Cookie / Süti tájékoztató
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a bebalanced.hu honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében cookie-kat alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.
Elfogadom
Nem boldogulsz a kapcsolataidban? Az okokat a korai kötődésben érdemes keresni! – előadást tartott Dr. Ajkay Klára pszichoterapeuta

Nem boldogulsz a kapcsolataidban? Az okokat a korai kötődésben érdemes keresni! – előadást tartott Dr. Ajkay Klára pszichoterapeuta

Rengeteg probléma okát a gyermekkori kötődésekben kell keresni. Többek között erről is beszélt Dr. Ajkay Klára pszichoterapeuta március 12-én, a Magnet Közösségi Házban tartott előadásán, melyet Központunk szervezett. Miniska Zsejke tudósítása.

Anyák és apák kisgyermekeik tüneteitől szenvednek, serdülők szüleikkel ütköznek, fiatal párok szerelmi viszontagságaikat panaszolják, egyedül élő fiatalok kétségbeesetten keresik párjukat, és hasonlóan az idősebbekhez, az egyedüllét állapotáról számolnak be. 

„Van kapcsolat a gyermekkori kötődés és aközött, hogy később felnőttként hogyan bonyolítjuk emberi kapcsolatainkat.” – kezdte előadását Dr. Ajkay Klára. A pszichoterapeuta szerint számos modern csecsemőkutatás is alátámasztja, hogy a kisbabák nem elsősorban a táplálék miatt fordulnak édesanyjukhoz, a ragaszkodásukat sokkal inkább a gondozó személyre irányuló vágy vezérli. 

„Ezt az elméletet Harry Harlow kutatásai is bizonyítják, mely során a pszichológus, kismajmok mellé helyezett egy fából, illetve szőrből készült pótanyát. A kísérlet során kiderült, hogy a kölykök akkor is a szőrből készült bábut választották, amikor annál nem volt élelem, vagyis a test utánzott melegsége csábította oda őket” – magyarázza a szakértő. 

 

 

Dr. Ajkay Klára kitért arra is, hogy John Bowlby volt az a pszichoanalitikus, aki kidolgozta azt a kötődéselméletet, amire a mai napig nagyban támaszkodnak a szakemberek.

„A ’40-es években Bowlby leírta azt az érzelem nélküli viselkedést, melyet a korai szeparáció következményeként értékelt. Ez a folyamat három fázisban történik: az első lépés, amikor elszakítják a gyereket az anyjától, és tiltakozik, ezt követi a reménytelenség érzése, aztán végül magába zárkózik és elkülönül.” – véli a pszichoterapeuta. 

Az előadáson elhangzott, hogy a kaotikus, kiszámíthatatlan otthoni környezet, az érzelmi, vagy fizikai elutasítás, és az ellenséges légkör éppúgy veszélyeztető tényező, mint az egyik szülő, főleg az anya depressziója, vagy alkoholizmusa.

 

 

„A biztonságosan kötődő gyerek megtapasztalja a gondozó elérhetőségét, szabadon kifejezi érzéseit, mert élményei azt sugallják, hogy a másik fél hatékonyan segít. Ez azt eredményezi, hogy bízni fog a másikban, és saját magában is. A szorongó, elkerülő gyerek ezzel szemben a visszautasítás miatt azt tanulja, hogy segítséget kérni nehéz, és baj esetén nincs megoldás. Mindez azt eredményezheti, hogy a gyerek nem fejezi ki az érzelmeit. A szorongó, ellenálló gyermek a következetlen gondozói magatartással nem képes hatékony érzelemszabályozást kialakítani, ezért megkísérli az érzelmeit emocionálisan eltúlozni, és folyamatosan a gondozóval való konfliktusokkal van elfoglalva. Ezek a gyerekek könnyen frusztrálhatóak, impulzívak, szorongó, passzív, reménytelen érzelmi állapotokba kerülnek.” – fejtette ki a szakértő. 

 

 

A pszichoterapeuta szerint a kulcs a feldolgozottságban van, vagyis abban, hogy a traumatizált egyén mennyire képes az emlékezést kézben tartani, az emlékeket pedig érzelmekkel kísérni. Dr. Ajkay Klára úgy fogalmazott:

 

„Aki megszabadult már a múltja konfliktusától, az nyilvánvalóan képes a gyerek érzéseit figyelni, és bázisként működni a számára, valamint hatékonyan tudja a saját, és mások érzéseit követni, tartalmazni és szabályozni.” 

 

Az előadáson azt is elhangzott, hogy egy autonóm szülő értékesnek látja a gyerekével való kapcsolatát, és a gyerekéről is, mint értékről gondolkodik. Az elutasító szülő ezzel szemben nem képes saját múltjával szembenézni, és az utódja negatív érzéseire megfelelően reagálni, így a gyerek azt gondolhatja magáról, hogy értéktelen. 

Dr. Ajkay Klára azt is kifejtette, hogy a figyelemmegosztás, és szándékmegosztás játékos formája is kulcsfontosságú, mert egy rendkívül fontos pszichológiai működést, az úgynevezett „gondolatolvasást” vételezi elő.

Ennek a folyamatnak köszönhető ugyanis, hogy a gyerek felfedezi azt, hogy mások is rendelkeznek pszichével, saját vágyakkal, és ekkor jön rá arra is, hogy nem mindenki gondolkodik úgy, ahogy ő.

„Miről is szól a legtöbb vita felnőtt korban? Mindenki a maga igazát védi, és sokan azért nem tudják a másik szemszögéből nézni a problémát, mert gyermekkorban nem tanulták meg, hogy a másik szubjektív világa nem ugyanolyan, mint az enyém.” – zárta előadását a pszichoterapeuta. 


 

Szerző: Miniska Zsejke

A Bebalanced Pszichológiai Pont tudósítója