Cookie / Süti tájékoztató
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a bebalanced.hu honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében cookie-kat alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.
Elfogadom
0
Rettegés a veszteségtől, az életközepi válság

Rettegés a veszteségtől, az életközepi válság

Találós kérdés: Pont az döbbent rá, mennyi mindent vesztettél, hogy számba vetted, mi az, amit elértél. Mi az? Életközepi válság. Milbik Zsuszsa írása.

Természetesnek mondható, hogy az ember időről időre mérleget készít az életéről, mik a tervei, azokból mit sikerült elérnie, mi az, ami még hátra van. Van egy különösen érzékeny időszak a mérlegkészítés szempontjából, aminek a kimenetele lehet az elégedettség, de a kétségbeesés is.

Carl Gustav Jung pszichiáter szerint életünk feléhez érve rádöbbenünk arra, hogy valamennyi fiatalkori tervünket elértük. Van, akit ez megnyugvással tölt el, azonban többeket elbizonytalanít ez a mérleg. Realizálódik az idő múlása, sok minden átértékelődik, felnagyobbodnak a kihagyott lehetőségek, több területen veszteséget élhet meg az ember.

 

 

 

 

Cikkünkben ezeket a veszteségeket nézzük meg és javaslatokat teszünk a feloldásukra.

Az idős az új fiatal, vagy mégsem?

A fiatalság kultusza valamennyi korban jellemző volt, nincs ez másképp most sem, sőt mintha egyre érzékenyebbek lennénk az idő múlására. Szokásaink, a munkánk, a környezeti feltételek hatással vannak a testünkre, egészségünkre. De ezt nem szívesen látjuk viszont arcunkon, nem szívesen érezzük az izmainkban, csontjainkban.

 

Van, akinél pániktüneteket eredményezhet a felismerés, és igyekszik a fiatalság látszatát megőrizni plasztikai beavatkozásokkal, fiatalos lendületét igazolni új szokások kipróbálásával, új partner választásával.

 

Mindig csak előre! De mi van, ha az lefelé van?

A jelenlegi munkaéletút viszonylag korán ígéri a célok elérését, a vezetővé válást, de azt követően kevés új perspektívát kínál. Az ezzel való találkozás is egy ambivalens veszteségélményt idézhet elő, hiszen azzal, hogy beteljesítette az egyén a lehetőségeit, elveszíti az újabbak esélyét.

Ez könnyen motiválatlanná teheti az addig agilis személyeket is. Könnyen megjelenhet az az érzet, hogy nincs is értelme a munkának, nincs is többé szükség rá.

 

 

 

 

A család szent és sérthetetlen, akkor miért hullik szét?

Családban élve megtapasztalhatjuk, hogy a más és más életszakaszban járó tagok mennyire különbözőképpen élhetnek meg egy eseményt. Ráadásul a családnak magának is megvannak a saját normatív krízisei, amik hatással lehetnek a személyes krízisekre, ahogy az életközepi válságra is.

A középkorú személyek gyermekei éppen a családi fészekből kirepülő fiatalok, akik elkezdik szüleiktől függetlenül élni önálló életüket. Elköltöznek otthonról, saját egzisztenciát építenek ki, társat választanak, családot alapítanak.

 

Ez tovább erősítheti a feleslegesség érzését az üres fészekben maradt szülőkben.

 

Az eddigi legfőbb identitásszervező szerepüknek, a szülői szerepnek az elvesztésével és annak következményeivel is szembe kell nézniük. Kénytelenek saját kapcsolatukat megvizsgálni, újradefiniálni. Sajnos sok házasság ekkor bomlik fel, mivel a gyermekek és a munka mellett nehéz a házastársi szerepet is gondozni.

 

 

 

 

Hogyan küzdjünk meg jól az életközepi válság veszteségeivel?

 

  • Veszteséget átélve, krízishelyzetben célszerű átgondolnunk, mire van kontrollunk, és mire nincs. Előfordul, hogy a legnagyobb problémát az okozza, hogy olyan dolgok kötik le a figyelmünket és erőnket, amikre nincs is ráhatásunk, így a veszteségélmény mellett folyamatos kudarcot is élünk meg. Érdemes arra koncentrálni, milyen tényezőkre van befolyásunk, mit tudunk tenni ebben a helyzetben.
  • Segít, ha nyitottak tudunk lenni az egyes érzéseink, érzeteink közvetítésében és rátalálunk arra, hogy mire is van valójában szükségünk. Az öregedés jeleit látva, a lendületünk csökkenését tapasztalva sokan hiszik azt, hogy ennek cáfolására van szükségük, míg valójában az önelfogadásra.

 

 

 

 

  • Lehet, hogy szükség lesz az időhöz kapcsolódó viszony átkeretezésére. A mögöttünk lévő évek nem vesztek el, lássuk meg azt a sok élményt, munkát, erőfeszítést, és minden mást, ami azzá formált bennünket (kívülről-belülről), akik vagyunk.
  • Fontos átgondolni, milyen tevékenységek okoznak örömet és merni időt szánni rájuk! Az örömmel végzett munkában megélhetjük azt, hogy van értelme annak, amit teszünk, ez pedig a legerősebb belső motiváló erőnk.
  • Abban, hogyan érezzük magunkat, jelentős szerepe van a társas kapcsolatainknak is. Érdemes megerősíteni a köteléket családtagjainkkal, barátainkkal

 


Szerző: Milbik Zsuzsa

A Bebalanced Pszichológiai Pont pszichológusa