Ráadásul a napfény hiánya, a már rövidülő, de még mindig túl hosszú sötétség is egyre szürkébben láttatja velünk a világot, benne az életünket. Ha ráadásul a téli hónapokban nem pótoltuk a D-vitamint, akkor szinte biztos, hogy január közepére egyfajta mélypontra kerülünk.
Megfigyelések szerint januárban van egy nap, amikor különösen ki vagyunk téve a lehangoltságnak, amit emiatt „Blue Monday”-nek neveztek el.
Minden kezdet nehéz, különösen, ha „hétfőitisznek” hívják és januárban van
Hétfőitisz alatt azt a tünetegyüttest értjük, amikor az emberek alacsony motiváltságról, fáradtság érzetről, apátiáról, általános szorongásérzetről számolnak be a hétfő reggeli munkahét kezdetén. Ezek közül is kitűnik január harmadik hétfője, amit az év legszomorúbb napjaként is számon tartanak.
Vajon mitől lesz ennyire megterhelő a január és a hétfő együttállása?
Bár előzetesen nézve sokan várják a januárt, hiszen ehhez a hónaphoz olyan változásokat kötnek, amelyeket egész évben halogattak. Nagy reményekkel, a karácsonyi ünnepek, az évzárás élményével feltöltekezve tesznek fogadalmakat az emberek, ki leszokni szeretne egy káros szokásról, ki beépíteni szeretne egy új szokást, ki mindent egyszerre. Ahogy telnek a napok, egyre kevésbé tartja az ember az újításokat és egyszer csak találkozni fog ennek a kudarcával. Vajon pont január harmadik hétfőjén?
Előfordulhat, hogy a hétvégi lazítás után pont a harmadik hétfőre fogy el a lendület, hogy jó kedvvel, az új év energiájával kezdjük a hetet, de nincs rá valódi bizonyíték, ami alátámasztaná ezt az elméletet. Valószínűleg karácsony után az új évben változásra vágyunk, kicsit az életünkben, kicsit a világban, kicsit a természetben. A nappalok ugyanakkor még nem hosszabbodnak látványosan, marad a hosszú sötétség és hideg, ezért az az érzetünk támad, mintha az örök télben ragadtunk volna. A bennünk és a világban történő változás esetében pedig rá kell jönnünk, hogy nem dátumhoz kötött, csak a naptári év váltásából nem következik az, amire vágyunk.
Miért tud ekkor olyan könnyen eluralkodni rajtunk a reménytelenség és a kilátástalanság érzése?
Mert hiány támad bennünk. Szükségünk van a másokkal való kapcsolódásra, arra, hogy kompetensnek érezhessük magunkat, hogy reális határok vegyenek körül bennünket, hogy kifejezhessük az érzéseinket és gondolatainkat, illetve arra is, hogy időnként önfeledten lehessünk benne abban a tevékenységben, amit élvezünk.
Mit tehetünk a januári lehangoltság ellen?
Elsőre gyakran a tehetetlenség és beletörődés jelenik meg bennünk, kiegészülve esetleg egy kis önhibáztatással, és önbüntető gondolatokkal. Ezek azonban nem segítenek, sőt, lecsatlakozva magunkról csak tovább ronthatja a kedvünket. Fontos, hogy ilyenkor különösen figyeljünk, mire is van valójában szükségünk!
Nézzünk meg pár technikát, és azt, hogy hogyan tudtok velük a szükségleteitekhez kapcsolódni:
Szervezzünk feltöltő találkozót egy nehéz napra!
Mire is vágyunk egy nehéz nap után? A legtöbben valószínűleg arra gondoltok, hogy gyorsan hazaesni és a kedvenc sorozatotok társaságában pihenni. Mire is van valójában szükségetek? Társaságra, ami feltölt.
Egy-egy baráti találkozó nem éppen a feltöltődésről, sokkal inkább az adásról szól. Adunk figyelmet, megértést, együttérzést. Időnként neked is szükséged van ugyanerre!
A sorozatnézés helyett hívd el egy olyan barátodat találkozóra, aki feltölt, akinek a társaságában magadra is tudsz figyelni. Fontos, hogy a közös időtöltést ne csak az ő igényei határozzák meg!
Fogadalmak helyett tegyünk vállalásokat!
A fogadalmakhoz hozzátartozik, hogy valami nagyot ígérünk, majd nem tartjuk be. Még ha előre számolunk is ezzel a forgatókönyvvel, kudarcként élhetjük meg, és összekapcsolhatjuk magunkkal az élményt, hogy mi semmit sem tudunk betartani, nekünk semmi sem sikerül. Ez a további próbálkozásoktól is visszatarthat bennünket.
Éppen ezért érdemes fogadalmak helyett apró vállalásokat tennünk. Figyeljünk arra, hogy ezek a vállalások legyenek konkrétak, mérhetőek, és inkább többször, rövidebb időre tegyük őket! Ezzel biztosíthatjuk, hogy az apró és rendszeres sikerélmények fenntartsák a motivációnkat, így élhetjük meg azt, hogy kompetensek vagyunk a saját életünkben.
Készüljünk fel a nehéz napokra!
Ha azt érezzük, hogy lemerülőben vagyunk, tegyük könnyebbé a másnapunkat azzal, hogy előkészülünk rá! Kikészíthetjük például a másnapi ruhánkat, írhatunk feladatlistát, ha van tervünk azzal kapcsolatban, hogy mivel fogunk foglalkozni és mivel nem. A felkészülés, a tervezés egy jó keretet adhat nekünk. Azáltal, hogy előre tudjuk, „mit igen és mit nem”, hatékonyabban és magabiztosabban tudjuk vinni az adott napunkat.
Engedjük meg magunknak az érzéseinket, de tudatosítsuk, hogy nem vagyunk azonosak velük!
Az, hogy egy dologgal kapcsolatosan valahogyan érzünk, mindig jogos, nem véletlenül alakul ki bennünk az az érzés. A korábbi tapasztalataink, az, ahogyan értékeljük és értelmezzük a jelenségeket, mind benne van az érzéseinkben, gondolatainkban. Éppen ezért még a nehéz érzéseket sem kell visszautasítanunk, viszont fontos, hogy tudatosítsuk azt, hogy ezek érzések, gondolatok, amelyek bennünk születtek meg. Amit érzünk, az nem a teljes valóság, hiszen mi magunk is összetett személyiségek vagyunk, még ha jelenleg ez az egy érzés túl hangos is. Legyünk „ön-együttérzőek”, és biztassuk magunkat!
Iktassunk be örömteli tevékenységet!
Gondoskodjunk arról, hogy egy nehéz napon, például egy nehéz hétfőn fixen legyen egy olyan program, amit várunk, amelyen ha részt veszünk, akkor megfeledkezhetünk a feladatokról, egy hely, ahol a tevékenységbe elmerülve elengedhetjük azt, hogy mindenre figyeljünk. Lehet ez sport, kertészkedés, olvasás, kézimunka, séta a városban, múzeumlátogatás, amihez csak kedvünk van!
Szerző: Milbik Zsuzsa
A Bebalanced Pszichológiai Pont pszichológusa
