Cookie / Süti tájékoztató
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a bebalanced.hu honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében cookie-kat alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.
Elfogadom
0
Monogámia egy promiszkuis társadalomban

Monogámia egy promiszkuis társadalomban

Az utóbbi évtizedekben, a nyugati társadalmakban az emberek számos párkapcsolati, családi formára lettek nyitottak. Böszörményi Luca írása.

 

Élhetünk házasságban, élettársi kapcsolatban, lehetünk egyedülálló szülők, nevelőszülők, örökbefogadhatunk, de akár gyermek nélküli életre is berendezkedhetünk. Elválhatunk, újraházasodhatunk vagy akár ki is hagyhatjuk életünkből a házasság intézményét. Vállalhatjuk a távkapcsolatot is. Köthetünk házassági szerződést. Ez a sok-sok új lehetőség jelentősen átalakította a kapcsolatokon belüli, azok közötti és azokon kívüli határainkat. Egy határ azonban nagyon merevnek mutatkozik: a monogámiához való ragaszkodásunk. Persze ebben is vannak már kivételek (pl. nyitott, poliamor kapcsolatok…), mégis kijelenthetjük, hogy a szexuális kizárólagosság köré vont határ szinte megdönthetetlennek látszik.

 

 

 

 

Nagyon szigorú, vagy igen vagy nem elveket vallunk a hűséggel kapcsolatosan. Nem létezik a 98%-os hűség, a majdnem hűséges, a szinte teljesen hűséges kategória. Ha partnerünk 40 évig hű volt hozzánk, majd egy egyéjszakás kalandba keveredik, kijelentjük, hogy hűtlen. A válással szemben már rendkívül toleránssá vált kultúránk, ami a lojalitásra épülő kötelékek és a család teljes összeomlásához vezethet, egyáltalán nem toleráns azonban a szexuális hűtlenséggel szemben. Egy kapcsolatnak inkább legyen vége, minthogy annak struktúráját alapjaiban változtatni kelljen. A monogámia megkérdőjelezhetetlensége annyira erős dogma, hogy sok párkapcsolatban még beszélni sem szabad róla. Egy pár tagjai lehetnek nyitottak a szexualitás számos formájára, miközben a kizárólagosság szabályának témáját érinteni sem merik.

 

 

 

 

Kivételesnek lenni

A kizárólagosság gyökerei, amit kapcsolatainkban keresünk, az elsődleges gondozónkkal megélt legkorábbi élményekben keresendők. Nancy Chodorow, feminista pszichoanalitikus így ír erről: „Ez a legősibb élményünk: hogy szeretni fognak mindig, mindenhol, minden lehetséges módon – teljes lényünket, testünket-lelkünket fenntartás nélkül, s anélkül, hogy ezért bármilyen erőfeszítést kellene tennünk. Ez minden erotikus törekvés végső célja.” Szerelmi kapcsolatainkban ugyanezt az ősi egybeolvadást, összekapcsolódást keressük. Aki nem élhette át ezt az idilli állapotot, sokszor még elszántabban keresi a tökéletes partnert. Vajon nem illuzió-e ezen törekvésünk?

 

Minél jobban rettegünk az elhagyástól, annál jobban ragaszkodunk a hűséghez. A mai világban egyre könnyebben érezhetjük magunkat lecserélhetőnek, ahogy körülöttünk minden más is leértékelődik, lecserélhetővé válik.

 

Ezért válik számunkra egyre fontosabbá, hogy legalább elsődleges kapcsolatunkban megtapasztaljuk a pótolhatatlanság érzését, átéljük, hogy partnerünk kivételesnek lát bennünket. Különlegességünket szimbolizálja, hogy párunk minket választva lemond mindenki másról. Amikor lemond más partnerekről, kivételesnek érezhetjük magunkat, ahogy viszont más felé kalandozik, egyből megkérdőjeleződik fontosságunk. Ha viszont nem érzzük magunkat különlegesnek, mi magunk válhatunk kíváncsivá, vajon van-e más, aki visszaadja ezt az érzést.

