Francis Galtonnak hála jóformán az első pszichológiai kutatások közé sorolódik a születési sorrend ránk gyakorolt hatásának vizsgálata. A kutató ugyanis szakmájának képviselőit vizsgálva arra jutott, hogy elsöprő többségben elsőszülöttekről van szó. Hogy ez miért is van így, van-e bármilyen hatása személyiségünkre annak, hányadik gyermekként születünk a családba, arra sokféle meglátás, elmélet született.
A pszichoanalízis fénykorában Alfred Adler, az individuálpszichológia atyja úgy gondolta, minden gyermek helyzete egyedi, mivel egy családon belül is változnak a körülmények. Ő hozta be a köztudatba az elsőszülöttek trónfosztottságának élményét.
A második gyermek megszületéséig ugyanis az elsőszülött gyermeknek jut a szülők figyelme, mely gyökeresen megváltozik, amit a gyermek tragédiaként élhet át.
Adler úgy vélte, a másodszülött gyermekek élményeinek középpontjában a versengés áll, mely később rebelissé teszi őket. Elmélete szerint a legkisebb gyermekeknek van valamiféle hatalma a család felett, privilégiumok járnak nekik, ezáltal vezetői szerepben vannak.
Sulloway elméletében a testvérsorrendnek azért lehet személyiségünket formáló hatása, mert a születési rendtől függően változik, hogy a családban hogyan jutunk erőforrásokhoz, szülői figyelemhez, szeretethez. Az idősebb testvérek szerinte hajlamosabbak élni életkori fölényükkel, kevésbé barátságosak, míg a később született gyermekek más módon vonják magukra a figyelmet: ők szociálisabbak, extravertáltabbak.
Szerencsére olyan területről van szó, amelyet viszonylag könnyű kutatásokkal is alátámasztani, így bár ezen elméletek logikusnak tűnnek, a vizsgálatok a várakozásokkal ellentétben nem jutottak konszenzusos eredményre abban a kérdésben, van-e egyálatlán bármiféle hatása ránk annak, hányadik gyermekként születünk a családunkba.
Az eredmények egy részéből azonban úgy tűnik, fellelhetőek különbségek. Érdekes eredmény például, hogy az azonos születési helyen szereplő személyek hasonló sorrendű barátot és társat választanak. Az elsőszülöttek jellemzően elsőszülöttet, a középső gyerekek középsőt, a legkisebbek legkisebbet, az egykék pedig egykét.
A legtöbb vizsgálat szerint az elsőszülöttek intelligenciája magasabb, mint az őket követő testvéreiké. Ez azért lehet így, mivel számottevően több minőségi kognitív stimuláció éri a gyermeket a szülők kizárólagos figyelme miatt. A második és harmadik gyerekek szociálisabb, együttműködőbb voltát is több kutatás bizonyította.
Egy 2015-ös kutatás azonban cáfolja azt a mítoszt, hogy személyiségünkre döntő hatást gyakorol a születési sorrendünk. A vizsgálat három országban több, mint húszezer ember bevonásával történt, így a legkisebb különbségeket is képes megmutatni.
Személyiségünk öt építőkövének egyikében sem találtak azonban olyan különbséget a testvérek között, amit pusztán a születési sorrend okozott volna.
Egyik testvér sem volt nyitottabb, érzelmileg stabilabb, lelkiismeretesebb, barátságosabb vagy extravertáltabb csupán azért, mert első vagy a legkisebb volt a testvérsorban. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy biztosan semmilyen bennünket befolyásoló szerepe nincs a születési sorrendnek, csupán azt, hogy az általánosításokkal kifejezhető különbségek nem bizonythatóak.
Az azonban kétségkívül látható, hogy érdemes foglalkoznunk azzal, milyen egyéni különbségek fakadnak pusztán már a születési sorrendből is.
A szülők figyelmi kapacitásának különbségein túl az is mindenképpen fontos, hogy a családban elfoglalt szerep más a testvérek között. Míg az elsőszülött gyermekkel nyer a párkapcsolat új, szülői szerepeket, addig a legkisebb gyermek már kevésbé alakít ezeken a szerepeken.
Érdemes szem előtt tartanunk, hogy két gyermek teljesen másképp létezik a családjában, legyenek bármilyen hasonló temperamentumúak is. Ami az egyik gyermeknek jó légkör, a másikat nyomaszthatja, és ebben bizony szerepe lehet a születési sorrendnek is.
Vendégszerző: Drippey-Dévai Julianna
Pszichológus
Felhasznált irodalom:
Adler, A. (1998). Életismeret. Kossuth Kiadó.
Hartshorne, J. K., Salem-Hartshorne, N., & Hartshorne, T. S. (2009). Birth order effects in the formation of long-term relationships. Journal of Individual Psychology, 65(2), 156-176.
Lehmann, J. Y. K., Nuevo-Chiquero, A., & Vidal-Fernandez, M. (2018). The early origins of birth order differences in children’s outcomes and parental behavior. Journal of Human Resources, 53(1), 123-156.
Rohrer, J. M., Egloff, B., & Schmukle, S. C. (2015). Examining the effects of birth order on personality. Proceedings of the National Academy of Sciences, 112(46), 14224-14229.