Lehet, hogy az a lány/srác jobban tetszik neki? Bármikor elhagyhat? Ez tényleg igaz, vagy csak át akar verni? Ezek a mondatok sokaknak csenghetnek ismerősen. Az efféle bizonytalanságok mindkét fél számára kellemetlenséget okozhatnak. Ha újra és újra ilyen kapcsolatokban találjuk magunkat, akkor érdemes tudatosan rátekinteni kötődési stílusunkra, sérüléseinkre.
A kötődési stílusokat jellemzően gyermekkorunkból hozzuk, és ezek nagyban meghatározzák felnőttkori kapcsolatainkat is. Sokak számára nehéz beismerni, hogy sérülései vannak, nem könnyű kimondani, hogy a szüleink a legjobb szándék mellett is követhettek el olyan hibákat, amelyek károkat okoztak.
A sebekhez nem feltétlenül kell bántalmazó környezetben felnőni!
A szorongó-ambivalens kötődési stílust kiskorban az jellemzi, hogy a gyermek egyszerre vágyik az elsődleges gondozó (legtöbb esetben az anya) közelségére, mégsem érez mellette kellő biztonságot. Ez a kapcsolat felnőttkorban is okozhat problémákat, aggodalmakat gerjeszthet azzal kapcsolatban, hogy szeretnek-e, hűségesek lesznek-e hozzám?
Ez a bizonytalanság nem csak a párkapcsolatban tud megmutatkozni, hanem a barátokkal, kollégákkal is érzékelhető lehet. Ezekkel a lelki sebekkel gyakran kételkedünk önmagunkban, nehézségeink lehetnek az énhatárok megtalálásában, a döntések meghozatalában és az önérvényesítés területén.
Fontos tudni, hogy a kötődéseken lehet dolgozni! A változtatáshoz elengedhetetlen, hogy visszatekintsünk a múltba, és feldolgozzuk azt, ami velünk történt, emellett a gyógyuláshoz a kapcsolatok is nélkülözhetetlenek! A bezárkózás, másoktól való elfordulás nem fogja megoldani a problémát, szükségünk van kapcsolódásra, mások visszajelzéseire a folyamathoz!
Ha érdekel:
- Miben nyilvánul meg a szorongó-ambivalens kötődés gyermekkorban?
- Hogyan hat a sérülés a felnőttkori kapcsolatainkra?
- Hogyan érhetjük el a változást?
Regisztrálj honlapunkra, hogy ingyenesen hozzáférhess szakmai anyagainkhoz, teljes terjedelmükben!