 

 

 

 

A viszonyok lélektana

Egy szerelmi kaland vészjelzés is lehet, ami ráébreszthet bennünket, hogy jobban figyeljünk a házasságunkra. De lehet lélekharang is, ami a haldokló kapcsolat végleges lezárásának tekinthető. Azonban a szexuális hűtlenség nem minden esetben jelenti, hogy egy párkapcsolatban mélyebb bajok vannak. Sok házasságtörő, hűtlenkedő él boldog kapcsolatban partnerével.

A viszonyok kockázatosak, labilisak, veszélyesek, ezek pedig kifejezetten jót tesznek a szenvedély érzésének, izgalmassá teszik. Egy elszigetelt világ, ami csak a viszony szereplőié. Nem kap a kapcsolat annyi fényt, hogy megkophasson a varázs. A hétköznapi életünkön kívül zajlik, nincsenek benne mindennapos problémák: házimunka, számlák, orvosi vizitek, adóbevallás. Van azonban rengeteg legyőzendő akadály, kihívás. A lopott órák megtalálása, a titkos helyszínek megszervezése, a kifogások kitalálása, mind erőfeszítést igényel. Ez pedig megerősíti a feleket abban, hogy fontosak egymás számára.

 

 

 

 

A kontroll ára

Minden pár életének határán ott van a harmadik fél. Lehet ez az első szerelmünk emléke, a helyes eladó, a csinos szomszéd, a vonzó tanár, a szimpatikus kolléga. De ilyen a sztriptíztáncos, a pornósztár és a prostituált is, akár igénybe vesszük a szolgálatást, akár nem. Akár valós személy, akár képzeletbeli, akár testet ölt, akár nem, a harmadik fél mindaz, ami a párkapcsolatunk határain túl található. Vágyaink tiltott tárgya. Valahol szükség is van egy harmadik fél árnyékára, általa szilárdulhat meg diádunk.

 

Sok pár egyszerűen nem hajlandó tudomást venni a harmadik fél jelenlétéről. A tökéletes szerelem olyan törékeny, hogy egy harmadik jelenléte - még akár fantáziában is -, darabokra töri. Egy esetleges másik fél feltűnése hatalmas fenyegetettségérzést kelthet bennünk.

 

Szabályokkal (nem lehet ellenkező nemű barát, nem lehet bárkivel moziba menni, kettesben maradni, nem szabad pornót nézni, nem lehet táncolni menni, akármilyen ruhát felvenni), kérdésekkel („hol voltál?”, „ki volt ez?”, „eddig dolgoztál?”, „hiányoztam?”) próbálhatjuk eloszlatni szorongásunkat, ez azonban nem mindig ad megnyugvást. Ez előbb-utóbb oda vezethet, hogy a monogámia már nem a lojalitás önként vállalt kifejeződése, hanem kierőltetett együttműködés. Ha távolra próbáljuk száműzni a harmadikat kapcsolatunktól, párunk épp ott fogja keresni.

 

 

 

 

Egymás szabadságának elfogadása

Néha rendkívül nehéz összeegyeztetni a házasságban, párkapcsolatban elvárt összetartozást, őszinteséget, intimitást saját autonómia igényünkkel. Azok a párok, akik egyébként sok teret engednek egymásnak (külön esték, külön vakáció, külön barátok), ők is nehezen fogadják el, hogy lehet párjuktól független erotikus életük. Ez nem jelenti a kapcsolaton kívüli szexet. Inkább annak elfogadása, hogy különálló szexuális lények vagyunk, saját képzelettel rendelkezünk, reagálunk másokra és örömmel fogadjuk, ha mások felfigyelnek ránk. Elfogadhatjuk a harmadik lehetőségét, elismerve, hogy párunknak megvan a maga szexualitása, saját vágyakkal, fantáziákkal, ami nem kizárólag állandó partneréről szól.

 

Partnerünk szexualitása nem a mi birtokunkban van. Nemcsak nekünk és rólunk szól, nem gondolhatjuk, hogy rendelkezhetünk felette. Ha ezt a szabadságot elfogadjuk, kisebb lesz a kísértés, hogy a partner azt a kapcsolaton kívül keresse.

