Cookie / Süti tájékoztató
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a bebalanced.hu honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében cookie-kat alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.
Elfogadom
0
Tündérmese és valóság – történeteink a párválasztásról

Tündérmese és valóság – történeteink a párválasztásról

„A szerelem mindent legyőz. Boldogan éltek, míg meg nem haltak. Egymásnak lettek teremtve.” A legtöbben ezekkel a mondatokkal növünk fel, ha a szerelemről van szó. De tényleg erről szól ez a két ember között szövődő mély kapcsolódás? Kovács Zsófia írása.

Már egészen kisgyermekként, a tündérmeséken keresztül azt az információt közvetítik felénk, hogy a szerelem valami misztikus, megfoghatatlan, minden realitást felülíró dolog, ami varázslatos módon jobbá teszi az életünket.

 

 

 

 

Jó hír, hogy a szerelem, és még inkább egy támogató, kiegyensúlyozott partneri kapcsolat valóban hozzájárulhat a boldogságunkhoz. Azonban ahhoz, hogy ilyen kapcsolatot tudjunk kialakítani, érdemes nagyító alá venni mindazt, amit alapvetőnek gondoltunk a szerelemről, és összevetni a tündérmesét a valósággal.

 

A legtöbben elég magas elvárásokkal rendelkezünk a szerelemmel kapcsolatban. Olyan kapcsolatot szeretnénk, ami minden szükségletünket kielégíti – a tökéletes társra vágyunk.

 

Ez nem meglepő, hiszen életünk során számos példát látunk arra, hogy a boldog élet ott kezdődik, hogy megtaláljuk az Igazit: a mesék, romantikus regények, és a legtöbb hollywoodi „romkom” arról szól, hogy két ember találkozik, első pillantásra kipattan köztük a szikra (hiszen egymásnak lettek elrendelve – és ez a filmekben valóban így is van: a filmipar általában igyekszik olyan színészeket választani ezekre a szerepekre, akik között jól működik a kémia), majd kisebb-nagyobb nehézségek árán, de végül egymáséi lesznek. Akár akarjuk, akár nem, pusztán azzal, hogy meglehetősen gyakran találkozunk vele, ez a fajta cukormázas kép befolyásolja elvárásainkat, melyeket egy potenciális partnerrel szemben támasztunk. Az irreális elvárások pedig elégedetlenséghez és kapcsolati problémákhoz vezethetnek.

 

 

 

 

A Nagy Ő mítosza

Mindannyian emberek vagyunk, és mint olyan, tökéletlenek. Mind külsőnket, mind a belsőnket tekintve merőben átlagosabbak vagyunk egy hollywoodi film szereplőjénél – és ez rendben is van. Az egészséges, boldog párkapcsolatnak nem előfeltétele, hogy a másik tökéletes legyen, még ha a szerelmesek néha hajlamosak is idealizálni egymást.

 

Az elgondolás, miszerint van odakint valaki, aki tökéletesen megfelelő a számunkra több szempontból is problémás lehet:

  • Túl sokáig várunk a megfelelő partner felbukkanására.

A valóságban egy kapcsolat működését rendszerint a felek között idővel kialakuló kapcsolati dinamika határozza meg, amelyet kölcsönös odafigyeléssel és a kapcsolatba fektetett energiával alakíthatunk olyanná, amely mindkét fél számára megfelelő.

 

Ahhoz, hogy kiderítsük, tudunk-e jól együttműködni a másikkal, időre és kísérletezésre van szükség.

 

Ezért az az elképzelés, hogy ha megérkezik az Igazi, azt majd első pillantásra észrevesszük, és onnantól nem lesznek problémák, elég félrevezető lehet. A tapasztalatszerzés fontos feltétele annak, hogy megismerjük saját kapcsolati működésünket, és képesek legyünk kielégítő, kiegyensúlyozott párkapcsolat kialakítására. Így próbálkozni akkor is érdemes lehet, ha nem vagyunk benne biztosak, hogy a másik minden pontnak megfelel a „Nagy Ő”-ről alkotott listán.

 

 

 

 

  • Passzív folyamatként éljük meg a párkeresést.

Ha a nekünk való partner előre elrendeltetett, akkor függetlenül attól, hogy mit teszünk, előbb-utóbb úgyis ránk talál a szerelem. Hiszen a filmekben is sokszor egy véletlen találkozás hozza össze a szerelmeseket, nem igaz? Amíg pedig várjuk, hogy ez megtörténjen, azon gondolkodunk, mi hiányzik belőlünk, miért nem választ minket senki. Célszerűbb a párkeresést olyan folyamatként felfogni, amit aktívan alakíthatunk – kezdve onnan, hogy feltérképezzük saját kapcsolati szükségleteinket és elvárásainkat egy lehetséges partnerrel szemben odáig, hogy közösségbe járunk, vagy akár társkeresőre regisztrálunk.

