Ismerősnek ható mondatok, melyekhez hasonlóval bizonyára a legtöbbünk találkozott már élete során legalább egyszer. Legyen szó családtagokról, kortársakról, kulturális elvárásokról, vagy éppen a médiáról: számos csatornán keresztül zúdulnak felénk a külsőnket bíráló megjegyzések és kéretlen tanácsok. Mindez erős nyomást gyakorol a nőkre a „tökéletes” külső eléréséhez.
A média szerepe
A média által sugallt szépségideál nem reprezentálja hűen a valóságot, mégis óriási szerepet játszik abban, hogyan viszonyulnak a nők saját kinézetükhöz. Jóllehet, napjainkban egyre nagyobb teret nyer a testpozitív felfogás, a média által támasztott elvárások továbbra is lehetetlen követelmények elé állítják a nőket. Ezek a torz üzenetek pedig nagyban hozzájárulhatnak a negatív testkép kialakulásához.
Elmondható, hogy a média és a testkép kapcsolata sokat kutatott jelenség, testünk szubjektív megítélését nagyban befolyásolhatják az onnan jövő üzenetek. Felmerül azonban a kérdés: miért befolyásolhat egyes nőket negatívan, míg másokat nem? A válasz a családtagjaink között keresendő…
Közvetlen környezetünk, köztük családtagjaink nagyobb befolyással bírnak, mint hinnénk. Legyen az akár nyílt, kifejezetten a súlyunkat érintő, kritizáló megjegyzés, viccnek szánt ugratás, vagy burkoltan ható, szüleinktől tanult viselkedési mintázat: ezen ingerek súlyos károkat okozhatnak, és nagyban meghatározzák, hogy a jövőben hogyan fogunk vélekedni saját kinézetünkről.
.jpg)
Különösen fontos az anyák szerepe
Annak tényét, hogy felnövő lányként milyen lesz számunkra az ideális testkép, nagyban befolyásolja a fő vonatkozási személy, aki általában az édesanya szokott lenni. Ahogyan megannyi másban, úgy a testképünkkel kapcsolatos hiedelmeinkben is óriási szerepe van az anyai mintának, és ma már elmondható, hogy a vele való kapcsolat az, ami a legfőbb befolyással bír a negatív (vagy éppen pozitív) testkép kialakulására.
Miről is van szó?
Ahogyan fentebb írtam, számos módon érkeznek hozzánk elvárások, melyek nagyban befolyásolják a saját testünkkel, kinézetünkkel való kapcsolatunkat. Családtagjaink közvetlenül és közvetve is hatnak ránk, saját testükre vonatkozó pozitív és negatív felfogásaikkal egyaránt. De mindenki közül az anyák azok, akik a legnagyobb mértékben hatnak lányaik saját testképükkel való viszonyára.
Ha kisebb korban azt tapasztaljuk, édesanyánk nincs kibékülve saját külsőjével, az azt fogja eredményezni, hogy mi magunk is folyamatosan elégedetlenek leszünk saját kinézetünket illetően.
Ebbe beletartozik, ha azt érzékeljük, édesanyánk teljes mértékben bensővé tette, és folyamatosan kergeti azt a bizonyos karcsúság-ideált. Vagy, ha örökösen az alakja, súlya, vonalai miatt ostorozza magát, és azt kommunikálja kifelé, hogy „milyen kövér”, vagy épp „milyen vastagok a combjai”. És persze erősen hathat ránk, ha viselkedéses szinten is tudatja velünk, nem elégedett magával, és folyamatosan újabb és újabb kísérleteket tesz a súlyvesztésre.
.jpg)
Mert minden olyan esettel, mikor hasonló megnyilvánulás érkezik tőle, normalizálni fogja azt a fajta attitűdöt, hogy a saját testünkhöz való negatív viszonyulás teljesen elfogadható.
Összességében tehát elmondható, hogy habár sok minden közrejátszik abban, hogyan alakul a testképünk, mégis, a szülők, illetve leginkább az édesanyák szerepe az, ami kiemelkedik a sorból.
Megfordítva talán úgy lehetne fogalmazni, hogy az anyától eltérő, külső befolyásoló tényezők (pl. média üzenetei) ellen hatásosak lehetnek az anyától tapasztaltalt, és a tőle elsajátított jó gyakorlatok. És ugyanez igaz fordítva is: az anyai minta egyfajta védőburok lehet a kívülről jövő behatások ellen, míg, ha ez a fajta védőburok hiányzik, úgy érzékenyebben reagálhatunk a külső nyomásokra.
.jpg)
De mit tehetünk akkor, ha olyan környezetben nőttünk fel, ahol a testkép negatív töltetet kapott, vagy, ha környezetünk továbbra is sokat beszél a külsőnkről, esetleg minősíti is azt?
Sajnos tudomásul kell vennünk, hogy mások viselkedésére nincs ráhatásunk, így újra és újra belefuthatunk olyan személyekbe, akik úgy gondolják, megengedhetik maguknak, hogy megjegyzéseket tegyenek a megjelenésünkre. Szerencsére arra azonban van ráhatásunk, hogy hogyan tudunk reagálni ezekre.
A legfontosabb lépés, tudatosítani magunkban, hogy ezek a megjegyzések sokkal inkább szólnak róluk, mintsem rólunk. Érdemes lehet átgondolni, mi magyarázhatja egyes emberek viselkedését, hiszen egy-egy bántó megjegyzés sokkal többet árul el róluk, mint arról a személyről, aki kapja őket.
Ennél fogva pedig különösen érdemes lehet arra is koncentrálni, hogy az ő véleményüket ne tegyük bensővé. Attól még, hogy kimondta, nem olyan biztos, hogy igaza is van!
Fontos lehet még, hogy amennyiben egy társaságban a megjelenésünkre terelődik a szó, és ez kényelmetlenséget okoz számunkra, könnyen elterelhetjük magunkról a szót. Ha ez nem megy, akkor pedig érdemes asszertívan kommunikálni mások felé, hogy a saját testünk kizárólag ránk tartozik, nem másra. Nem egy közös tulajdon, ami felett bárki ítélkezhet.
Egy asszertív visszajelzés három fő pontból áll: először is, a minket ért viselkedés ítéletmentes leírását, a saját érzelmeink kinyilvánítását, valamint a ránk gyakorolt hatásokat. Például:
„A családi összejöveteleken szinte mindig elmondod, szerinted mennyit kellene fogynom (viselkedés). Amikor ezt felhozod, vagy viccelődsz a külsőmmel, szomorúvá és csalódottá válok (érzelem). Kérlek fejezd be, ellenkező esetben inkább ne keressük egymás társaságát (hatás)!
Persze a régi, múlt által belénk kódolt hiedelmeket fáradtságos és hosszú folyamat leküzdeni. Első lépésként fontos lehet azonban, hogy felismerjük: saját külsőnk és kinézetünk csakis ránk tartozik. Ennél fogva pedig bátran merjünk kiállni magunkért, és húzzuk meg a határainkat, ha úgy érezzük, mások fenyegetést jelentenek saját, pszichológiai jóllétünkre nézve!
Szerző: Béres Orsolya
A Bebalanced Pszichológiai Pont pszichológusa
Felhasznált irodalom:
Jones, C. C., & Young, S. L. (2021). The Mother-Daughter Body Image Connection: The Perceived Role of Mothers’ Thoughts, Words, and Actions. Journal of Family Communication, 21(2), 118-126.
https://heartyourbody.co.uk/dealing-with-negative-comments-about-appearance/
