De mi van akkor, ha átlépjük azt a vékony határvonalat, amely elválasztja az egészséges alkalmazkodást az önalávetéstől? A kettő közötti váltás/átfordulás egészen alattomos lehet, sokszor szinte észrevétlenül kúszik be a kapcsolatokba ez a dinamika - leggyakrabban azért, mert azt hisszük, önalávetéssel örömet szerezhetünk a másiknak és/vagy elkerülhetünk egy nemkívánatos konfliktust. Rövidtávon tűnhet könnyebbnek ez az út, hosszútávú hatásai azonban károsak az egyén és a kapcsolat szempontjából is. Az alábbi cikkben történeteken keresztül vizsgáljuk meg, hogy hol ér véget az empatikus működés, hol kezdődik saját szükségleteink kóros elnyomása, és hogyan tudunk szembeszállni az ilyesfajta működéssel.
A „csendes” önalávetés
Zsófi és Bence kapcsolatában az önalávetés a mindennapi rutinokon keresztül jelenik meg. Zsófi mindig is szívesen végzett házimunkával kapcsolatos feladatokat, segítséget sokszor nem kért vagy nem fogadta el azt, ha Bence felajánlotta neki. Az utóbbi időben azonban elkezdte zavarni, hogy az évek során szélsőségesen egyoldalúvá vált kettejük között a munkamegosztás. Bence - aki korábban segített a házimunkában - látván, hogy Zsófi mindent magára vállal, mostanra teljesen kivonult az ilyesfajta teendőkből.
Bár Zsófi szeretne több időt magára fordítani, végül mindig előtérbe helyezi Bence kényelmét, aki már természetesnek veszi ezt a kialakult helyzetet.
A probléma megoldásához Zsófinak tudatosítania kell magában, hogy a jelenlegi helyzet kialakulásában ő is felelős, mert alárendelte magát olyan helyzetekben is, ahol a másik fél ezt nem várta el tőle. Meg kell tanulnia, hogy nem kell mindig erősnek lennie és rendben van, ha segítséget vesz igénybe azért, hogy legyen ideje olyan dolgokra, amik feltöltik őt energiával.
A megfelelési kényszer terhe
Gergő és Kata négy éve élnek együtt. Gergő mindig is békeszerető ember volt, ha teheti nagy ívben elkerüli a konfliktusokat. Kata hozzá képest dominánsabb, könnyen konfrontálódik. Személyiségük különbözőségéből fakadóan Gergőben kialakult az a kép, hogy nem érdemes kifejeznie a saját véleményét, mert abból csak vita következik. Ahogy telnek az évek, mindenben igyekszik a másik kedvére tenni, még akkor is, ha ez olyan helyzeteket szül, ahol feszült lesz és kellemetlenül érzi magát.
Már észre sem veszi, hogy milyen gyakran hagyják el a „nekem mindegy” és a „legyen úgy, ahogy te akarod” mondatok a száját.
Gergő megfelelési vágya mélyről fakad, gyermekkorából hozott mintákból, ahol azt tanulta meg, hogy akkor szerethető, ha kellően simulékony. A kapcsolat egyensúlyának helyreállításához elengedhetetlen, hogy felismerje: saját vágyai is épp olyan fontosak mint a másiké, és azok kifejezése nem vezet szükségszerűen a kapcsolat megromlásához.
Eltérő prioritások
Erika és László hat éve házasok. Erika mindig is ambiciózus volt, nagyratörő tervei voltak a karrierjét illetően, Lászlóval való kapcsolata azonban fokozatosan átalakította ezt. László ugyanis elvárja, hogy Erika elsődlegesen a háztartás vezetésére és az otthon melegének megteremtésére koncentráljon, a karrierjét pedig sorolja hátrébb a fontossági sorrendben. Amikor felmerül egy előléptetési lehetőség, amelyről Erika már régóta álmodott, László hallgatólagosan azt várja, hogy mondjon le róla.
Erika végül - féltve a kapcsolat harmóniáját - nemet mond az ajánlatra, azonban mélyen belül feszültséget, csalódottságot él meg, amiért nem csinálhatja azt, ami boldoggá tenné.
A feszültség feloldásához Erikának tudatosítania kell magában, hogy amit szeretne, az igenis fontos és hangot kell adnia céljainak. Lászlónak ezzel párhuzamosan azt a hiedelmét kell meghaladnia, hogy a házastárs önmegvalósítása veszélyezteti a kapcsolatot és a családi békét.
Érzelmi manipuláció hálójában
Tamás és Márta kapcsolata két éve tart és az évek során egyre inkább belecsúsztak egy érzelmi manipulációs spirálba. Márta vitás helyzetekben gyakran érvel azzal, hogy „ha tényleg szeretsz, akkor ezt megteszed a kedvemért”, Tamás pedig - félve attól, hogy megbántja Mártát - az esetek többségében behódol. Ebben a dinamikában fokozatosan feladja a saját határait és vágyait, mert fél a reakcióktól.
Az önalávetés ebben a kapcsolatban érzelmi zsarolás eredménye.
Tamásnak rá kell jönnie, hogy egy tiszteleten és elfogadáson alapuló kapcsolatban az ő igényei is éppolyan fontosak mint a másik szükségletei, és el kell hinnie, hogy rendben van kifejezni azokat még akkor is, ha ellentétesek Márta elképzeléseivel.
A fenti esetek jól mutatják, hogy az önalávetés számos különböző formában megjelenhet a párkapcsolatokban, egy vonás azonban közös a történetekben: a szeretet és elfogadás feltétel(ek)hez kötötté válik a párok között. Gyakran gyermekkori minták, korábbi traumák, és/vagy a másik fél nyomása alakítja ki ezt a dinamikát a két ember között. Az önalávetésre hajlamos fél hiedelmei azt diktálják számára, hogy csak akkor lesz elég jó, ha bizonyos dolgokat megtesz, az pedig már csak olaj a tűzre, ha a másik fél is hasonló elvárásrendszert állít fel irányában. Az egészséges, fenntartható kapcsolati dinamikához elengedhetetlenül fontos az, hogy a saját és a másik szükségletei között ne tegyünk különbséget fontosság tekintetében semmilyen irányban.
Szerző: Ádám Annabella
A BeBalanced Pszichológiai Pont pszichológusa