 

Segíthet a kísértés megzabolázásában, ugyanakkor a másik vonzerejének megélésében is. Többé nem árnyékként nehezedik ránk a súlya, beszélhetünk róla nyugodtan, viccelődhetünk. Emlékeztethet minket arra, hogy nem birtokoljuk a másikat, ami megfűszerezheti szexuális életünket, hiszen nem vehetjük magától értetődőnek párunk jelenlétét. A vágyakozás a bizonytalanságból fakad. Kis távolsággal szemlélve partnerünket, újra észrevehetjük, amit a megszokás már elhomályosított. Elutasítani egy harmadik fél közeledését megerősíti elköteleződésünket. Elfogadhatjuk fel-feltörő vágyainkat, de képesek vagyunk uralkodni rajtuk. Párunkat választjuk. Nem egy szenvedély nélküli szerelemre kell törekedni, hanem olyanra, ami ismer más szenvedélyeket, de le tud mondani azokról.

 

 

 

 

Mit tehetünk, ha bekövetkezik a baj?

Párunk nem tökéletes, ahogy mi magunk sem vagyunk azok. Óhatatlan, hogy olykor fájdalmat, csalódást okozunk egymásnak. Ha a hűtlenséget nem szűkítjük le a szexuális, érzelmi viszonyokra, hasonló árulásnak érezhetjük, ha párunk más módon él vissza bizalmunkkal, ha úgy érezzük, nem számíthatunk rá, nem teljesíti ígéreteit. A kérdés, hogy mihez kezdünk ekkor? Véget vetünk a kapcsolatnak vagy adunk még esélyt a helyrehozatalnak? Mielőtt végleges döntést hoznánk, talán érdemes az alábbi elveket megfogadni:

  • Alázattal viszonyuljunk párunk hibáihoz, kudarcaihoz! Ha saját esendőségünkkel is őszintén szembe tudunk nézni, nagyobb megértéssel, empátiával fordulhatunk partnerünk felé is.
  • Ha sebezhetetlennek hisszük magunkat, az könnyen hideggé, merevvé tehet bennünket. Ha nem veszünk tudomást saját gyengeségeinkről, sérülékenységünkről, képtelenek leszünk átlátni a helyzetet. Ne nyomjuk el a fájdalmat! Azonosuljunk párunk gyengeségével, tehetetlenségével is, érezzük át az ő szemszögéből is a történteket! Ezáltal támogathatjuk gyengeségének leküzdésében.
  • Sokan hozzák gyerekkorukból, korábbi élettapasztalataikból, hogy védőfalat szükséges húzniuk maguk köré. Ez a stratégia azonban egy kapcsolatban gátat szab annak, hogy igazán közel kerüljünk a másikhoz. Ha társunk sebet is ejtett rajtunk, de egyértelmű bizonyítékát adja annak, hogy megbánta, amit tett és újra megbízhatunk benne, akkor nyissunk felé ismét!
  • A megbocsátás csak akkor szolgálja a kapcsolat jövőjét, ha a vétkes fél belátja hibáját és megváltozik. Enélkül nincs értelme újra őszintén megnyílni előtte.

 

Az együttérzés és a megbocsátás képessége szükséges ahhoz, hogy boldog szeretetkapcsolatban éljünk. Ezt azonban mindkét félnek birtokolnia kell, hogy harmóniában élhessenek együtt.

 

Ha pedig a kapcsolatot menthetetlennek ítéljük, a seb mélysége, az általa okozott fájdalom nem ad már lehetőséget a megbocsátásra, akkor ezt igyekezzünk felismerni! Megérdemeljük, hogy boldogan, szeretetben, biztonságban érezzük magunkat a párkapcsolatunkban!


Vendégszerző: Böszörményi Luca

Pszichológus

 

Felhasznált irodalom:

Esther Perel: Szeretkezés fogságban – A szexualitástól az erotikáig

Dr. Henry Cloud és Dr. John Townsend: Párhatárok – Határaink a házasságban