 

 

 

 

A „happy enden” túl

A klasszikus romantikus történetek ismérve, hogy csak odáig tartanak, míg a felek egymásra találnak. Hogy utána mi történik? Például hogyan kezelik a párok mindennapi konfliktusaikat? Erről már kevesebb történet szól. A mainstream médiában fellelhető románcok azt sugallják, hogy a megfelelő partner megtalálása automatikusan gondtalan élethez vezet, azonban ez nem egy reális kép.

 

Fontos észben tartani, hogy a kihívások, konfliktusok és nehézségek természetes velejárói bármilyen emberi kapcsolatnak. Egy párkapcsolat nem attól lesz boldog, kiegyensúlyozott, hogy a feleknek nincsenek problémái, hanem attól, hogy közösen megfelelő stratégiákat alakítanak ki a kihívást jelentő helyzetek kezelésére.

 

Ehhez pedig a kapcsolatba és önmagunkba fektetett munkán keresztül vezet az út, hiszen ahogy minden ember, úgy minden kapcsolat más és más – azt kell megtalálnunk, ami számunkra az adott párkapcsolatban leginkább működik, ez pedig egy filmből, meséből vagy kézikönyvből sem tanulható meg.

 

 

 

 

Természetesen a romantikus történetek sem teljesen mentesek a konfliktusoktól – hiszen, ha a szerelmeseket nem állítják semmilyen kihívás elé, abból aligha lesz izgalmas történet. Klasszikus szituáció, hogy a felek egyikének valamely tulajdonsága áll a kapcsolat útjában, például túlzottan hajszolja az élvezeteket, vagy képtelen az elköteleződésre – de mikor megtalálja a megfelelő partnert, egy csapásra megváltozik a kedvéért.

 

Ezzel a feltételezéssel érdemes óvatosan bánnunk, mert egy valódi párkapcsolatban ritkán fordul elő, hogy valaki személyisége 180 fokos fordulatot vesz, csak mert beleszeret valakibe, hiszen kapcsolati mintáink születésünktől fogva alakulnak, és a legtöbbször újraírásuk is sok időt vesz igénybe. Ezért érdemes még az elején mérlegelnünk, hogy az adott viselkedés belefér-e számunkra egy párkapcsolatba, vagy sem.

 

Továbbá azt is fontos észben tartani, hogy egy boldog párkapcsolat még nem garancia arra, hogy az életünk minden területével elégedettek leszünk. Ellenkezőleg: ha a teljes boldogságot várjuk egy kapcsolattól, az olyan teher, amelyet a legtöbb párkapcsolat nemigen bír el. A stabil önértékelés kialakítása, származási családból hozott kapcsolati, kötődési hiányok megdolgozása és a szükségleteinknek megfelelő minőségi időtöltés beépítése a mindennapjainkba olyan feladatok, melyekkel első sorban magunknak kell megbirkóznunk, és amelyek, ha megvannak, egy egészséges párkapcsolat alapköveiül is szolgálhatnak.

 

 

 

 

Fontos tehát észben tartani, hogy a párválasztással kapcsolatos gondolkodásunkat, hiedelmeinket számos olyan, a szerelemről mondott történet befolyásolja, mely nem fest valóságos képet. Természetesen semmi baj sincs azzal, ha rajongói vagyunk a romantikus filmeknek és regényeknek, vagy épp tündérmeséket olvasunk estimeseként. Azonban jó, ha igyekszünk tudatosan állni a szerelem témaköréhez és a saját, valós tapasztalataink mentén eggyel reálisabb elképzelést kialakítani arról, mit is jelent számunkra megtalálni a megfelelő párt.

Ha tudatosítjuk, milyen elvárásokkal vágunk bele egy kapcsolatba, az már önmagában fontos lépés a saját boldogságunk felé. Jó, ha a szerelem misztikus, elvarázsoló bűvöletében is emlékezni tudunk rá, hogy a másik fél is ember, és a történetét mindenki saját maga írja.


Szerző: Kovács Zsófia

A Bebalanced Pszichológiai Pont pszichológusa

 

Felhasznált irodalom:

Segrin, C., Nabi, R. L. (2002). Does television viewing cultivate unrealistic expectations about marriage? Journal of Communication, 52(2), 247-263.