Cookie / Süti tájékoztató
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a bebalanced.hu honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében cookie-kat alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.
Elfogadom
Segítség, kapcsolatban a gyermekem!

Segítség, kapcsolatban a gyermekem!

Hogyan kísérhetjük jól szülőként gyermekünket a gyakran elsöprő, szélsőséges érzelmi hullámokkal tarkított tinédzserkori szerelmében? Borbély Lilla tanácsadó-iskolapszichológusunk írása.

A serdülőkor elejének szülőkről való leválási fázisa után a korszak második felében elérkezik a serdülőkor egy másik fontos feladata: a bensőséges kapcsolat kialakítása egy másik emberrel. Ezek a kapcsolatok gyakran az anya-gyermek összeolvadásra rímelő szimbiózis megteremtésének  igényével születnek.

Gyakori élmény a fiataloknál a tökéletlenség érzése, ezt a diszharmóniát befolyásolja az újonnan érkező fontos másik, akinek megjelenésével a kamasz úgy érezheti, helyreállt a világ rendje.

 

Hogy álljunk helyt szülőként?

Hogyan kísérhetjük jól szülőként gyermekünket a gyakran elsöprő, szélsőséges érzelmi hullámokkal tarkított tinédzserkori szerelmében?

Ez az időszak szülőként sok aggodalommal jár. Akár a gyermek családtól és más társaságoktól való elszigetelődése, akár az a félelem, hogy gyermekünk túlságosan leköti magát, nehéz érzéseket ébreszthet bennünk. Aggaszthat bennünket az összeolvadás túlzó mértéke, hiszen szülőként ennek a veszélyeit is érezhetjük: gyermekünket bontakozó kapcsolata fejlődési lehetőségeiben és mozgásterében is korlátozhatja.

Ha tudatosítjuk magunkban, hogy tinédzserünk olyasféle kapcsolatot keres, melyet a velünk való szoros kötelék jelentett számára, könnyebben elfogadhatjuk, hogy ahogy korábban rólunk sikerült elindulnia a leválás útján, úgy ebben a kapcsolatban is meg fogja találni az utat a szélesebb szociális közössége felé. 

Fontos megállnunk azt, hogy közbeavatkozzunk, hiszen e kapcsolatok során nagyon értékes tapasztalatokat szerezhet.

Még ha úgy is érezzük, hogy gyermekünk csalódni fog, igyekeznünk kell ellenállni annak a késztetésnek, hogy közbeavatkozzunk.

Sok család életében megjelenik, hogy a szülők vetnek véget a nemkívánatos kapcsolatoknak. Ha azonban erővel korlátozzuk tinédzserünket, megtörténhet, hogy elidegenítjük őt magunktól, és egyúttal partner helyett üldözővé válunk a vele való kapcsolatunkban. Természetesen más kérdés az, amikor a kapcsolat valóban veszélyt jelent a gyermekre.

Sokszor nehéz lehet elfogadnunk, hogy kamaszunk miért pont azt választotta, akit. Előfordulhat, hogy a választott pár szinte teljesen külön világot jelent az általunk megszokottaktól , nem értjük, mi is tetszik gyermekünknek benne. Ugyanakkor pont ez jelenti a megoldás kulcsát: tinédzserünk független, aki másképp gondolkodhat, mint mi.

Gyakori jelenség, hogy idealizáljuk a saját gyermekünket, és senkit nem érzünk méltónak hozzá. Emellett hajlamosak lehetünk arra is, hogy a saját kamaszkori szenvedéseink emlékei kapcsoljanak be az ő helyzetére tekintve, és ezektől akarjuk őt megkímélni – valamint magunkat az ő szenvedéseinek végignézésétől.

Ezekben az esetekben is az segíthet minket a leginkább, ha arra koncentrálunk, hogy a gyermekünk tőlünk független személy. Emlékeink – amellett, hogy hátráltathatnak – segíthetnek minket a gyermek aktuális igényeinek, szükségleteinek a feltérképezésében.

A legjobb, amit tehetünk, az a finom készenlét, mellyel a gyermekünk segítségkérésére várunk, ha szükségét érzi. Szenvedését látva sokszor eluralkodhatnak rajtunk az ellenséges érzelmek a pár felé, aki ezt okozta. Esetleg megfogalmazzuk felé a „ne is gondolj rá” és a „nem ő az egyetlen a világon” bölcsességeit. 

Ezek mind vigasznak tűnhetnek a számunkra, pedig ezzel átvesszük a gyermek fájdalmát és éppen abban gátoljuk meg, hogy kívülről tekinthessen a helyzetére és feldolgozhassa a történteket, könnyebben túllendülhessen rajtuk. A legnagyobb segítséget ilyenkor a stabil, mellette álló szülő érzelmi támogatása jelenthet.

 


Szerző: Borbély Lilla

A BeBalanced Gyermekpszichológiai Pont tanácsadó-iskolapszichológusa

 

Felhasznált irodalom:

Phillips, A. (1999). Saying" No": Why It's Important for You and Your Child. Faber and Faber Limited