észrevehetünk. Az első szakaszban még tagadjuk, hogy hatással lenne ránk a vírus. Ezt követően a harag érzése uralkodik el rajtunk, amiért így felbolygatta életünket.
Megpróbálunk alkudozni, feltételeket kötni a megoldásainkhoz, például, ha betartom az előírt két hetes karantént, visszaállhat az életem (remélhetőleg). Mivel az alkukat nem minden esetben nyerjük meg, a szomorúság érzése fog felerősödni. Ezen felülemelkedve elérkezünk az elfogadás szakaszába, ahol megjelenhet a megoldásfókuszú gondolkodás. Már nem a veszteségeinkre, inkább a hogyan tovább keresésére koncentrálunk.
Ide tartozik, hogy elkezdünk magunkkal és lehetőségeinkkel foglalkozni.
ÖNGONDOSKODÁS
Eddig kereteink és szokásaink adtak tartást a hétköznapjainknak. Az óvoda vagy iskola kezdete, a munkába érkezés, megbeszélések, feladatok strukturálták az időnket. Most sokkal nagyobb a saját szerepünk abban, hogy kialakítsuk a megtartó alapot. Ebben nélkülözhetetlen pillér egészségünk, melynek feltétele a kiegyensúlyozott testi-lelki állapotunk. Testi egészségünkért sokat tehetünk a megfelelő táplálkozással, elegendő testmozgással.
Könnyen megfeledkezünk arról, hogy lelki egészségünk megléte sem magától értendő, nekünk is tennünk kell érte. Kapcsolataink ápolása, önbecsülésünk gazdagítása, érdeklődésünk fenntartása, az örömforrások keresése, optimizmusunk előtérbe helyezése, az ellazulás képességének gyakorlása mind segítik pszichés jóllétünk megőrzését.
HATÁROK TARTÁSA
A megváltozott, rendkívüli helyzetben nagyobb kihívás lesz a határaink tartása. Az otthoni munkavégzéssel összemosódhat a munka, a gyerekek oktatása, a családi élet, kikapcsolódás, mindez most egy térben zajlik. A krízis önmagában is megnöveli az esélyét annak, hogy túlhajtsuk magunkat, szeretnénk minden területen helytállni.
Alakítsuk az elvárásainkat magunkkal és másokkal szemben is a jelenlegi körülményeknek megfelelően. Nem feltétlenül tudjuk eddigi teljesítményünket hozni, ha munkánk közben egyszerre kell gyermekeinket tanítani, szórakoztatni, ebédet főzni. Figyeljünk saját igényeinkre, keressük a lehetőséget, hogy jól válaszolhassunk rájuk. Ezáltal önmagunknak támaszként, mintaként szolgálhatunk a következő időszakban.
Szerző: Milbik Zsuzsa
A Bebalanced Pszichológiai Pont pszichológusa