Cookie / Süti tájékoztató
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a bebalanced.hu honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében cookie-kat alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.
Elfogadom
0
Szülőből barát? - a leválás embert próbáló feladata

Szülőből barát? - a leválás embert próbáló feladata

Változó, hogy egy családban mikor jön el az a pillanat, amikor a szülők szembesülnek a ténnyel, hogy gyermekük nem marad örökké gyerek, és egyszer el fog jönni az idő, hogy kirepül. Böszörményi Luca írása.

Ami viszont közös ebben a folyamatban, hogy valószínűleg intenzív, akár kissé ambivalens érzéseket tud kiváltani belőlünk a felismerés. Érezhetünk büszkeséget, örömet, izgatottságot, megelégedettséget, hiszen a szülői gondoskodás, nevelés célja részben éppen az, hogy önálló, független, életképes felnőtté válhasson gyermekünk.

Ugyanakkor egy-egy új életszakasz természetes módon hordoz nehéz érzéseket is: szomorúságot, ijedtséget, félelmet, aggodalmat. Igazság szerint nem egy pillanat műve a leválás, tulajdonképpen a születéstől kezdődően egy folyamatosan zajló változás ez, ami mégis sokszor hirtelennek tűnik.

 

 

 

 

Szép lassan egyre kevesebb időt kezd velünk tölteni és több időt szentel a barátainak, hobbijainak, saját érdeklődési körének. Elsőre fájó lehet, amikor kamasz gyermekünk már nem kíván velünk moziba menni, nem vágyik a családi nyaralásra vagy szívesebben tölti az estéket a barátaival.

 

De ez így van rendjén, természetes jelenség, hogy a „szülőközpontúságot” szép lassan felváltja a „barátközpontúság”.

 

A kamasz megkérdőjelezi szülei értékrendjét, felfogását, hitvallását és elkezdi saját világlátásának kialakítását. Ez azonban nem azt jelenti, hogy teljesen szeretne kizárni minket az életéből és ne lenne ránk szüksége. Továbbra is fontos, hogy egy biztonságos, stabil helyet nyújtsunk számára, ahova bármikor fordulhat támogatásért. Ezért fontos, hogy ne vegyük ellenünk irányuló cselekedetnek ezt az időszakot, és ne próbáljuk akadályozni, megnehezíteni a leválást.

 

Hiszen nem az a kérdés, hogy gyermekünk le fog-e válni rólunk, hanem az, hogy hogyan.

 

 

Milyen hibákat követhetünk el?

Kamasz gyermekünknek hatalmas feladattal kell megbirkóznia, el is kell hagynia minket, de közben meg kell őriznie a kötődést is. Sok szülő azzal akadályozza ezt a folyamatot, hogy csak azokat a tevékenységeket, gondolatokat erősíti meg, amik a család közelében tartják a kamaszt, és érzelmileg elhúzódnak, ha valami mást szeretne gyermekük kipróbálni.

 

 

 

 

Ezzel lehetetlen választás elé állítják a fiatalt, hiszen vagy felfedezi a világot és elveszíti szüleit, vagy otthon marad, de le kell mondania a világhoz való kapcsolódásról. Más szülők olyankor zárkóznak el, amikor gyermekük dühös, negatív, más véleményen van, másként érez, mint ők.

 

Ilyenkor a kamasz azt élheti át, hogy vagy megőrzi önmagát és elveszíti szüleit, vagy önmagát veszíti el és szüleit tartja meg.

 

Ezek közül egyik lehetőség se szolgálja a fejlődést. Támogassuk gyermekünket a világ felfedezésében, amíg az biztonságos és nem ütközik értékrendünkkel! Érdeklődjünk élményeiről, beszélgessünk, próbáljunk kapcsolatban maradni vele egy-egy konfliktus idején is! Ne hagyjuk, hogy a különbségek, ez az időszak elidegenítsen minket egymástól! A kamasznak szüksége van ránk, még ha ezt nem is fejezi ki felénk.

 

 

 

 

Ideális esetben a tinédzsereket a külvilág felfedezésének vonzereje motiválja a leválásban. A sok újdonság izgalmas, érdekes, mind arra vár, hogy felfedezzék. Előfordul azonban, hogy egy kamaszt a szülőktől való eltávolodás hajt. Lehet emögött harag, egyéb rossz érzések, otthoni konfliktusok. Ha a leválás ilyen okokból megy végbe az veszélyes lehet.

Ha a kamasz számára az elsődleges cél, hogy távol kerüljön otthonától, szüleitől és kevesebb energiát áldoz arra, hogy megtalálja a helyét a világban, akkor megeshet, hogy a menekülés kedvéért meggondolatlanul megy bele bizonyos dolgokba, helyzetekbe.

 

Ahhoz, hogy ezt elkerüljük, először is fogadjuk el, hogy gyermekünknek kezd elege lenni a korlátozásokból, szabályokból, felügyeletünkből.

 

Törekedjünk arra, hogy otthon is legyenek vidám, pozitív élményei. Próbáljuk bevonni, a közreműködésével kialakítani egy kellemes otthoni légkört, környezetet. Természetesen határokat húznunk kell, de ezt tegyük barátságosan, illetve legyünk kompromisszumkészek!

 

 

 

 

Milyen útravalót adhat a szülő gyermekeinek?

A nevelés végső célja, hogy gyermekünk olyan tulajdonságokkal és képességekkel felruházva lépjen ki az életbe, amelyek lehetővé teszik számára, hogy sikeresen megküzdjön a rá váró kihívásokkal. A teljesség igénye nélkül emeljünk most ki párat a legfontosabb értékek közül, melyet szülőként átadhatunk gyermekünknek!

 

  • A kapcsolatteremtés készsége. Képesek mélyen szeretni, érzelmileg kötődni és támogató, biztonságos szociális hálót kialakítani. Tudnak segítséget kérni és vállalni merik sebezhetőségüket.
  • A felelősségérzet. Életükért, viselkedésükért, hozzáállásukért vállalják a felelősséget, igyekeznek a legjobbat kihozni lehetőségeikből. Kitartóak és megbízhatóak.
  • Önkontroll. Képesek megfontolt döntéseket hozni, tartózkodnak az érzelmi-indulati reakcióktól. Ugyanakkor tudnak vidáman és spontán módon is viselkedni.

 

 

 

 

  • Szilárd értékrend. Kialakítják saját értékrendjüket, átgondolt normákkal, erkölcsi és hitbeli felfogással rendelkeznek, és eszerint élik életüket. Van belső tartásuk.
  • Autonómia. Képesek önállóan, szabadon élni. Érzelmileg és anyagilag is függetlenek, nincs szükségük arra, hogy más gondoskodjon róluk. Tudnak önállóan döntést hozni, problémákat megoldani és célokat kitűzni.
  • Összeszedettség. Tisztában vannak képességeikkel, erősségeikkel. Felfedezik és fejlesztik tehetségüket, tudják miben jók és képesek azt kiaknázni. Aktívan és legjobb belátásuk szerint alakítják életüket.

 

Gondoljuk mi is végig, hogy milyen értékeket kaptunk szüleinktől, és mik azok, amiket mi magunk szeretnénk továbbadni!

 

Nyugodtan egészítsük ki, alakítsuk át ezt a listát saját elképzeléseink alapján, és tegyük a leválást ezen útravalókkal könnyebbé gyermekünk számára!


Vendégszerző: Böszörményi Luca

Pszichológus

 

Felhasznált irodalom:

Dr. John Townsend: Kamaszhatárok – Mikor mondjunk igent és hogyan mondjunk nemet a kamaszoknak?