Szakemberként azt látjuk, hogy a válás önmagában nem vezet traumatizációhoz sem a házastársak, sem a gyerekek részére – feltéve, hogy kellő tudatossággal és kölcsönös kommunikációval zajlik.
Meddig tart a válás?
A válás nem egy pillanat, nem az elköltözést vagy az aláírást jelenti. A válás akkor kezdődik, amikor az egyik félben kétségek fogalmazódnak meg a kapcsolat (házasság) működőképességével és fenntartásával szemben.
Ennek a hátterében sokféle ok húzódhat: kommunikációs nehézségek, az intimitás csökkenése vagy fokozódó konfliktusok. Ezen a ponton a házastársak elindulnak egy úton, amely azonban még messze nem egyenesen a váláshoz vezet.
A problémák tudatosítása és átbeszélése lehetőséget adhat a kapcsolat megújításához és újrastruktúrálásához.
Ellenkező esetben a pár eljut a válási krízishez, amikor már több érv szól az elválás, mint a kapcsolat mellett. A válás praktikus megvalósítása a legkülönfélébb módokon és sorrendben történhet, erre bizonyára számos példát láttunk már a környezetünkben.
Lélektani szempontból minden lépés egyre valóságosabbá és visszafordíthatatlanabbá teszi az új életformát. Ez mindenképpen gyászfolyamat is egyben, függetlenül a kapcsolat minőségétől és korábbi eseményeitől. A válási folyamat lezárásának azt tekinthetjük, amikor ez az új életforma megszilárdul és énazonossá válik.
Mit is gyászolunk?
Az első réteg, hogy nyilvánvalóan a házasság megszakadása egy kapcsolati veszteség, amely veszteségélmény gyászfolyamatot hoz magával. Ide tartozhatnak a közös élmények és emlékek, szokások és rítusok.
A következő réteg, még mindig a kapcsolatnál maradva, a közösen szőtt jövőbeli tervek és álmok. Azok a tervek, amik már nem fognak megvalósításra kerülni, hiszen az őket életrehívó kontextus megszűnik. Ha eggyel még beljebb lépünk, láthatjuk, hogy a házasság megszakadásával az identitás is átalakul. Az identitásnak része a házastársi szerep és a családi narratíva.
Akihez hazamegyünk, amiről vele beszélgetünk és amit vele csinálunk, mind-mind meghatároz minket. A válással ezek megszűnnek és azt érezhetjük, hogy légüres térbe kerültünk, ahol újra kell építeni az identitás kieső részeit.
Ez nem kis munka még békeidőkben sem. De ne feledjük, hogy ezzel párhuzamosan zajlanak a fent említett jogi-gazdasági-logisztikai lépések és nem mellesleg egy érzelmileg igencsak meghatározó és (valaha) intim kapcsolatból távolodunk, nem ritkán heves indulatokkal és feszültségekkel.
.jpg)
Hogyan legyünk jól?
A válás egy krízis. Még akkor is, ha tudjuk, hogy ez a jó lépés és egyetértés van a felek között. Éppen ezért ér azt érezni, hogy kicsúszik a lábunk alól a szőnyeg. Ér dühösnek és szomorúnak lenni, kudarcot vagy szégyent érezni.
És tudni, hogy ezekkel az érzésekkel nem vagyunk egyedül, sok közülük egyszerűen a válás műfajából fakad. Segíthetünk magunknak, ha kihúzott szőnyeg után a földön hanyatt fekve körbenézünk, hogy milyen kapaszkodók és támaszok érhetők el a feltápászkodáshoz. Kapaszkodók lehetnek a társas kapcsolatok, a napi rutin vagy éppen az új életforma tudatos kialakítása.
Szerző: Molnár Zita
A Bebalanced Pszichológiai Pont pszichológusa
