Többek között ezért is kértük fel arra, hogy vegyen részt A szerelem pszichológiája című online kerekasztal beszélgetésünkön február 6-án. Az eseményt beharangozó interjú során arról kérdeztük, milyen kihívások vannak ma az ismerkedésben, és mit jelent számára a tudatos jelenlét a párkapcsolatban.
Sokan számolnak be arról, hogy manapság nem könnyű ismerkedni. Egyetértesz velük?
Úgy látom, hogy kicsit szétszakadt a társadalom ebben a kérdésben. A legfiatalabbak instáznak, vagy olyan dolgokon pötyögnek, amiket én nem is ismerek. Ott a Tinder, ahol szexkapcsolatok köttetnek, amellett, hogy persze az is előfordul, hogy a partnerek összejönnek. Az ötven pluszos körökben ismerek olyanokat, akik társkeresőket használnak és ez egyáltalán nem megy ciki számba, elég gyakori ismerkedési forma.
Emellett persze olyanok is vannak, akik hagyományos módon találkoznak, a lócán a parkban, de ha összességében veszem az egészet, azt gondolom, hogy személyes találkozás első próbálkozásra szinte már nincs is. Régebben gyakori volt, hogy valaki elmegy a színházba és a környéken találkozik valakivel, koncerten is sokan ismerkedtek, mert megvolt a közös érdeklődési kör.
Ma kevesebb olyan hely van, ahol az emberek az érdeklődésük mentén összegyűlhetnek?
Szerintem nem szűkültek be a lehetőségek, csak nagyon megváltoztak. Aki nincs képben az új eszközökkel az lehet, hogy nem érti, hová tűntek körülötte az emberek. Pedig ott vannak, csak más platformokon. Az ismerkedésnek az a formája, hogy elmegyek valahova és reménykedem, hátha összefutok valakivel, aki érdekel, átváltozott azzá, hogy választok valakit a menürendszerből.
Fényképeket lehet jobbra-balra húzni, beírhatom, hogy milyen típusú emberrel szeretnék találkozni, algoritmusok választanak nekünk párt. Ezeknek az algoritmusoknak a felénk fordított arca az a menü, amiről beszéltem, és ez sajátos ismerkedési formákat generál, még a nyelvezetünkre is hatással van.
Mit jelent számodra a tudatos jelenlét a párkapcsolatban?
Az, hogy tudatosan éljük az életünket fontos dolog, és ahhoz, hogy ezt megtehessük jelen kell lennünk. Ez azt jelenti, hogy nem sopánkodom vagy romantizálok a múltban, és nem habzsolom mohón a távoli jövőt, vagy teszek meg mindent azért a jelenben, hogy egyszer majd örülhessek a jövőben. Nem mondom például azt, hogy most ne szólj hozzám mert sokat dolgozom csak azért, hogy elmehessünk nyaralni és boldognak érezhessük magunkat.
Ez a gondolkodás azt eredményezi, hogy nem tudok annak örülni, ami most van. Nem szabad háttérbe szorítani az odafigyelést, mert azzal elrontom az egészet. Az odafigyelés pedig kölcsönös kell, hogy legyen, és nem csak adni, hanem ezeket elfogadni, megköszönni is meg kell tanulni. Tehát ha az egyik fél figyelmes és azt a másik észreveszi, ezt ne vegye természetesnek, hanem fejezze ki az örömét.
Gyakran látni olyan párokat, akik a randi közben is online vannak, a munkájuk miatt meg kell nézniük a levelezést, vagy egyszerűen hozzászoktak, hogy amíg kihozzák a vacsorát pörgetik a hírfolyamot és dobnak pár lájkot. Mekkora kihívást jelent a figyelemmegosztás ma a párkeresésben?
„Még kellett és még és még kellett.
Tőlünk ennyire tellett.
Táltos szárnyon elsuhantunk
egyenesen a lényeg mellett.”
Ha csak egy tippet adhatnál azoknak, akik még keresik a szerelmet, mi lenne az?
Türelem!