A közelmúltban köztudatba került "bugyiszabály" egy fontos területre hívja fel a figyelmet. Hogyan tanítsuk meg gyermekünket a saját test határainak ismeretére és védelmére? A statisztika szerint a gyermekek ellen elkövetett szexuális abúzusnak csupán kis százaléka történik mentálisan beteg felnőttek, idegenek által. Fontos, hogy más óvodáskorban, a testséma és testkép fejlődésével párhuzamosan automatikussá váljon gyermekünk számára, hogy a teste hozzá és az ö döntéskörébe tartozik.
A digitális világ térhódításával együtt komoly viták és beszélgetések zajlanak arról, hogy mikor és milyen formában adjunk gyermekünk kezébe telefont, tabletet, egyéb digitális eszközöket. A WHO ajánlása szerint az óvodákorú gyermekek összességében legfeljebb napi egy órát tölthetnek képernyő előtt, a szülő szoros felügyelete mellett. Nem elhanyagolható a tartalom a gyermek életkori szintjéhez igazítása sem. Amennyiben nehézségeket élnek meg a gyermek képernyő-idejével, eszközhasználatával kapcsolatban, keressen minket bizalommal!
Már óvodáskorban megjelennek a bullying előképei. A fizikai, a szóbeli és a kapcsolati bántalmazási forma is előfordulhat. Bár a szerepek (bántalmazó, áldozat, szemlélő) kevésbé stabilak, a viselkedés célja a csoportbeli népszerűség, dominancia elérése. Előfordulnak olyan hosszan tartó bántalmazási esetek, ahol az iskolai bántalmazáshoz hasonlóan később negatív következmények (pl.: nehezebb beilleszkedés, rosszabb iskolai teljesítmény) alakulnak ki. Ugyanakkor az óvodáskorú gyermek az okozott fájdalmat még kevésbé tudja felmérni és megérteni, így a szándékosság kérdéses lehet. A jelenségben nagy szerepe van a felnőtt környezetnek. A pedagógusok és a szülők segíthetik a gyermek empátiáját és megértését a következményekkel kapcsolatban, illetve az elfogadás és az erőszakmentesség normájának beépülését.