Összedőlt álmok, új lehetőségek – élet egy rosszul sikerült egyetemi felvételi után

Egy barátom társaságában álldogáltam a Millenáris Parkban, amikor kihirdették a felvételi ponthatárokat. Izgatottan néztük, ahogy egyre lejjebb és lejjebb gördülnek a sorok a kivetítőn, aztán kiderült, hogy még a „tartalékhelyre” is kevésnek bizonyultak a pontjaim. Egy nagyszerű koncert volt aznap, és jó barátokkal voltam körülvéve, mégis olyan szürke volt nekem az egész. Úgy éreztem, hogy elúszott a jövőm.

Abban az évben elkezdtem dolgozni, nagyobb hangsúlyt fektettem a színházi életemre, és persze biológiából és matematikából készültem az érettségi megismétlésére. Egy évvel később az első helyre felvettek, amit megjelöltem, és nem sokkal később már a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsésztudományi Karának gólyatáborában találtam magam.

Az érettségi hatalmas teher egy tinédzser életében. A tanárok mindenhol azt hangoztatják, hogy az ő tantárgyuk a legfontosabb, és aki nem teljesít jól, abból „sose lesz ember”. Az érettségi egy megismételhetetlen, végzetes pont, ahol megmérettetünk és eldöntetik, hogy ki lehet sikeres az életben és ki az, aki örökre bekerül a süllyesztőbe. Ezt a képet a szüleink sem feltétlenül cáfolják. Főleg, ha úgy gondolják, hogy az „ő lovuknak kell a leggyorsabbnak lennie az istállóban”.

A ponthatárok teljes kiszámíthatatlansága mellett az sem sokat segít, hogy látjuk, amint az osztálytársaink minden percüket tanulással töltik, vagy éppen ellenkezőleg! Lehet, hogy éppen az növeli a félelmünket, hogy a többiek látszólag nem tanulnak semmit, mégis mintha nálunk mindenki jobban értené az anyagot. Az első dolog, amit szeretek tisztázni azzal, aki érettségi előtt áll: az érettségi megismételhető. Annyiszor futhatsz neki, ahányszor csak akarsz. Ha most nem sikerült jól, akkor legközelebb sikerül.

A második dolog, amit tisztázni kell: csak az az idő elpazarolt, amit én elpazarlok. Pontosabban, amit elpazaroltnak tekintek. Ha egész nap lazsálok, fekszem az ágyban és nem csinálok semmit, ezért csak másnap kezdek el tanulni, az elpazarolt idő. Ha egész nap pihenek az ágyban, lazítok, kikapcsolódom, hogy ezzel rákészüljek a másnapi tanulásra, az nem elpazarolt idő. Csak az számít, hogy amit csinálok időpazarlásnak tűnik-e a saját szememben?

Rengeteg lehetőség áll azok előtt, akiket nem vettek fel az egyetemre.

Egy olyan fiatalnak például, akinek nem sikerült elsőre bejutnia az orvosira, hasznos lehet, ha egy kórházban recepciósként gyűjt tapasztalatot.

Minden, amiről a leendő szaktársak csak a könyvekben olvashatnak, ott lezajlik a szeme előtt. Így a munka nehézségének jelentős részét már az egyetem előtt átélheti, látja a konfliktusokat, az emberi kapcsolatokat, megismerheti az empatikus betegellátás mikéntjeit, de agresszív betegekkel és meggyőzhetetlen munkatársakkal is találkozhat. 

De mi van akkor, ha nem sikerül munkát találni, vagy nem akarsz dolgozni? 

Semmi. Használd ki az idődet tartalmasan! Ha épülsz, tanulsz abból, amit csinálsz, akkor az hasznos lesz a jövődre nézve. Tanulhatsz idegen nyelvet, látogathatsz különböző kurzusokat, de ha csak azzal töltöd az idődet, hogy megpróbálsz minél több helyre eljutni akár belföldön is, és egyszerűen csak tapasztalsz, azzal is segíted magad. Az érettségi fontos. A felsőoktatásba bekerülni sok mindenkinek fontos. De te a saját utadat találd meg! Ne add fel azonnal, de próbálj a realitások talaján maradni!

Szerző: Durucz Péter

A Bebalanced Pszichológiai Pont személyközpontú tanácsadója