Cookie / Süti tájékoztató
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a bebalanced.hu honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében cookie-kat alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.
Elfogadom
0
Önalávetés a társkeresésben

Önalávetés a társkeresésben

A társkeresés és az ismerkedési fázis izgalmas, de gyakran kihívásokkal teli időszak valamennyi ember életében. Ádám Annabella írása.

Ahogy egyre közelebb szeretnénk kerülni valakihez, számos tényező befolyásolja, hogyan viselkedünk, hogyan próbáljuk megnyerni a másik fél figyelmét és elismerését. Az egyik ilyen jelenség az önalávetés, amikor az egyén saját vágyait, igényeit háttérbe szorítva igyekszik megfelelni a másik fél elvárásainak. Ez a viselkedés sokszor tudattalanul, belső bizonytalanságunkból és jelentős hatással lehet a kapcsolat alakulására. Ebben a cikkben különböző történeteken keresztül vizsgáljuk, hogyan jelenik meg az önalávetés az ismerkedés során, rávilágítva a jelenség pszichológiai hátterére és következményeire.

 

 

 

 

Mindig a másik igénye az első

Anna a harmincas éveiben jár, régóta vágyik rá, hogy stabil párkapcsolata legyen, de egyelőre nem sikerült megtalálnia az „igazit”. Amikor randira hívják, gyakran hajlamos túlságosan alkalmazkodni a másik fél igényeihez, és bevállal olyan randihelyszínt és/vagy tevékenységet, ami nem komfortos számára. Legutóbb például egy most népszerű banda klubkoncertjére hívták el, és bár tudta, hogy nem érezné jól magát a tömegben, nem mert konfrontálódni.

 

Annának az a hiedelme, hogy csak akkor lesz elfogadott, ha mindenben a másik igényeihez igazodik, ezért feláldozza saját vágyait és érdekeit még akkor is, ha végül majd pont ez teremt olyan helyzetet, amelyben nem tud ellazulni a másik társaságában.

 

Ha változtatni szeretne, fel kell ismernie, hogy nem kell mindig alkalmazkodnia a másik fél igényeihez, hogy elfogadják. El kell kezdenie felvállalni saját vágyait, és nyíltan kommunikálni azokat, ez pedig segítene megtalálni azokat a partnereket, akik valóban tiszteletben tartják és elfogadják őt az igényeivel együtt.

 

Félelem az egyedülléttől

Eszter fél attól, hogy egyedül marad, ezért gyakran már az ismerkedés legelején túlságosan függővé válik a másik személytől. Sokszor aláveti magát a másiknak és elfogadja az olyan viselkedéseket és megnyilvánulásokat, amelyekkel valójában nem ért egyet. A mostani kiszemeltje például gyakran tiszteletlenül beszél vele és Eszter úgy érzi, hogy nem mutat elég érdeklődést iránta, de nem meri ezt visszajelezni neki.

 

Az a hiedelme, hogy ha konfrontálódik és kifejezi az érzéseit, elveszíti a másikat.

 

Eszternek fontos lenne dolgoznia az egyedülléttől való félelmén és elfogadnia, hogy egy egészséges kapcsolatban mindkét fél érzései és szükségletei számítanak. Ki kellene fejeznie, ha valami nem tetszik neki, és meg kellene tanulnia meghúzni a határait. Így nagyobb eséllyel kötne ki olyan partner mellett, aki megbecsüli őt és tisztelettel bánik vele.

 

 

 

 

Bizonyítási kényszer

Péter gyakran azt érzi, hogy ha sikert szeretne elérni, többnek kell mutatnia magát, mint amilyen valójában. Amikor találkozik valakivel, folyamatosan próbálja bebizonyítani, hogy ő a „tökéletes” társ. Megtesz mindent, amit a másik kér tőle anélkül, hogy figyelembe venné saját igényeit. Például ha a partnere időt szeretne tölteni vele, gondolkodás nélkül lemond a barátaival való programokról, akkor is, ha azok fontos események, amik régóta be voltak tervezve.

 

Péter tart tőle, hogy ha nem áll azonnal rendelkezésre a másik számára, akkor az majd elfordul tőle és egyedül marad, miközben pont ez a dinamika lehet negatív hatással az őt támogató kapcsolataira.

 

Péternek tudatosítania kellene, hogy nem kell mindent feláldoznia, hogy bizonyítson egy kapcsolatban. Ahelyett, hogy folyamatosan a tökéletes társ képét próbálja fenntartani, inkább arra kellene törekednie, hogy autentikusan és nyitottan megmutassa önmagát. A kapcsolatai akkor lesznek valódiak, ha ő is a valódi arcát mutatja.

 

A konfliktuskerülés ára

Tamás kerüli a konfliktust, mert felnőve nem látott rá jó mintát, hogy hogyan lehet azokat asszertívan kezelni. Fél, hogy a viták mindenképp elmérgesednek és végül szakításhoz vezetnek. Ezért amikor ismerkedik, próbál mindig egyetérteni a másik féllel még akkor is, amikor belül valójában teljesen máshogy érez.

 

Mivel mindig hagyja a másiknak, hogy ő legyen a domináns fél, az ő szükségleteiről és preferenciáiról kevés derül ki, így a másik fél ha szeretne sem tudna tekintettel lenni Tamás igényeire.

 

Ez a dinamika pedig csak tovább erősíti Tamást abban a hiedelmében, hogy amit ő szeretne/gondol az nem elég fontos/jó. Azon kell dolgoznia, hogy belássa, hogy a saját szükségeleinek megosztása valójában épphogy erősítheti a kapcsolatot, nem pedig gyengíti.

 

 

 

 

Hogyan segíthetünk az ilyen helyzetekben?

Ezek a példák rávilágítanak arra, hogy a párkeresés során megjelenő, az önfeladásra és önalávetésre utaló viselkedések gyakran belső félelmeink, hiedelmeink nyomán alakulnak ki. A megoldás az egészséges önértékelés kialakítása és erősítése, a határok felismerése és kommunikálása. A fenti példákban a maladaptív sémák csak tovább erősödnek, ami hosszú távon frusztrációhoz és boldogtalansághoz vezethet - ezt elkerülendő fontos felismerni, hogy a kapcsolatokban kölcsönösségre és egyensúlyra van szükség.


Szerző: Ádám Annabella

A BeBalanced Pszichológiai Pont pszichológusa